IX/1. és XIX/1. számú melléklet.

Chalil pasa nagyvezír a nándorfehérvári csatatérről sietve Szófiába menekült, de itt a szultán megfosztotta nagyvezíri állásától, számkivetésbe küldte, és helyette Nisztandzsi Mehemed pasát nevezte ki nagyvezírré. A török csapatok szintén követték megfutamodott fővezérük példáját és Nist kivéve, ahol megfelelő helyőrség maradt vissza, majdnem egész Szerbiát kiürítették. Mindenki és maga a szultán is attól tartott, hogy a győztes Savoyai Jenő folytatni fogja offenzíváját a Morava völgyén át legalább is Szófiáig, melyet a szultán sietve elhagyott. Ámde Savoyai Jenő herceg már nem gondolt nagyobbszabású hadműveletekre és hadseregét egészségügyi okokból Zimonyba vezette vissza, ahol azzal táborba szállt.

Már föntebb említettük, hogy a visszavonuló ellenség üldözésére a herceg csupán a huszárokat, hajdúkat és rácokat rendelte ki. A huszárokat a fővezér, mint tudjuk, még a csata megkezdése előtt a dunai híd védelmére rendelte; erre főleg Regeb pasa csoportjára való tekintettel volt szükség, aki Mehádiának július 29.-én történt megvétele után Pancsovának vett irányt, alighanem azzal a szándékkal, hogy a Belgrád alatt álló fősereghez csatlakozzék. Ámde Regeb pasa a fősúlyt a dúlásra és fosztogatásra fektette, ami sok időt vett igénybe s így a belgrádi csata napján még csak Uj-Palánkáig jutott, amelyet szintén megtámadni és kifosztani akart. De amikor a belgrádi csatavesztés hírét vette, Uj-Palánkánál a nehezen előre jutható tüzérség és vonat fedezésére csupán kisebb erőt hagyván vissza, többi csapatjaival menekülésszerűen Orsovára húzódott vissza.

Hogy a Dunán való közlekedést vizijáróművei számára teljesen szabaddá tegye, Savoyai Jenő herceg nyomban a nándorfehérvári csata után báró Splényi tábornokot 4 huszár ezreddel Orsova megvételére rendelte ki. A 6000 huszárral az élen haladó gróf Eszterházy József Simon ezredesnek még idejében sikerült az új-palánkai török csoportot elérni[1] s a fedezetül kirendelt csapatot levágván, 10 ágyút és 143 élelemmel megrakott szekeret ejtett hatalmába.

Báró Splényi tábornok augusztus 27.-én érkezett Orsova alá. Ekkor Regeb pasa csapatjainak nagyobb része már átkelt a Dunán; a többiek ép átkelni készültek, amikor Splényi huszárjaival a helyszínre érve, nyomban támadásra indult s a menekülők egy részét a Dunába szorította, a többiek csajkákon Ada-Kaleh szigetére menekültek. Ilyen formán a kíválóan fontos Orsova, majd Mehádia is, melynek védőrsége a huszárok jövetelének hírére szintén fejvesztetten menekült, egész könnyű szerrel került a keresztények birokába.

Miután a temesi bánságban itt-ott még mindig lappangtak egyes kisebb török portyázó csapatok, majd nemsokára híre érkezett, hogy egy nagyobb tatár had Erdélybe tört be s végül egy újabb felsőmagyarországi felkelésnek falra festett réme arra birta Savoyai Jenő herceget, hogy mindenekelőtt báró Viard altábornagyot 2 vértes ezreddel, majd gróf Mercy lovassági tábornokot 12 zászlóaljjal és 6 lovas ezreddel a Maros völgyébe, utóbbit Arad környékére rendelje, hogy onnan akár Erdélybe gróf Steinville tábornagy támogatására, akár Felső-Magyarországba vonuljanak, de ez a túlságos óvatosság is utóbb teljesen feleslegesnek bizonyult.

[1] Feldzüge des Prinzen Eugen von Savoyen. XVII, 182: „Hatten die Husaren während des Verlaufes der Schlacht keine Gelegenheit gefunden, sich hervorzuthun, so ward sie ihnen nunmehr gegeben. Einer Windsbraut gleiche stürmte Splényi hinter den Türken einher, die bei Uj-Palánka von Obrist Graf Josef Simon Eszterházy mit 600 Husaren angefallen, sich eilends zu Flucht wandten…”