Az 1759. évi hadjárathoz a felek, amint az a XIX/23. számú mellékletből látható, nagyban véve az előző hadjárathoz hasonló módon vonultak fel. A felső Elbe mentén felvonult császári sereg több csoportra oszlott; még pedig állott: 40.000 ember Daun tábornagy személyes vezetése alatt Königgrätz és Jungbunzlau között, ereje zömével Jičinnél; Harrsch táborszernagy 18.000 emberrel Neustadtnál és Nachodnál; Beck altábornagy 12.000 emberrel Braunau–Politznál; Loudon táborszernagy 16.000 emberrel Schatzlarnál. De Ville altábornagy 26.000 emberrel Fouqué-val szemben Würbenthalnál, báró Gemmingen altábornagy 15.000 emberrel Komotaunál, Hadik és Maquire 16.000 emberrel a 28.000 főnyi birodalmi seregnél Frankhonnál állottak. Az oroszok részéről 78.000 ember Fermor alatt Marienwerder tájékán a Visztula mentén, 12.000 svéd pedig Stralsundenál vonult fel. A franciák egy 98.000 főnyi serege Contades alatt a Rajna balpartján Cleve-től Andernachig, Soubise pedig 49.000 emberrel Wiesenbadentől Aschaffenburgig állott. A szövetségesek ereje eszerint 367.000 embert tett ki.

A 250.000 főnyi porosz seregből Frigyes 50.000 emberrel Löwenberg és Schweidnitz között, Fouqué 14.000 emberrel Ratibornál, Henrik herceg 38.000 emberrel Szászországban, Dohna 23.000 emberrel Pomerániában, Braunschweig pedig 66.000 emberrel Osnabrücknél állott; 60.000 ember az egyes határmenti várakra volt elosztva.

A közösen megállapított hadjárati terv szerint a császári sereg egy részének az oroszokhoz csatlakozva, az Odera mentén kellett a hadműveleteket megindítania. Ezalatt Daunnak a porosz király a Lausitzban lekötnie, a birodalmi seregnek Szászországot meghódítania s végül a franciáknak nyugat felől, a svédeknek pedig észak felől kellett Brandenburg felé előnyomulniok.

Frigyes eleinte védőleges magatartást szándékozott tanusítani, közben azonban a császáriak raktárait Morvaországban Fouqué, nyugati Csehországban pedig Henrik herceg által tönkre akarta tétetni, hogy ezáltal Daun hadműveleteit már kezdettől fogva megnehezítse, sőt ha lehet, lehetetlenné tegye.

Ehhez képest március haváig az egyes csoportok által kiküldött különítmények a különböző hadiszíntereken váltakozó szerencsével kis háborút viseltek, mi mellett mindkét fél az ellenség raktárainak birtokbaejtésére és tönkretételére fordította főfigyelmét.

Március közepe felé a Braunschweigi herceg megkezdte offenzíváját a Majna felé Soubise ellen, de április 13.-án Bergennél megveretvén, Casselre vonult vissza.

Az oroszok június 29-ikéig Posen tájékáig nyomultak előre. Dohna és Wedel tábornokok Züllichau-on át elibük mentek, azonban július 23.-án Kaynál megveretvén, Crossen felé vonultak vissza, ahova őket az oroszok, akiknek vezetését most már Soltikov tábornagy vette át, az Odera jobb partján követték.

Az oroszoknak az Odera felé megkezdett előnyomulásának hírére Daun is megkezdte az egyesített császári sereggel az előnyomulást Görlitz felé és július elején Lauban–Marklissa tájékát érte el, tovább azonban nem nyomult előre, hanem csak Loudont küldte 19.000 emberrel és 10 nehéz s 38 könnyű löveggel[1] az oroszok segítségére s ezen erőveszteség pótlására Hadiknak parancsot küldött, hogy Frankhonból Csehországon át Löbaura a császári fősereg közelébe vonuljon, minek folytán Hadik hadával július 24.-én oda meg is érkezett és nyomban tovább indíttatott Frankfurt felé.

Ezek az események arra birták Frigyest, hogy Henrik herceg hadával Sagantól délre egyesüljön és miután a szintén az oroszokkal egyesülni akaró Hadik-csoportot augusztus 2.-án Gubennél a délnyugat felé való kitérésre birta, 42.000 emberrel a Loudon hadával egyesült 75.000 főnyi, időközben Frankfurtig jutott oroszok elé vonuljon.

Soltikov eleinte hallani sem akart róla, hogy ő a császári sereg legnagyobb részének beérkezése előtt a porosz királlyal megmérkőzzék, hanem aztán biztos értesülést vevén arról, hogy Daun tényleg megkezdte előnyomulását az Odera felé, végre Loudon rábeszélésére mégis elhatározta, hogy Frankfurtnál felveszi az után nyomuló poroszokkal a küzdelmet.

[1] Loudon hadtestében a következő magyar csapattestek voltak beosztva: a Bethlen-gyalogezred 1438 emberrel, a Pálffy Lipót-gyalogezred 1370 emberrel, a Kálnoky-huszárezred 770 és a Nádasdy-huszárezred 745 lovassal. A gyalogezredek 2–2 zászlóaljból és 2–2 gránátos századból, a huszárezredek 5–5 lovas századból állottak. (Grosser Generalstab, Der siebenjährige Krieg. V, Anlage 2.)