XIX/11. számú melléklet.

VII. Károly császár és bajor választófejedelem nem sokáig élvezte székvárosa, München visszafoglalásának örömeit, mert már 1745 január havában elhalálozott. Utóda a bajor trónon Miksa József választófejedelem lett, aki nyomban hajlandónak mutatkozott a béketárgyalások felvételére. Ezek nyomatékos alátámasztása céljából az újból bajor hadiszíntérre visszatért gróf Batthyány Károly lovassági tábornok Bécsből utasítást kapott, hogy a hadműveleteket minél gyorsabban megkezdje. Ehhez képest Batthyány március közepén mintegy 11.000 főnyi csapatjait az Inn mentén Schärding és Braunau között azzal a szándékkal összpontosította, hogy a szövetséges bajor-francia csapatokat még téli szállásaikban meglepve, gyorsan az Isar felé nyomulhasson előre.

A meglepetés teljes mértékben sikerült. Batthyány Passaunál, Schärdingnél és Braunaunál három oszlopban kelt át az Inn folyón s csapatjai a Rott völgyében fekvő Griesbachot és Pfarrkirchent rajtaütésszerűen megtámadva, március 23.-án előbbi helyen 3 tisztet és 600 embert, Pfarrkirchennél pedig 4 tisztet és 200 embert ejtettek foglyul. Március 29.-én Batthyány a két gyalogezred és némi lovasság, összesen mintegy 3000 ember által megszállt Vilshofent támadta meg, melynek védőrsége egy órai lövetés és utána következő megrohanás után kegyelemre megadta magát. Ezek után a megriadt ellenség mindenünnen sietve vonult vissza az Isar mögé, ahol szívós ellenállást készült kifejteni, micélból a bajorok Münchennél, a Ségur vezette franciák pedig Pfaffenhofennél összpontosították erejük zömét.

Batthyány Dingolfingennél és Landshutnál kelt át az Isaron s míg a bajorok nyomon követésére csak gyengébb erőket rendelt ki, addig ő maga serege zömével a franciák ellen fordult, akiket április 15.-én megrohanván, döntően megverte őket. Ségur ez alkalommal 1300 embert és 11 löveget, Batthyány ellenben alig 100 embert vesztett.

A megvert franciák bőszült futással igyekeztek Rain-nál a Lechen, Donauwörthnél pedig a Dunán átjutni, honnan aztán tovább folytatták útjukat a Rajna felé. Erre a bajor csapatok is elhagyták Münchent, úgy hogy most már Bajorország harmadízben került teljes egészében a császáriak kezébe. A megrémült Miksa József választófejedelem a franciáktól különválva, sürgősen fegyverszünetet kért, melyet az április 22.-én Füssenben megkötött békeszerződés követett, melynek értelmében a választófejedelem visszakapta ugyan országát, de köteleznie kellett magát, hogy az osztrák tartományokról végleg lemond, visszavonhatatlanul elismeri a pragmatika szankciót s hogy a legközelebbi császárválasztás alkalmával Mária Terézia férjére, Lotharingiai Ferenc toscanai nagyhercegre adja le szavazatát. És 1745 szeptember 13.-án tényleg őt választották meg német császárrá.

***

Németalföldön és Olaszországban ez évben Mária Terézia és szövetségesei nem valami szerencsével harcoltak. Németalföldön a 80.000 ember fölött rendelkező Móric szász gróf tábornagy 1745 május 11.-én Fontenay-nál döntőleg megverte a Cumberlandi herceg, valamint a Königsegg osztrák tábornok parancsnoksága alatt álló szövetséges angolokat, osztrákokat és hollandokat s aztán több erődített helyet ejtett hatalmába. Olaszországban pedig a spanyol, nápolyi és francia csapatok, miután szeptember 27.-én Rimininél és Bassignana-nál a császári sereget megverték, egész Felső-Olaszországot hódították meg.