A letárgyalt morvaországi és ausztriai portyázások sem hadműveleti, sem harcászati tekintetben valami különös említésre méltó tünetet nem mutatnak fel. Az általuk elérni vélt katonai célt nagyban véve elérték ugyan, ellenben a kitűzött politikai cél egyetlen lépéssel sem jutott előbbre.

Bercsényi Rákóczihoz intézett levelei újabb bizonyságot tesznek előbbinek örökké tépelődő gondolkodásmódjáról és nagyfokú határozatlanságáról, pedig a rendelkezésére álló 12.000 emberrel ugyancsak nyugodtan és bátran nekivághatott volna a meglehetősen gyengén védett örökös tartományoknak. De ennek legelső feltétele az lett volna, hogy embereit, ha kell, Károlyi módjára drákói szigorral kézben és együtt tartsa, ami azonban Bercsényinek az előadottak szerint sehogy sem sikerült. Igaz, hogy ő soha sem volt barátja a portyázó hadviselésnek s az Ocskay- és Károlyi-féle rablótámadásoknak s így ilyen feladatokra nem is szívesen vállalkozott, de viszont a rendes hadviseléshez szükséges energiája sem volt meg, minek folytán teljesítményei rendszerint mélyen alul maradtak a hozzá főzött várakozásoknak.[1]

A fegyverek oltalma alatt megtartott szécsényi országgyűlés[2] sem érlelte meg azokat a messzemenő, döntő jelentőségő gyümölcsöket, amelyeket összehívói tőle vártak.

Rákóczi ugyan felhatalmazást nyert, hogy legjobb belátása szerint ki is egyezzék a trónnal, ámde a béke ügye továbbra is époly kilátástalan maradt, mint amilyennek eddigelé mutatkozott. Ennek ellenére Rákóczi október 8.-án, Szécsényből történt távozása alkalmával Bercsényi elnöklete alatt egy nyolctagú békebizottságot jelölt ki, melynek október 27.-én Nagyszombatban újból össze kellett ülnie a császári felhatalmazottakkal és a béke ügyében közbenjáró idegen hatalmak követeivel a tárgyalások folytatása végett.[3]

[1] Rákóczi, aki egyébként mindig hálával említi igaz hőségét, katonai képességeit, hova-tovább mindig kevesebbre becsülte. A fejedelem szerint Bercsényi mindenre vállalkozott, de tulajdonképpen nem végzett semmit. „Sohasem tudta magát elhatározni feladatainak végrehajtására.” (Rákóczi emlékiratai, 138.).

[2] A gyűlés helyéül Rákóczi eleinte a történelmi nevezetességű Rákost vette tervbe, mert arra számított, hogy közben Pestet meglepnie és elfoglalnia sikerül. E terv azonban időnek előtte elárultatván, a gyűlést az ellenség birtokában lévő erőd ágyúinak torkában nem lehetett megtartani. (Katona, Hist. Crit. XXXVII. 41.).

[3] Hist. de révul. de Hongrie, III. 13. – Müller, id. m. II. 189–210.