XIX/14. a) és b) számú melléklet.

Lotharingiai Károly herceg a Browne–Ahremberg-csoportot Prága alá, majd május 1.-én a Moldva jobb partjára vezette át, ahol azzal arccal északnak állást foglalt. Frigyes e napon mintegy 50.000 főnyi erejével a Moldva balpartján a Fehérhegy és Podbaba között állott. Ugyanekkor Schwerin 47.000 emberrel Brandeisig, a Serbelloni-csoport, mely fölött időközben Daun vette át a parancsnokságot, Bömisch-Brodig jutott.

Hogy Lotharingiai Károllyal még Daun beérkezése előtt leszámolhasson, Frigyes a Prágánál álló császáriak sürgős megtámadását határozta el, mi célból Keith tábornagyot és Dessaui Lipótot 24 zászlóaljjal és 40 lovas századdal, vagyis mintegy 24.000 emberrel a Moldva balpartján hagyva, ő maga a Podbaba és Seltz között vert hídon az említett folyó jobb partjára kelt át, hogy ott a közben odaérkezett Schwerinnek kezet nyujtson. Az egyesülés a következő napon Gbell–Prosek tájékán meg is történt. Az itt egyesült haderő 66 zászlóaljból és 113 lovas századból, összesen 64.000 főnyi létszámmal, köztük 18.000 lovas, állott.

Lotharingiai Károly herceg sem Frigyesnek a Moldván való átkelését, sem Schwerinnel való egyesülését nem zavarta meg.

A Prágától keletre Wolschan és Hlaupetin között állást foglalt császári sereg 48.500 gyalogost és 12.500 lovast, vagyis összesen 61.000 embert számlált. 18 zászlóalj, ugyanannyi gránátos és néhány lovas század Prágában maradt védőrség gyanánt Thürheim altábornagy parancsnoksága alatt.

A Moldva jobb partján a császári sereg a Prágától keletre elterülő, északon a Ziska- és Tabor-hegy által jelölt magasabb és meredekebb, délfelé azonban mindinkább ellapuló magaslatok mentén foglalt állást. A sereg két szárnycsoportra tagozódott; külön középhad ezúttal nem volt. A balszárny arccal északnak Wolschantól Hlaupetinig terjedt; e szárnyat maga Lotharingiai Károly vezényelte. A felállítás Hlaupetinnél kamóalakban megtört és a Sterboholyig húzódó Browne tábornagy által vezetett jobb szárnynak kelet felé nézett az arcvonala. A két szárny érintkező pontján Hlaupetin tájékán a csatarend kiszögellő részén egy nagy üteggátony s néhány befejezetlen sánc volt, amelyet a Petrazzi vezényelte 4 horvát határőr zászlóalj, a liecai, ottočani és varasdi határőrök tartottak megszállva.

Frigyes még május 5.-én este szemrevételezés útján szemügyre vette a Prágától keletre a Roketnitz patak balpartján fekvő császári állást s miután azt arcban igen erősnek találta és jelentések útján megtudta, hogy az ellenség jobb szárnya minden támasz nélkül áll s az ottani lankás terep a lovasság működését sem zárja ki, arra az elhatározásra jutott, hogy egész erejével a császáriak jobbszárny-seregcsoportját támadja meg s ehhez képest seregének Unter–Počernitz irányában végrehajtandó balra elvonulását rendelte el.

