XIX/17. és XIX/23. számú melléklet.

Az 1761. évi hadjárathoz a haderők következőleg vonultak fel: Daun 45.000 emberrel Szászországban Drezdánál az Elbe mindkét partján; Loudon 75.000 emberrel Sziléziában Glatz–Braunau területén; Beck altábornagy 10.000 emberrel szintén Sziléziában. Az oroszok részéről 65.000 ember Buttirlin alatt Posennél, 20.000 ember Rumianzov alatt a Keleti tenger mentén, Kolbergnél. A franciák részéről Soubise 80.000 emberrel az alsó Rajna mentén, Broglie 40.000 emberrel Hessenben vonult fel. A 20.000 főnyi birodalmi sereg Serbelloni tábornagy alatt Bambergnél, 10.000 svéd pedig Greifswaldenál állott. A poroszok részén Frigyes a sziléziai hadműveletekre szánt 48.000 főnyi sereget Szászországban összpontosította; ugyancsak Szászországban állott Henrik herceg 35.000 emberrel, Glotz pedig Sziléziában Schweidnitz és a Jauertól délre fekvő Hohenfriedberg között 24.000 emberrel. A franciákkal szemben a Braunschweigi herceg 60.000 embere állott. Pomerániában az oroszokkal szemben Württemberg herceg állott 12.000 emberrel, a svédekkel szemben pedig Belling tábornok 3000 emberrel. Nagy hátrány származott Frigyesre abból, hogy Anglia immár beszüntette a segélypénzek küldését s hogy most már Spanyolország is a szövetségesekhez csatlakozott.

Utóbbiak hadjárati terve szerint Daunnak és a birodalmi seregnek Henrik herceget Szászországban lekötnie kellett, míg Loudonnak az oroszokkal egyesülve, Sziléziát kellett meghódítania.

Loudon erejét április 23.-án Waldenburgnál egyesítette, mire Goltz a magáét Schweidnitznál összpontosította.

Loudon mozdulatai, bár tovább nem nyomult előre, nyugtalanítani kezdték Frigyest, aki ennek folytán május 2.-án 28.000 emberrel Szászországból Sziléziába vonult s május 13.-án Schweidnitzban Goltz-cal egyesült, mire Loudon Braunaura vonult vissza. Erre mindkét fél jelentéktelen hadműveletekkel töltötte idejét, miközben az oroszok mindjobban közeledtek az Odera felé, ami Frigyest arra bírta, hogy velük szembe egy erősebb csoportot különítsen ki. Ebből kifolyólag a porosz király közvetlen parancsnoksága alatt mindössze 33.000 ember maradt, míg Loudon a maga erejét fokozatosan 72.000 főre emelte s hogy az oroszokkal, akik időközben Namslau-n át Brieg felé tartottak, összeköttetésbe lépjen, Frankensteinon át Patschkau felé vonult.

Erre Frigyes is megmozdult Münsterberg irányában, ami arra bírta Loudont és Butturlint, hogy az egyesülést ne itt Neisse irányában, hanem Jauernál kísértsék meg, ami augusztus 17.-én tényleg meg is történt, úgy hogy az ottani táborban 142.000 ember összpontosult. Ez óriási túlerő dacára Loudonnak nem sikerült Butturlint rábirni, hogy közös erővel a Schweidnitz tájékán erős elsáncolt állásban levő poroszokat megtámadják s így szeptember 11-ikéig a két ellenséges fél tétlenül állott egymással szemben. Ekkor Butturlin 12.000 emberét Csernicsev majd onnan Lengyelországba távozott.

Frigyes a Jauer tájékán elsáncolt állásban visszamaradt császári és orosz haderőket még mindig túlerőseknek tartotta arra nézve, hogy ellenük döntő támadást intézzen s így ehelyett szeptember 29.-én Münsterbergen át végrehajtott tüntető mozdulat által igyekezett a császári hadvezért Morvaország sorsa miatt gondolkozóba ejteni. Loudon azonban nyugodtan hagyta a poroszokat elvonulni s a porosz király távollétét arra használta fel, hogy október 1.-én éjjel Schweidnitzet rajtaütésszerűleg megtámadja, melyet Zastrow tábornok 3800 emberrel és 240 ágyúval védett. Loudon a támadáshoz 20 császári zászlóaljat és 8 orosz gránátos századot rendelt ki, melyeknek 4 oszlopban kellett a Galgen-, Jauernicker-, Garten- és Bögen-Fort ellen előrenyomulniok.[2] A 4 csoportnak szeptember 30.-án d. u. 4 órakor kellett a számukra kijelölt kiinduló helyzetbe vonulniok s ezt a védő észre is vette, mire 560 embert a város védelmére visszatartván, minden egyes erődbe egyenként 270 embert, 1400 embert pedig 4 csoportban az erődök és a város között helyezett el tartalékok gyanánt. Az október 1-ére hajló éjjel 2 órakor a támadó oszlopok kijelölt helyeikre érvén, nyomban megkezdték a támadást. Szívós ellenállás után legelsőnek a Bögen-erőd esett el; ezt követte nemsokára a Garten- és a Jauernicki- s végül a Galgen-erőd. Reggel 5 órakor a külső erődök vonala már a győzők kezében volt, akik az elfoglalt ágyúkból immár a várost kezdték lövöldözni. E támogató tüzérségi tűz mellett a támadó oszlopok hamarosan megmászták a város körfalát is, mire a várost rövid, de elszánt roham segítségével hamarosan hatalmukba ejtették. A császáriak vesztesége 62 tisztet és 1600 embert, az oroszoké 5 tisztet és 100 embert tett ki. A poroszok közül 3700-an estek hadifogságba, a birtokba ejtett ágyúk száma pedig 221 volt.

Szászországban ez évben nem fordultak elő nagyobb hadműveletek. Mindkét fél nagyban véve a kis háború viselésére szorítkozott.

Pomerániában a porosz haderők hadműveletei a Rumianzov által ostromolt Kolberg felmentését célozták, mely ostromot később Butturlin védelmezte a Warthe mellől az oda visszavonult orosz fősereggel. Kolberg december 16.-án megadta magát, mire az oroszok Lengyelországban téli szállásokba vonultak.

Mecklenburgban Bellin tábornok a svédeket tartotta sakkban, akik az év végén teljesen visszahúzódtak Pomerániának svéd részébe.

A nyugati hadiszínhelyen a két francia csoport és a Braunschweigi herceg között nagyban véve csupán hadmozdulatokra került a dolog. Július közepén Broglie megkísérelte ugyan az offenzívát a Braunschweigi herceg ellen, azonban július 16.-án Hamm közelében Villingshausennál megveretvén, Kassel felé tért ki.[3]

[1] Az e fejezetben előforduló helyneveket lásd a XIX/23. számú mellékleten.

[2] Az erődművek fekvését lásd a XIX/17. számú mellékleten.

[3] Kriegs-Chronik Österreich-Ungarns, I, 112–114. – Breit, Az egyetemes hadtörténelem vázlata, I, 393–394.