1704. március 13-án, ép virágvasárnapon, a császáriak Nagyenyeden hajmeresztő kegyetlenkedéssel párosult mészárlást vittek véghez. Erről Markó id. m. 195. old. a következőket írja: „A kurucok március elején Nagyenyeden elfogták Rabutinnak egy kémét, egy szász nemzetiségű ácsmestert és – állítólag Thoroczkay parancsára orrát-fülét levágták. Megtorlásképpen Rabutin Tige ezredest küldte Nagyenyedre, azzal a paranccsal, hogy a várost megbüntesse. Tige a csapatához csatlakozott oláh és örmény felkelőkkel Virágvasárnap reggel 8 órakor betört a városba, azt több helyen felgyújtotta, úgy, hogy annak lakossága a kollégiumba és a várkastélyba menekült. Innen küldöttséget küldtek Tigéhez, de hasztalan. Az ezredes, Rabutin parancsára hivatkozva, elutasító válasszal küldte vissza… a küldöttséget, annál is inkább, mert a gyujtogatást és rablást megakadályozni már akkor nem is lett volna módjában. Amikor azután az egy óráig tartó prédálás után a császári csapat visszavonúlt, a fosztogatásra visszamaradt martalócok és a kollégiumi ifjúság között véres harc keletkezett, amelynek során 10 diák és 3 városi polgár elesett, 5 diák megsebesült.[1] A mészárlásból megmenekült Püspöki Péter, az erdélyi reformátusok küldöttje, Bécsben Lord Stepney angol követnek személyesen adott át egy panasziratot erről a brutális császári expedicióról, amelyet azután Stepney, afeletti felháborodásának kifejezést adva, Hedges miniszterének Londonba is továbbított. E jegyzékből az tűnik ki, hogy a nagyenyedi dúlás alkalmával nem csupán a harcban elesett tanulók, hanem többszáz más diák, több tanár, sok nő és gyermek is esett e vandál pusztítás áldozatául.”[2]

[1] P. Szatmáry Károly. A nagyenyedi főiskola kültörténete 1662-től 1704-ig. 183. old. Századok. 1867. évf.) – Lukinich Imre, Nagyenyedi album.

[2] Archivum, Rákócziánum. II. soroz. I., 273.