Lotharingiai Károly május 6-ikára még nem számított komolyabb összeütközésre s csupán porosz lovas járőröknek horvát lovasokkal Prosek tájékán történt összeütközése és csatározása tette őt figyelmessé a porosz sereg közelségére s erre való tekintettel rendelte el seregének a XIX/14 a) számú mellékleten látható csatarendbe való felfejlődését. E szerint a balszárny első harcvonalába, a Ziska-hegy hosszúra nyuló hátán Hrdlorezig, három hadosztály (Arberg, Forgách, Sprecher) 17 zászlóaljjal és ugyanannyi gránátos századdal jutott. Ezek külső szárnya mögött a Ziska-hegytől délre 18 lovas és 3 karabélyos század állott Eszterházy, utóbb O'Donnel altábornagy parancsnoksága alatt. A balszárny második harcvonalában, balra Wolschanra támaszkodva, jobbra Maleschitz felé tekiterjeszkedve, a 13 zászlóaljat, 15 gránátos századot, 18 lovas és 3 karabélyos századot számláló Wied-, Clerici-gyalog- és a Hohenzollern lovashadosztály állott. A harmadik harcvonalban tartalékviszonyban Hadik altábornagy parancsnoksága alatt a 12 zászlóaljat és 10 gránátos századot számláló Wolfersdorf gyalog- és az 5 huszárezredből álló Hadik lovashadosztály állott fel. – A jobb szárnyon, balról a Tabor-hegyen, jobbról Sterboholra támaszkodva, az első harcvonalban jobbról a 24 lovas századból, 4 karabélyos és 3 lovasított gránátos századból álló Spada lovas hadosztály, balról pedig a 10 zászlóaljat és ugyanannyi gránátos századot számláló Baden-Durlachi gyaloghadosztály állott fel. A jobbszárny-had második harcvonalának jobb szárnyán Althann 18 lovas századból álló lovas hadosztálya, a balszárnyon pedig a 9 zászlóaljat és 8 gránátos századot számláló Ahremberg gyaloghadosztály állott fel.

A poroszok első felvonulása a Satalitz–Gbell–Lelnan által jelölt vonaltól délre, a császáriak csatavonala előtt alig négy kilométernyi távolságban ment végbe, szintén két szárnyhadra s azok mindegyikénél két-két harcvonalba s egy az egész sereg számára szóló általános tartalékra tagozva. Az első harcvonalban a középen 40 zászlóalj, a jobbszárnyon 23, a balon 20 lovas század állott. A második harcvonalban a középen 29 zászlóalj, a jobbszárnyon 5, a balon 15 lovas századból állott. A jobbszárny-had fölött, az egésznek főparancsnoksága és vezetése mellett, továbbra is a király, a bal fölött Schwerin tartotta meg a parancsnokságot.

Az ekként felvonult ellenfelek május 6.-án d. e. 9 óráig nyugodtan állottak egymással szemben anélkül, hogy legkevésbbé is zavarták volna egymást. D. e. 9 órakor Frigyes kiadta a parancsot, hogy serege harcvonalankénti balra-elvonulás által Unter-Počernitzen át előnyomulva, az osztrák jobbszárnyat átkarolja, azután pedig – a Hlaupetin–Unter-Počernitz–Dubec által jelölt vonalban újból helyreállított arcvonallal balszárny-hadával támadólag lépjen fel, míg a jobbszárny-had kissé hátra maradjon. A támadást a balszárny-had gyalogsága előtt felállított 20 nehéz lövegnek kellett bevezetnie. Az elrendelt oldalmenetet a sereg a két harcvonal és az általános tartalék által alkotott 1–1, összesen tehát 3 oszlopban hajtotta végre anélkül, hogy azt az ellenség megzavarta volna.

Browne tábornagy csakhamar felismerte ugyan a poroszok átkaroló szándékát, de az ellen nem tett egyebet, mint hogy csapatjait szintén jobbra meneteltette és lovasságával Sterboholnál, a gyalogsággal pedig a Kolin felé vezető országútat rézsútosan szelve, arccal Hostawitznak, balszárnyával Kej helységre támaszkodva, foglalt állást. Egyidejűleg Lotharingiai Károly herceg a balszárny-had 25 gránátos századát gróf Guasco ezredes parancsnoksága alatt, továbbá több üteget, nemkülönben a Hohenzollern lovashadosztályt a jobbszárny-had erősbítésére Sterboholra küldte. Ugyanekkor a saját második harcvonalának balszárnyán álló Clerici- és Wied gyaloghadosztályokat Kej felé rendelte, a Homole-hegyen pedig több nehéz löveget egy nagy üteggé egyesített. Ez az új csoportosítás a XIX/14. b) számú mellékleten látható módon kevéssel d. e. 10 óra előtt fel volt véve.

