A Beverni herceg április 19.-én lépte át Zittauból Reichenberg irányában a határt. Itt április 21.-én komolyabb összeütközésre került a dolog. Reichenbergnél gróf Königsegg táborszernagy 15.000 gyalogossal, 3000 lovassal és 26 löveggel az említett város és a tőle nyugatra elterülő Jeschken Berg között[1] erősen elsáncolt, illetve eltorlaszolt állásban várta a poroszok megjelenését. Ebben az állásban Königsegg következőleg helyezte el csapatjait. A jobb szárnyon a várostól északkeletre fekvő magaslaton 8 zászlóaljat és tüzérségének legnagyobb részét, a várostól közvetlenül nyugotra a posványos Neisse folyó mögött, ugyancsak jól elsáncolva, 1 zászlóaljat és 11 gránátos századot; a balszárnyon, a Jaschken Bergen, 3 zászlóaljat és 2 gránátos századot fatorlaszok mögött; a két utóbbi csoport között a lovasság állott fel két harcvonalban.

A 15 zászlóaljba és 20 lovas századba tagozott és mintegy 20.000 főnyi seregcsoportjával Zittauból előnyomuló Beverni herceg április 21.-én reggel Reichenberg elé érve, főerejével a császáriak közép- és balszárnyhada előtt fejlődött fel, minek megtörténte után az eleinte a második harcvonalban álló lovasság, onnan előretörve, a császári lovasságra vetette magát és azt visszanyomta ugyan, hanem aztán a két oldal felől jövő gyalogsági kereszttűz folytán gyorsan vissza kellett húzódnia. Amikor azonban a porosz jobbszárny gyalogságának arc- és oldaltámadás által a jeschkenbergi fatorlaszokat bevennie sikerült, a porosz lovasság megismételte rohamát és a császári lovasságot újból visszanyomta. Ugyanekkor a porosz gyalogság zöme is jelentékeny túlerővel támadta meg a Reichenbergtől nyugatra f ekvő, aránylag gyengén megszállt sáncokat s ott Königsegg csatavonalát áttörvén, utóbbi parancsot adott a Liebenau felé való visszavonulásra, mely annál könnyebben volt végrehajtható, miután azt a poroszok egyáltalában nem zavarták meg. A reichenbergi ütközetben a császáriak mintegy 1000 embert, a poroszok 28 tisztet és 615 embert vesztettek. Miután Königsegg az április 25.-én Turnauba ért Schwerin részéről hátát veszélyeztetve látta, seregcsoportjával Weiswasser-en át Brandeisra vonult vissza, mire Schwerin s a Beverni herceg április 28.-án Jungbunzlaunál egyesültek. Május 2.-án Königsegg Brandeist is odahagyta, mivel Lotharingiai Károly parancsára Prága alá kellett vonulnia.[2]

Közben április 20.-án Dessaui Móric herceg is megkezdte előnyomulását Marienburg–Sebastiansbergen át, hogy aztán Komotau–Brüx–Bilinen át az egyidejűleg Peterswalde–Aussigon át előnyomuló király hadseregével egyesüljön, ami április 23.-án Aussig és Bilin között tényleg meg is történt.

A poroszok előnyomulásának hírére Browne seregcsoportját Budinnál egyesítette és egyúttal Ahrembergnek is meghagyta, miszerint csoportjával az Eger völgyében hozzá csatlakozzék. Utóbbi Perutznál Laun és Budin között a porosz király oszlopának élén menetelő porosz huszárokra bukkanván, azt hitte, hogy már is el van vágva Brownetól s ennek folytán Schlan felé tért ki. Utóbbi arra a hírre, hogy a porosz sereg április 27.-én Košticnál átkelt az Eger folyón, Welwarnon át Tursko-ra menetelt, ahol április 28.-án Ahremberggel egyesült. Itt a sereg fölött április 29.-én Lotharingiai Károly herceg vette át a főparancsnokságot.

[1] Lásd a XIX/13. számú mellékletet.

[2] Rónai Horváth Jenő, Az Egyetemes Hadtörténelem Vázlata, 161–162. – Kriegs-Chronik Öst. Ungarns, I, 85–86.