XIX/20. és XIX/21. számú melléklet.

Az ezévi hadjáratra Mária Terézia 122.000, Oroszország 75.000, Franciaország 80.000, a német birodalom 32.000, a svédek pedig 7000 embert, a szövetségesek eszerint összesen 316.000 embert, Poroszország ellenben 145.000 s a vele szövetséges angolok és hannoveriek 35.000, vagyis összesen 180.000 embert helyeztek készenlétbe.

A hadjárat kezdetén a kölcsönös erőcsoportosítás a következő képet mutatta:[1] A francia fősereg gróf Clermont alatt Brémától a Rajna mentén a Majnáig, az utóbbi folyónál pedig egy valamivel kisebb csoport Soubise herceg parancsnoksága alatt állott. Ezekkel szemben az angol-hannoveri sereg Braunschweig parancsnoksága alatt Stadenál gyülekezett. Henrik porosz herceg 16.000 emberrel Szászországban állott és a Frankhonban levő birodalmi sereget kísérte figyelemmel. A Pomerániában álló svédekkel szemben Dohna tábornok állott 20.000 emberrel. Az oroszok részben még keleti Poroszországban, részben még Lengyelországban voltak. A császáriak részén Daun tábornagy a 65.000 főnyi fősereggel Königgrätznél, De Ville altábornagy pedig 5000 emberrel Troppaunál állott; 2000 főnyi könnyű csapat Loudon, Buccow, Jahnus, Siskovich és St. Ignon alatt a határt védelmezte Reichenbergtől Troppauig. Saaz és Bilin tájékán gróf Serbelloni lovassági tábornok alatt 15.000 ember összpontosult. Ennek a csoportnak a birodalmi sereggel együtt Henrik porosz herceg megtámadása céljából Szászországba kellett bevonulnia. A mintegy 60.000 főnyi porosz fősereg Landshut és Friedland között gyülekezett és Schweidnitz várának Treskow tábornok 15.000 emberrel vezetett ostromát védelmezte.

A szövetségesek közül a császáriak Sziléziába és – mint már fentebb is említettük – Szászországba betörni szándékoztak, hogy egyrészt az oroszokkal, másrészt a franciákkal egyesüljenek és azután központiasan Berlin felé vonuljanak. Frigyes előbb a franciákat akarta legyőzni, hogy aztán a császáriak felé fordulva, ezeket Csehországban és Morvaországban lekösse s végül az oroszok és svédek ellen akarta az offenzívát megkezdeni.

Ennek megfelelően a hadjáratot a Braunschweigi hercegnek a franciák ellen intézett hadműveletei vezették be, aki a Henrik porosz herceg által támogatott Clermont vezette francia fősereget a június 23.-án Crefeld mellett vívott csata után a Rajnán, Soubise seregcsoportját pedig a Majnán át való visszavonulásra kényszerítette s azután Münsternél szállásolta el seregét, míg Henrik herceg Szászországba vonult vissza. A franciák ezután téli szállásukba való vonulásukig többé nem vettek részt a hadműveletekben.

Frigyes a maga részéről a hadjáratot Schweidnitz ostromával vezette be, melyet gróf Thürheim védett 8000 emberrel. Az ostrommal a király Treskow tábornokot bízta meg s egyidejűleg Fouqué tábornokot 16 zászlóaljjal, 45 lovas századdal és 24 löveggel a Jahnus tábornok által megszállt glatzi grófság megtisztítására rendelte, aki március 20.-án a császáriakat a Csehországba való visszavonulásra késztette.

Ezek után Treskow április 1.-én megnyitotta az első párhuzamot Schweidnitz előtt és 15-ig vívó-árkati 150 lépésnyire vezette a Galgen Fort felé előre.[2] A következő napon éjfélkor 3 porosz zászlóalj az említett erőd megkerülésével feljutott a vár sáncaira, miáltal az erőd és a vár között megszűnt minden további összeköttetés, minek folytán a vár őrsége még hajnalhasadta előtt megadta magát. A vár átvételét követő napon, április 9.-én Frigyes, jobboldalában a Landshutnál visszahagyott Ziethen és a Glatz tájékán álló Fouqué-csoport által fedezve, seregének 48 zászlóaljat és 103 lovas századot kitevő zömével Neisse-n át Troppaura és onnan Olmütz alá menetelt, hogy azt Neisseből odarendelt ostromtelepének beérkezése után szintén megostromolja. Addig Frigyes a várat a Morva mindkét partján mindössze körülzárva tartotta. Olmütz várát báró Marschall védte 7200 gyalogossal és 300 lovassal. A Troppaunál álló De Ville a király elől Olmützön át, ahol gyalogságát visszahagyta, lovasságával lassan Brünn irányában Prödlitzig húzódott vissza.

