E hadjárat kezdetén a politikai viszonyok erősen megváltoztak. Anglia végleg kilépett a Poroszországgal való szövetségből; másrészt azonban Oroszország új uralkodója, III. Péter cár, lépett Frigyessel szövetségre és neki Csernicsev alatt egy 20.000 főnyi hadtestet bocsátott rendelkezésre, melyet azonban Péternek nemsokára bekövetkezett megöletése után annak utóda, II. Katalin cárnő újból visszarendelt. Azonkívül Svédország békét kötött Frigyessel.

A hadászati felvonulás a következő képet mutatta.[1] A császáriak részén Daun 65.000 emberrel alsó Sziléziában, Beck táborszernagy 15.000 emberrel felső Sziléziában, 45.000 ember Serbelloni tábornagy alatt Szászországban, a 20.000 főnyi birodalmi sereg pedig gróf Stolberg parancsnoksága alatt Frankhonban állott. 80.000 francia D'Estrées és Soubise alatt Hessenben, 30.000 ember pedig Condée herceg alatt az alsó Rajna mentén vonult fel.

A poroszok részén készenlétbe helyezkedett: az 50.000 főnyi fősereg, amelyhez a Csernicsev orosz hadtest is csatlakozott, a király személyes vezetése alatt alsó Sziléziában, 15.000 ember a Beverni herceg alatt felső Sziléziában; 45.000 ember a király testvére, Henrik herceg alatt Szászországban, s végül 70.000 ember Braunschweigi Ferdinánd herceg alatt Hannoverben.

Sziléziában Daun május elején seregét Schweidnitznél egyesítette, míg Frigyes Strehlennél foglalt állásban Csernicsev beérkeztét várta be.[2] Hogy Daunt Schweidnitz mellől elvonulásra birja, a porosz király az oroszok beérkezte után Daun baloldalát megkerülve, annak Braunauban levő raktárait fenyegette. Egyúttal július 5.-én Adelsbachnál komolyan meg is támadta Daun bal oldalát, de ezt a támadást a császáriak visszautasították. Most aztán Frigyes, egy erősebb csoportnak Trautenauba való előretolása mellett, július 21.-én a császáriak jobb szárnyát, illetve oldalát támadta meg és ezzel el is érte célját, mert Daun ennek folytán még idejekorán megkezdte Glatz felé a visszavonulást. Frigyes erre augusztus 8.-án Schweidnitz ostromához fogott, melyet Guasco altábornagy 12.000 emberrel védett. Ezt az ostromot Daun a Bécsből vett meghagyásra meghiusítani egyekezett, de célját el nem érvén, Schweidnitz védőrségének szívós védelmezése dacára október 9.-én kénytelen volt magát megadni.

Ezzel a sziléziai hadműveletek nagyjában véget is értek és a november végén megkötött fegyverszünet után mindkét fél téli szállásokba vonult magában Sziléziában.

Szászországban Serbelloni a császári sereget Drezdától Dippoldiswalde-n át Chemnitzig kordonszerűleg állította fel s abban akarta bevárni a Frankhonból előnyomuló birodalmi sereget.

Ezt a felállítást a Meissenből előnyomuló Henrik herceg Döbelnnél áttörte, hanem azután maga is megállapodott Meissen és Frauenstein között.

Hadik tábornagy, aki Serbelloni helyett az ittlevő császáriak fölött a parancsnokságot átvette, szeptemberben haderejét Drezdánál és attól délre gyülekeztette s miután a birodalmi sereget Csehországon át magához vonta, Freibergnél megtámadta Henrik hercegnek közben ott elhelyezett jobbszárnyát és azt vissza is nyomta. Ezzel az eredménnyel azonban arra a hírre, hogy Sziléziából erős csapattömegek közelednek Szászország felé, Hadik megelégedett és a birodalmi sereget kiterjedt állásban Freibergnél hagyván, ő maga a császári csapatokkal Tharandt környékére vonult. Október vége felé Henrik herceg újból felvette az offenzívát a birodalmi sereg ellen s azt október 29.-én Freibergnél meg is verte, még mielőtt Hadik a császári csapatokkal kellőképpen a harcba beavatkozhatott volna. Erre Stollberg a birodalmi sereggel Altenbergen át Frankhonba, Hadik a császári csapatokkal pedig Pirnára és Drezdára vonult vissza.

Ezzel aztán a nagyobbszabású hadműveletek Szászországban is véget értek.

A nyugati hadiszíntéren[3] Braunschweigi Ferdinánd herceg a D'Estrées és Soubise parancsnoksága alatt álló franciákat a Fulda mögé szorította, majd július 23.-án Xaver szász herceg kikülönített csoportját a Kassel és Münden között fekvő Lutterbergnél verte meg s aztán a franciákat a Nidda folyó mögé való visszavonulásra kényszerítette. Ezek után a Braunschweigi herceg a Westphalenbe benyomult Condée herceg ellen fordult, de ez az útját álló Braunschweigi Ferdinándot augusztus 30.-án Friedbergnél megvervén, végrehajtotta szándékolt egyesülését a Nidda mögött álló francia fősereggel.

A hadviselő felek teljes kimerülése végre meghozta a már régóta várt békét, melyet Ausztria és Poroszország 1763 február 15.-én a Lipcse melletti Hubertusburgban (Hubertsburgban) a status quo ante alapján kötött meg s ezzel a hétéves háborúnak vége szakadt. E békekötés értelmében Poroszország az örökösödési háborúban nyert hódításait megtartotta. Franciaország és Anglia a békét néhány nappal előbb, február 10.-én Párisban kötötték meg, mely egyszersmind az Angliára nézve nagy előnyökkel és nyereséggel viselt tengeri és gyarmati háborúnak is véget vetett. A német birodalmi fejedelmek utóbb szintén hozzájárultak a fenti békekötéshez.[4]

[1] A helyneveket lásd a XIX/23. számú mellékleten.

[2] A helyneveket lásd a XIX/21. számú mellékleten.

[3] A helyneveket lásd a XIX/20. számú mellékleten.

[4] Kriegs-Chronik Österreich-Ungarns, I, 114–118. – Breit, Az egyetemes hadtörténelem vázlata, I, 394–396.