A Gyöngyösön folytatott fegyverszüneti illetve béketárgyalásokat utóbb, október 17-étől kezdve Selmecen folytatták. Ez a még mindig gyengélkedő Rákóczi kivánságára történt, kinek orvosai a vihnyei fürdőt ajánlották s aki közel akart lenni a tárgyalások színhelyéhez. Ezeken a továbbra is közbenjáróúl szereplő Széchényi érseken kivül a császár megbízottjai gyanánt báró Seilern, gróf Koháry István, gróf Lamberg és Szirmay István, Rákóczi meghatalmazásából pedig gróf Bercsényi, gróf Mikes Mihály, Jánoky Zsigmond és Ráday Pál vettek részt. Jelen voltak továbbá a közvetítő szerepet játszó Angolország és Hollandia részéről lord Stempney és Hamel-Bruyninx.

A császári megbízottak ezúttal már nem a gyöngyösi, hanem új, Rákóczira nézve jóval hátrányosabb alapon akarták a tárgyalásokat folytatni, ami természetesen már a höchstädti győzelemnek volt a következménye. Nevezetesen többek között most már azt kivánták, hogy a fölkeltek az egész Dunántúlból, a Dunán innen egészen az Ipolyig, a Duna-Tisza közéből s végül a Tiszántúl a Kőrös és Maros közt fekvő területről is kivonúljanak; továbbá, hogy a császáriak által megszállott összes várak, még ha területük a fölkeltek kezén maradna is, a körülzárás és ostrom alól fölmentessenek oly módon, hogy az elégületlenek azoktól két, a nagyobbaktól három mérföldnyire távol maradjanak, a császáriak ellenben azokba hadakat, élelmet és más szükségleteket szabadon bevihessenek. E várak közül névleg meg volt nevezve Magyarországon: Eger, Kassa, Eperjes, Szendrő, Nagyvárad és Szatmár, Erdélyben: Nagyszeben, Kolozsvár, Fogaras, Görgény, Déva, Szamosujvár és Brassó.[1] Azonkívül a császári megbízottak nem is a békéről, hanem csupán a fegyverszünet meghosszabbításáról akartak tárgyalni s midőn ezt Rákóczi megtagadta, az értekezlet november 1-én, eredmény nélkül oszlott széjjel.

[1] Feldzüge… (Ratzenhofer, id. m. 187.) Megjegyzendő, hogy az említett várak közül egyesek már nem is voltak a császáriak kezén. Igy Szendrő 1704. augusztus 23-án, két nappal később, augusztus 25-én, Nyitra adta meg magát: Kassa október 20-án kapitulált s november 1-én meghódolt Eperjes is, de csak december 1-én adatott át. Végül Szatmár december 25-én jutott a kurucok kezébe.