Mihelyt a poroszok oszlopaik élével Dubecet elérték és az első harcvonal felvonulását befejezte, Schwerin d. e. 11 óra tájban gyalogságának első harcvonalát Winterfeldt tábornok parancsnoksága alatt támadásra rendelte a Sterbohol és Hostawitz között álló osztrák jobbszárny ellen. Winterfeldt zászlóaljai a Roketnitz és Ričan patakok posványos területén meglehetősen rendetlenségbe jutottak és további előnyomulásuknak a császáriak öldöklő kartács- és gyalogsági tűze csakhamar határt szabott. E kritikus pillanatban gróf Guasco ezredes gránátosaival erőteljes szuronyrohamot hajtott végre a már megrendített porosz zászlóaljak ellen és azokat ismét a mélységi vonalon túlra vetette vissza.

Közben a porosz balszárny-had 65 századból álló lovasságát, Schöneich herceg háromszor is rohamra vezette a jobbszárnyon álló, gróf Lucchesi lovassági tábornok által vezényelt császári lovasság ellen, de ez, a segítségül érkező Hadik támogatása mellett mind a három rohamot fényesen visszaverte.

Ezalatt Schwerin visszavonuló gyalogságát megállítván, azt a második harcvonal és a jobbszárny-had gyalogsága által megerősítette és újból támadásra vezette előre. Ebből kifolyólag Sterbohol és Kej között heves, hosszabb ideig tartó tűz- és szuronyharc keletkezett, melyben Schwerin tábornagy is elesett,[2] Browne tábornagy pedig súlyosan megsebesült. Ez annál súlyosabban esett latba, mivel ugyanekkor Lotharingiai Károly herceget erős szívgörcsök lepték meg, mi miatt a harctérről hátra kellett szállítani.

Közben a Sterboholtól délre ismét kiújult lovas harc a poroszok előnyére dőlt el, miután az általános tartalékból Warnery ezredes parancsnoksága alatt segítésgül küldött 20 porosz lovas századnak Unter-Mecholupon és Hostiwaron át a császári lovasság oldala és háta ellen végrehajtott rohama utóbbit a Moldva, illetve a Sazawa felé való visszavonulásra kényszerítette.[3]

A déli szárnyakon lezajlott ezen események alatt Henrik porosz herceg a Hlaupetin–Kejnél aránylag gyengén megszállt kiszögelésben levő, nagyobbára horvát határőrökből álló császári középhadat is megtámadván, azt Maleschitz felé szorította vissza. Frigyes a küzdelembe lépett Henrik herceg csapatjait a visszatartott jobbszárny-gyalogságnak egy része, a Manstein dandár által azonnal megerősítette, minek megtörténte után Henrik herceg ekként megerősített csoportját az osztrák csatavonalban Hrdloreznél keletkezett űrbe 3 oszlopban, a középsőt Kej irányában, ékelte be. Ezek az oszlopok a Tabor-hegyen igen erős gyalogsági- és tüzér állásra bukkantak, amelybe időközben a tartalékból újabb jelentékeny erősbítések érkeztek. Hosszabb ideig tartó küzdelem után és miután a poroszok támadásaikat újabb és újabb erők bevonása által többször megismételték, végre sikerült az osztrák csatavonalat áttörniök, minek következtében a két osztrák szárnyhad, – melyek közül a jobboldali, Schwerin és a császári lovasság visszavonulása folytán ellenfél nélkül maradt porosz lovasság oldal- és háttámadásai folytán már különben is visszavonulóban volt, – teljesen elszakadt egymástól.

A porosz támadás ezután a Ziska-hegyen egészen Hrdlorezig állást foglalt császári balszárny Sprecher-, Forgách- és Arberg gyalog- és O'Donnel altábornagy lovashadosztálya ellen irányult, mely seregtestek eddig a harcban nem vettek részt. Ezek egyideig szívós ellenállást fejtettek ki, de miután Lotharingiai Károly hercegnek nem sokkal előbb betegsége folytán a csatateret el kellett hagynia, a poroszok pedig oldalban és hátban támadták meg a császári csapatokat, utóbbiak nemsokára engedni voltak kénytelenek. A Na vinicech magaslatra visszahúzódott Sprecher- és Forgách-hadosztályoknak, O'Donnel lovasainak közbevágása által támogatva, egyideig sikerült ezt az állást megtartaniok, hanem aztán a küzdelmet feladva, Prága felé húzódtak vissza.

