Augusztus 25.-én a porosz fősereg készen állott a Szászország felé 3 csoportban való előnyomulásra. A Halle-nál Ferdinánd braunschweigi herceg alatt 14 zászlóaljból és 10 lovas századból álló jobbszárnycsoportnak négy oszlopban Chemnitz–Freiburg felé s onnan Aussig irányában kellett előnyomulnia. A Magdeburg, Potsdamm és Berlinnél gyülekezett fősereg a király személyes vezetése mellett Lipcsén, Torgaun és Elstersverdán át három oszlopban Drezda felé nyomult előre, melyet szeptember 9.-én harc nélkül sikerült megszállania, miután a szászok Rutowszky alatt előle a pirnai előkészített állásba vonultak vissza. A Cöpenicknél, az Odera melletti Frankfurtnál és Bunzlaunál felvonult csoportokból a Beverni herceg parancsnoksága alatt alakított balszárnycsoportnak Stolpenen át ugyancsak Drezdára kellett előnyomulnia. Drezda megszállása után Frigyes Pirna alá vonult s ott a szászokat körülzárta.

Browne tábornagy, akinek a Bécsből vett utasítás szerint a szászokkal összhangzásban és egyetértőleg kellett működnie, augusztus 31.-én tudta meg a poroszoknak Szászországba történt benyomulását, mire, a szászoknak segítséget nyujtandó, seregével az Eger folyó alsó folyása felé indult el, Piccolomininek pedig meghagyta, hogy gyengébb erőknek Olmütz tájákán való visszahagyása mellett Königgrätzre vonuljon, ahova az szeptember közepén meg is érkezett s ott elsáncolt táborba szállt, egy erősebb csoportot Nachod megszállására rendelvén előre.

Browne 5–6000 embert 6 ágyúval gróf Wied tábornok parancsnoksága alatt Aussigra előretolván, maga a főerővel szeptember 14.-én követte az előretolt csoportot és 20.-án Budinra érve, ott további erősbítések beérkezését akarta bevárni.

Az osztrákok előnyomulásának hírére Frigyes a braunschweigi herceg csoportját 25 zászlóalja, 71 lovas századra és 102 lövegre, vagyis mintegy 30.000 ember erejűre emelvén, e csoport fölött szeptember 20.-án Keith tábornagy vette át a parancsnokságot. Közeledésének hírére Wied tábornok Aussigról lassan Lobositzra húzódott vissza.

A szászok veszélyes helyzete Browne tábornagyot ugyan gondolkozóba ejtette, de ahelyett hogy gyors cselekvéssel igyekezett volna a szövetséges szorult helyzetén segíteni, mindössze annyit tett, hogy Lacy ezredest szeptember 25.-én 3 zászlóaljjal, 6 gránátos századdal, néhány huszárral és 8 löveggel az Elbe jobb partján azzal az utasítással tolta Leitmeritzbe előre, hogy e város és Böhmisch-Kamnitz között figyelő őrsöket állítson fel, maga pedig serege zömével csak szeptember utolsó napján indult el Budinból Lobositzra, ahol a várostól délre állásba helyezkedett.

Frigyes közben szeptember 28.-án még további erősbítésekkel Keith tábornagy csoportjánál megjelenvén, azzal szeptember 30-án Welleminig nyomult előre, aminek hírére Browne tábornagy az Elbe jobb partján szándékolt hadművelet eszméjét feladván, Lacy ezredes csoportját is Lobositzra a fősereghez rendelte vissza, miáltal ennek ereje 36 zászlóaljra, 30 gránátos századra, 10 lovas ezredre és 1187 huszárra, vagyis összesen 33.480 emberre, köztük 9300 lovas, szaporodott fel.

Október 1.-én reggel 7 órakor a poroszok támadásra indultak a császáriak lobositzi állása ellen, de d. e. 11 óráig a két fél nagyobbára csak lövegharcra szorítkozott. Ekkor a 71 lovas századból álló egész porosz lovasság rohamot intézett az állás előtt tartózkodó császári lovasság ellen és azt vissza is vetette, hanem aztán az ellenséges gyalogság kereszttüzébe jutván, kénytelen volt üldözését beszüntetni. Ezt a kedvező alkalmat felhasználva, két császári vértes ezred és Hadik altábornagy huszárjai villámgyorsan a porosz lovasság mindkét oldalát megrohamozván, azt hamarosan halomra döntötték. Utóbb Frigyes lovassága még egyszer rávetette magát Browne lovasságára és azt ismét visszavetette, de újabban az összeütközés színhelyére érkezett erősbítések elől a porosz lovasság most már végleg a gyalogság védőszárnyai mögött húzta meg magát és többé nem is mutatkozott. Közben a porosz tüzérség Lobositzot romhalmazzá lőtte, mire az oda előretolt és a porosz gyalogság által is megtámadott császári csoport kénytelen volt a várostól délre fekvő főállásba visszahúzódni. Ezzel a csata délután 3 órakor véget is ért, mert Browne tábornagy szeptember 2.-án, élelmezési nehézségeket hozván fel indokul, a további küzdelmet feladva, seregét a poroszok nagy örömére Budinra vezette vissza. De talán legnagyobb volt Frigyes öröme, aki nagyon is habozott a császáriak felette erős állását megtámadni; ennek volt tulajdonítható, hogy október 1.-én délután 3 órától kezdve említésre méltó harctevékenység többé nem fordult elő.