Frigyes mozdulatai folytán Daun seregét április 19.-én Skalitznál egyesítette, majd május 5-ikéig Leitomischl-ig nyomult előre, honnan könnyű csapatjait Loudon, Jahnus, St. Ignon stb. alatt Hohenstadt–Müglitz–Konitz–Ptin–Prödlitz vonaláig tolta előre, hogy azok folytonos zaklatásaikkal Frigyest Olmütz ostromának felhagyására birják.

Május 13.-án 9 porosz zászlóalj megtámadta a Prödlitznél álló De Ville-t és azt Brünnbe szorította vissza.

Május 19-ikéig a porosz ostromtelep első három oszlopa szerencsésen beérkezett az olmützi táborba, a negyediket azonban, amelyet 4 zászlóalj és 2 lovas század kísért, május 18.-án Lanius alezredes 1000 emberrel Brockersdorfnál meglepően megtámadta és a fedezetet széjjelűzvén, a kocsik legnagyobb részét zsákmányul ejtette.

A május 23-ikára hajló éjjel Frigyes három oszlopban előnyomuló 8 zászlóaljjal és 500 huszárral a Konitznál álló Loudont támadtatta meg, de ez a támadás a császáriak ébersége folytán nem sikerült.

Május 25.-én Lanius alezredes a Hoftól északra fekvő Heidenpiltschnél egy újabb porosz ostromtelep-részlegre vetette magát és annak 314 szekerét foglalta el. Június 8.-án Lanius Bärntől délre egy újabb szállítmányra csapott rá és 318 embert ejtett foglyul és 3 löveget zsákmányolt.

Közben Frigyes 16 zászlóaljjal és 12 lovas századdal Keith tábornagyot bízta meg Olmütz ostromával, aki május 27.-én kezdte meg a futóárkok építését. Ezt megelőzően Daun, aki május 24.-én serege zömével Gewitschig nyomult előre, gróf St. Ignon János tábornokot 5 lovas ezreddel és egy osztag horváttal Kremsier-en át Prerauba rendelte, ahonnan az a vár parancsnokával egyetértőleg június 16.-án sikerült rajtaütést hajtott végre a Gross-Wisternitzben és Holiczban elhelyezett poroszok ellen, akik halottakban és sebesültekben 700–800 embert, foglyokban 260 embert s azonkívül 7 ágyút vesztettek, míg a császáriak vesztesége mindössze mintegy 100 főre rúgott.

Közben a Marschall táborszernagy által sok kirohanással kapcsolatos s aktív módon igen vitézül védett vár ostroma csak nagyon lassan haladt előre, Daun pedig haderejével Gewitschről Wischau tájékára menetelt, ahol megtudta, hogy június 21.-én Neisse és Kosel mellől egy 4000 szekérből álló nagy élelem-, löveg- és lőszerszállítmány indult el Olmütz felé. Daun nyomban elhatározta annak megtámadását, micélból Loudonnak parancsot adott, hogy 4 zászlóaljjal, 1000 horváttal és 2 lovas ezreddel Müglitzen és Sternbergen át Dormstadtl-ra meneteljen, ahol a szorosjellegű nehézkes terep nagyon megkönnyítette a rajtaütés végrehajtását; Ugyanoda irányította Siskovich József tábornokot is a Haller magyar gyalogezreddel, 1 gránátos zászlóaljjal, 1000 horváttal és 1200 lovassal Preraun és Liebaun át. Hogy Frigyes figyelme a szándékolt rajtaütésről eltéríttessék, Daun ereje fennmaradó részével egyidejűleg Wischauból Prödlitzre menetelt.