Ezzel a csata sorsa délután 3 óra tájban el volt döntve. O'Donnel altábornagy a maga lovas hadosztályával, valamint a Pallavicini-, Eszterházy József- és István gyalogezredek a visszavonulást nagy önfeláldozással fedezték s végül az utóbb említett csapatok is teljes rendben, az ellenség további támadásait erélyesen visszautasítva, vonultak vissza Prágába.

Megtörtént döntés után az osztrák jobbszárny-had a lovasság legnagyobb részével a Daunhoz való csatlakozás céljából Beneschaura és onnan Kolin felé vonult vissza, a balszárny-had ellenben Prágába vonult, ahol az ismét szolgálatképessé vált Lotharingiai Károly herceg immár 50.000 embert, közte 4000 lovast, egyesített. Beneschau irányában 8000 gyalogos és 5000 lovas vonult vissza.

A poroszok az üldözést kevéssel d. u. 3 óra után a Ziska-hegynek a horvátok és Prága elővárosának más könnyű csapatok által megszállt szélein beszüntették.

Mindkét fél veszteségei igen jelentékenyek voltak. Ezek a császáriaknál 414 tisztre, 12.900 emberre és 33 lövegre, a poroszoknál 437 tisztre, 18.000 emberre és 5 lövegre rúgtak.

A magyar csapattestek közül a prágai csatában kivált Hadik huszárjain kívül a 19., 32., 33., 34., 37., 51. és 52. gyalogezredek s főkép a 33. és 52. gyalogezredek gránátos századai tűntek ki. Kíváló magatartásuk és eredményes működésük elismeréséül Mária Terézia rendeletére az összes gránátosok a háború egész tartama alatt kétszeres zsoldot kaptak.

A Moldva balpartján álló porosz csapatok ép oly kevéssé vettek részt a prágai csatában, mint Daun tábornagy serege, mely a csata napján Sadska-t, Puebla altábornagy vezette elővédével pedig Auwalt érte el, ahol tétlenül megállapodott.[4]

[1] Lásd: Rónai Horváth Jenő, Magyar Hadi Krónika, II, 423–425. – Rónai Horváth Jenő, Az Egyetemes Hadtörténelem Vázlata, 162–164. – Kriegs-Chronik Öst. Ungarns, I, 87–91. – Breit József, Az Egyetemes Hadtörténelem Vázlata, I, 396–399.

[2] Emlékét Sterboholtól északkeletre, azon a helyen, ahol 5 kartácsgolyó által találva, hős lelkét kilehelte, egy igen szép emlékoszlop örökíti meg.

[3] A lovasság harcát a Kriegs-Chronik Öst. Ungarns, I, 88. old. következőleg adja elő: „Unterdessen war es auch südlich des Homoli-Berges zwischen der beiderseitigen Cavellerie zum Kampfe gekommen. Die preussische Cavallerie entwickelte sich zwischen Sterbohol und dem Mecholuper Teiche, warf das österreichische Treffen über den Haufen, wurde aber nun von dem zweiten Treffen und den Huszaren Hadik's in der Flanke angegriffen und zurückgetrieben. Eine zweite Attake der Preussen hatte denselben Misserfolg. Erst als 20 frische preussische Escadronen, die der König aus der Reserve zur Unterstützung vorgesandt hatte, eingriffen, gelang es, die bereits ermatteten kaiserlichen Reiter zum Weichen zu bringen. Dieselben zogen sich theils auf Prag, theils gegen die Sazawa zurück.”

[4] Kriegs-Chronik Öst. Ungarns, I, 89: „Feldmarschall-Lieutnant Puebla, welcher am Tage der Schlacht mit 9000 Mann bei Auwal stand und durch einen energischen Vorstoss eventuell entscheidend in den Gang der Schlacht hätte eingreifen können, blieb unthätig stehen.”