Az ekként eléggé furcsán végződött lobositzi csatában a császáriak 2863 embert, a poroszok 3308 embert és 1247 lovat vesztettek.

Most aztán Browne és Rutowszky abban állapodtak meg, hogy a szászok október 12.-én a porosz körülzáró vonalat áttörve, Königsteinnél az Elbe jobb partjára kelnek át, mely műveletet Browne tábornagynak tőle telhetőleg támogatnia kellett. Utóbbi ecélból, hadseregének zömét a porosz főerővel szemben hagyva, a kölcsönös megállapodás szerint október 7.-én 6 zászlóaljjal, 4 gyalogos és ugyanannyi lovas gránátos századdal, 1200 horváttal, 600 huszárral és 11 löveggel, összesen 8400 emberrel Budinból elindulván, 9.-én Böhmisch-Kamnitzba, 11.-én pedig Schandau környékére ért, ahol megtudta, hogy a szászok a megbeszélt támadás végrehajtását 24 órával későbbre halasztották, minek folytán Browne is megszüntette további előnyomulását.

Október 13-ikára hajló éjjel végre a szászok sorompóba léptek és sikerült is nekik Königsteinnál hidat verni, de miután az azon való átkelés az október 13-iki egész napot vette igénybe, ez alatt a poroszoknak alkalmuk nyilt mindenünnen oda seregleni, úgy hogy a szászok további támadó fellépése hamarosan véget ért. Browne tábornagy október 14.-én délutánig hiába várt arra, hogy a szászok támadása útat törjön magának s így most már, nehogy gyenge csoportjával a túlerős ellenség martalékává váljék, megkezdte Csehországba való visszavonulását, a 32 zászlóaljnyi és ugyanannyi lovasszázadnyi szász sereg pedig október 15.-én kénytelen volt magát megadni.

Visszavonulása közben Browne október 16.-án Böhmisch-Kamnitzról Laudon alezredest 500 horváttal és 60 huszárral Tetschen megvételére küldte, ahol a poroszok hidat készültek verni. Laudon csapata az október 18-ikára hajló éjjel a tetscheni vár falain átmászva, a benne levő 2 porosz század legnagyobb részét lekaszabolta.

Október 20.-án Browne tábornagy visszatérő csoportja újból elérte Budint, míg Frigyes seregét Szászországba vezette vissza, ahol azt téli szállásokba helyezte el. Példáját nemsokára követte az osztrák tábornagy is, aki serege zömét Prága környékén, egy 29 zászlóaljból, 24 gránátos századból, 9 lovas ezredből és 1186 huszárból, összesen 35.000 emberből, közte 8522 lovasból álló csoportot Piccolomini alatt Königgrätznél, egy könnyű csapatokból álló kisebb csoportot pedig Laudon parancsnoksága alatt Gabelnál helyezett el. A szemben álló felek között a tél folyamán is fordultak elő kisebb-nagyobb összecsapások anélkül, hogy azok nagyobb jelentőségre tettek volna szert.

Végül a teljesség kedvéért meg kell még említenünk, hogy Schwerin tábornagy sziléziai csoportját éppen Glatz tájékán szándékozott összpontosítani, amikor Piccolomininek Olmütz tájékáról Csehországba való elvonulását megtudta.[1] Csoportjával ennélfogva Csehországba benyomulván, Nachod tájékán Piccolomini előretolt csoportjába ütközött, azt visszanyomta ugyan, hanem aztán Königgrätz környékére érve, megállapodott. Ezek után a két fél csupán kisebb portyázások végrehajtása mellett heteken át tétlenül állott egymással szemben, míg végre Schwerin október 21.-én csoportját téli szállásokba leendő elhelyezés végett ismét Sziléziába vezette vissza.

[1] Lásd a 146. oldalon.