A porosz szállítmány június 29.-én ért Dormstadtl elé, melyet Loudon nyomban megtámadott. De a szállítmány parancsnoka, Mosel ezredes keményen védte magát, úgy hogy Loudon, miután aznap Siskovich még nem érkezett be, Bärn felé visszavonulni kényszerült, míg Mosel este az 5 zászlóaljjal és 12 lovas századdal eléje küldött Ziethennel egyesült.

A szállítmány június 30.-án hajnalban tovább folytatta útját, de akkorára már Siskovich is beérkezett s most már ő támadta meg a Domstadtlból kibontakozó ellenséget, amelynek soraiban tüzérségi tüzével igen nagy zavart és rendetlenséget okozott. Ziethen ellentámadásba ment át, de nem sokra ment vele s hamarosan a szekértábor mellé visszavonulni kényszerült. Ekkor érkezett be az összeütközés színhelyére Loudon is, aki az ágyúdörej hallatára nyomban útnak indult hadával Domstadtl felé. Ziethen és Mosal nem sokáig tudtak ellenállni a két oldalról jövő támadásnak s előbbi a küzdelmet feladva, a szállítmány roncsaival Troppaura húzódott vissza, míg az olmützi tábort csak 250 szekér érte el Krokow tábornok vezetése alatt. A poroszok a kemény küzdelem alatt 2400 embert, 15 ágyút, 2 millió készpénzt, 2200 lovat és majdnem az egész szállítmányt vesztették el. A császáriaknak az igen ügyesen végrehajtott rajtaütés mindössze mintegy 600 emberükbe került.

Ugyane napon Daun haderejével Kojeteinnél a Morva balpartjára kelt át és a várat a balparti ostrom alól felmentette. A sok kudarc folytán Frigyes július 2.-án megszüntette az ostromot és megkezdte visszavonulását Mährisch-Trübaun át Königgrätz felé.[3] Innen az oroszok támadólagos fellépésére való tekintettel mindenekelőtt vonatát 8000 ember fedezete alatt Glatzra irányította és annak menetét egy Opočnotól Nachodig foglalt állás által biztosította. Augusztus 9.-én Frigyes Landshutra vonult vissza seregével. A Loudon vezette könnyű császári csapatok a visszavonuló poroszokat állandóan zaklatták és sok kárt is tettek bennük. Daun is követte a 65.000 főnyi fősereggel az 50.000 emberrel hátráló királyt, anélkül azonban, hogy azt komolyan megtámadni merészkedett volna. Ehhez képest a császári fősereg Königgrätztől északra egyelőre megállapodott.

Frigyest Csehország elhagyására, mint már fentebb említettük, főleg az oroszok támadólagos fellépése késztette. Ezek ugyanis Fermor parancsnoksága alatt május végén megkezdték az offenzívát, és Küstrin elé érve, hozzáfogtak annak ostromához. Az oroszok előnyomulásának hírére Dohna tábornok, aki eddig Pomerániában a svédekkel szemben állott, erejének egy részét ott Wedel tábornok alatt visszahagyva, 18.000 emberrel az Odera melletti Frankfurtba vonult, ahova nemsokára Frigyes is beérkezett 15.000 emberrel, míg serege többi részét, vagyis 51 zászlóaljat és 71 lovas századot Károly őrgróf parancsnoksága alatt Szilézia biztosítására Landshutnál hagyta vissza.

Daun, aki ebben az időben 70.000 ember felett rendelkezett, Frigyes elvonulása után a Lausitzba szándékozott betörni, hogy Károly őrgróf és Henrik herceg között az összeköttetést megszakítva, a körülményekhez képest vagy az oroszok, vagy a birodalmi sereg segítségére siessen. Utóbbi Nürnbergből elindulva, már május 29.-én a Serbelloni által odahagyott Saazra érkezett, de onnan csak július 21.-én folytatta előnyomulását Bilin és Brüx felé, kevéssé háborgatva Henrik herceg által, aki július elején kísérletet tett ugyan a Chemnitzből Komotau felé való előnyomulásra, hanem szándékával csakhamar felhagyva, Dippoldiswalde-ra húzódott vissza, ahol haderejét laktáborokba helyezte el.

