Az 1743. évi győzelmek folytán Szardinia és Szászország is Mária Terézia pártjára állottak, kivel szemben az 1744. év elején már csak Franciaország és Spanyolország állott háborús viszonyban. Ámde a császári seregnek az 1743. évi háborúban kivívott sikerei II. Frigyes porosz királyban ismét aggodalmat keltettek, aki méltán attól tartott, hogy a győztes császárnő-királynő Sziléziát is vissza akarja majd tőle venni. Ezért 1744 március 22.-én majnai Frankfurtban VII. Károly császárral, Károly Tivadar őrgróffal és a svéd királlyal szövetségre lépett, melyhez június 5.-én Franciaország is járult. Azonban Mária Teréziának is új szövetségese akadt II. Ágost lengyel királyban és a szász választófejedelemben, akit Poroszország hatalmas föllendülése bizalmatlansággal töltött el.

Az új ellenség megmozdulása idején Cseh- és Morvaországban csak gyenge erők állottak, mivel a császári haderő legnagyobb része a Rajna mentén, Bajorországban, Németalföldön és Olaszországban állott. Legközelebbi támogatásul gróf Batthyány Károly lovassági tábornok 20.000 gyalogosból és 7000 lovasból álló hadtestét rendelték fel Bajorországból Csehországba, mely szeptember 4.-én a Pilsen és Beraun között fekvő Čerhowitzba érkezett meg. Ez a hadtest, Festetich altábornagy közelben levő lovas hada által támogatva, szeptember 7.-én eredménnyel vert vissza egy gróf Haake tábornok parancsnoksága alatt Prágából oda felé előnyomuló, 5 zászlóaljból, 6 lovas századból és 14 lövegből álló porosz hadat, melyet az időközben Prága alá ért Frigyes porosz király rendelt ki oda. Utóbbi ugyanis augusztus végén három oszlopban nyomult be Csehországba. Az elsőt Meissen–Drezdán át az Elbe balpartján maga a király vezette; a második Móric anhalt-dessaui herceg alatt Görlitzből Zittau–Münchengrätzen át; a harmadik pedig Schwerin alatt Glatzról Königgrätz–Pardubitz–Kolinon át nyomult Prága felé előre. A szeptember 2.-án itt egyesült 80.000 főnyi porosz sereg nyomban megkezdte a vár ostromát, mely kevéssel a futó- és vívóárkok megnyitása után szeptember 16.-án megadta magát. Ez alkalommal 3500 ember, 120 ágyú, 20 mozsár és mintegy 6000 mázsa lőpor került a poroszok kezébe. Hogy Morvaország is fenyegetve érezze magát, Frigyes Csehországba való elvonulása előtt egy 22.000 főből álló porosz hadtestet Marwitz tábornok parancsnoksága alatt a sziléziai Neustadtnál állított fel.

Prágában 5000 embert hagyva védőrségül, Frigyes seregével szeptember 19.-én Wotitz–Taboron át Moldautheinba vonult, hogy ezáltal a császáriakat Csehország elhagyására bírja, ahova október 4.-én érkezett meg.

Közben Batthyány hadával Rokitzanon át Mirotitznak vett irányt, ahol október 2.-án egyesült a Rajna mellől Regensburgon és Waldmünchenen át a tausi horpadáson Csehországba bevonult Lotharingiai Károly herceg seregével. Utóbbi Mirotitzból Festetich, Nádasdy és Ghillányi tábornokok alatt az összes könnyű csapatokat a Moldvához tolta előre és már október 4.-én sikerült Nádasdynak 4 porosz huszárszázadot Mühlhausenben meglepnie és szétugrasztania, miközben 100 lovast közülük foglyul ejtett. Október 7.-én 2 huszár század Tabort szólította fel megadásra, ahova azonban csakhamar jelentékeny porosz erősbítések érkeztek.

Frigyes ilyenformán összeköttetéseit nagy mértékben veszélyeztetve látván, október 8.-án seregével előbb Bechinbe, majd Beneschauba vonult vissza, állandóan zaklatva a császáriak könnyű lovassága által, ami a porosz csapatok élelmezését legnagyobb mértékben megnehezítette. Már a következő napon, október 9.-én megjelent Ghillányi, Festetich és Trenck a pandúr ezredes, a mindössze 4 zászlóaljjal megszállva hagyott Moldhauthein előtt és azt rövid, de heves harc árán megvették. Maga Lotharingiai Károly a fősereggel Altsattelnél a Moldván átkelve, Selčanba menetelt s attól északra október 21.-én a Weissenfels herceg vezette szász segítő csapatokkal egyesült, melyek Eger–Pilsenen át keresték a hozzá való csatlakozást. Az itt egyesült sereg harcoló állománya 70.000 embert, köztük 23.000 lovast tett ki.

Október 22.-én rövid ellenállás után megadta magát Budweis Trenck ezredesnek, ahol 40 porosz tiszt, 1100 ember, 10 zászló és 12 löveg került a győzők kezébe, ami a rohamozó pandúroknak mindössze 17 tisztbe és 400 főnyi emberükbe került. Másnap megadta magát Tabor is, ahol 39 tiszt és 400 ember esett a támadást vezető Marschall tábornok kezébe.

Frigyes október 26-ikáig maradt Beneschau környékén s aztán folyton zaklatva a huszárok által, Schwartz-Kosteletzen át Kolinba menetelt, ahol november 9.-én az Elbe jobb partjára kelt át, itt téli szállásokba akarván seregét elhelyezni. Ámde Lotharingiai Károly herceg hamarosan szintén felkerekedett seregével Selčan tájékáról s Divischaun át Kuttenbergbe menetelve és november 19.-én Prelouc és Elbeteinitz között a folyón átkelve, Frigyest Csehország elhagyására kényszerítette, aki ennek folytán november 24.-én Königgrätzig s onnan három napi pihenő után Giesshübelen, Nachodon és Trautenaun át Sziléziába húzódott vissza.

Közben a Prágát 5000 emberrel megszállva tartó Einsiedel tábornok november 26.-án Frigyes parancsára szintén megkezdte visszavonulását Szilézia felé, ugyancsak szorongatva a császári könnyű csapatok által. Einsiedel Leitmeritznél kelt át az Elbén, majd december 12.-én Kratzautól északra az elébe került szászok által körülfogatván, csak nagy nehezen tudott a kelepcéből kiszabadulni és Sziléziába visszavonulni, ahol aztán téli szállásokba vonult. A szászok erre Reichenberg és Jungbunzlau között helyezték el csapatjaikat.

Lotharingiai Károly Glatz környékéig utána nyomult ugyan a Frigyes vezette porosz főseregnek és ott akarta hadait téli szállásokba elhelyezni, de a király ellenrendszabályai folytán utóbb kénytelen volt csapatjaival Csehországba és Morvaország északi részébe visszatérni.

Ezzel az 1744. évi sziléziai hadjárat véget ért.