Fenti elhatározásához képest Daun, Csehország védelmére 15.000 ember visszahagyása mellett, augusztus 9.-én Jaromerből elindulva, 20.-án Görlitzbe ért s most már végleg elhatározta, hogy a Pfalz-Zweibrücken-seregcsoporttal együtt a Dippoldiswalde-nál álló Henrik herceget olyanformán támadja meg, hogy míg a német birodalmi csapatok arcban, addig ő Drezda és Meissen között az Elbén átkelve, hátban támadja meg a porosz seregcsoportot.[4]

Csakhogy Daunnak ez a terve Frigyesnek az oroszokon kivívott győzelme folytán dugába dőlt. Az oroszok részéről kelet felől fenyegető veszély ugyanis, mint tudjuk, arra birta a porosz királyt, hogy mindenekelőtt azokkal számoljon le s ezért 15.000 emberrel az Odera melletti Frankfurtban Dohnának már az ott levő csoportjával egyesülve, az ott rendelkezésre álló 34.000 emberrel a mintegy 50.000 ember fölött rendelkező Fermorra vesse magát. A döntő csata augusztus 25.-én Zorndorfnál következett be, amelyben Fermor teljes vereséget szenvedvén, a Visztula mögé húzódott vissza. Az oroszok előnyomulásával kapcsolatban a svédek Fehrbellinen át nyomultak Berlin felé előre, azonban Wedel tábornok csakhamar a Prenzlaun át Stettinre való visszavonulásra kényszerítette őket.

Fermorral dolgát jól elvégezvén, Frigyes nyomban Szászország felé vezette seregét, hogy ezáltal Daunt a Csehországba való visszavonulásra birván, szabaddá tegye a maga útját Szilézia felé. Ehhez képest Lübdenen át előnyomulva, szeptember 9.-én Grossenhainnál a Sprembergen át magához vont Károly őrgróf seregcsoporttal egyesült. Ez a Stolpennál állást foglalt Daunt október 7-ikéig a Bautzenen át Kittlitzre való visszavonulásra birta, főleg azért, hogy a Zittaunál levő raktárait biztosítsa.[5] A Baden-Durlachi őrgróf 21 zászlóaljból, 30 lovas századból és 6 karabélyos és gránátos századból álló és mintegy 20.000 embert számláló hadteste a Görlitzre vezető út elzárása céljából Reichenbachra rendeltetett. A közben Drezdáig jutott Frigyes nyomban követte az elvonuló Daunt és a fentemlített napon Beutzenig jutott s a 14 zászlóaljat és 35 lovas századot számláló Retzow-hadtestet a Baden-Durlachi herceg-csoport megfigyelése céljából Weissenbergre tolta előre. Ezen előnyomulás közben történt, hogy Eszterházy tábornok, aki a poroszoknak ez alkalommal halottakban, sebesültekben és foglyokban 7 tiszt és 317 főnyi veszteséget okozott, a serege élén haladó királyt is majd hogy el nem fogta.[6]

[1] Lásd a XIX/20. számú mellékletet.

[2] Lásd a XIX/17. számú mellékletet.

[3] Olmütz ostromának részletes leírását lásd Cerini de Monte Varchi őrnagy, Die Belagerung und der Entsatz von Olmütz 1758 című értekezésében az Oesterrichische Militärische Zeitschrift 1843. évfolyamában.

[4] Arneth, Maria Teresia, I, 411.

[5] Grosser Generalstab, Der siebenjährige Krieg. VIII, 268.

[6] Grosser Generalstab, Der siebenjährige Krieg. VIII, 268: „Der König brach sofort mit 2 Freibataillonen, den Fussjägern und 5 Eskadrons nach Nieder-Putzkau ahf, wo Kroaten die dort geschlagene Brücke besetzt hielten. Der die Freibataillone kommandierende Generalmajor v. Angelelli vertrieb die Kroaten aus Nieder-Putzkau; hierauf überschritten die Freibataillone die Brücke und entwickelten sich jenseits auf einer kleinen von Wald umrahmten Ebene, als der österreichische Generalmajor Graf Eszterházy mit den beiden Husaren-Regimentern Kaiser und Eszterházy aus den Waldungen überraschend hervorbrach und in die Freibataillone einhieb. Der König selbst gerieth in Gefahr.”