Az 1704. év első nevezetesebb eseménye az volt, hogy január 6.-án végre a fontos Tokaj is megadta magát[1] s így Rákóczi ottani ostromló serege felszabadult. Ezek után a fejedelem Gyöngyösre tette át főhadiszállását s onnan intézte Eger körülzárásának műveleteit. Tovább északon Kassát és Eperjest egy-egy csoport zárta körül, míg Szatmárt báró Sennyey tartotta ostromzár alatt. Orosz, Orlay és Gúthy hadai még mindig Erdély behódoltatásán fáradoztak.[2] Károlyi Sándor 5000 emberével a Csallóközben Somorjánál várta az alkalmat, hogy a befagyott Dunán a Dunántúlra átkelhessen, Bercsényi pedig még mindig Szempcnél tartózkodott,[3] honnan az év első napjaiban egyik portyázó csapata által Pozsonyt, majd Bokros Pál által Dévényt és az osztrák határokat, Ordódy által pedig a morva határokat zaklattatta.

Egységes hadjárati tervnek Rákócziék részén se híre, se hamva nem volt. Maga a fejedelem elméletileg még mindig a francia-bajor sereggel való egyesülés és a Bécs ellen közösen intézendő támadás elvi álláspontján állott,[4] s az a körülmény, hogy Miksa Emánuel bajor választófejedelem az év elején újból megszállotta Passaut, honnan portyázói hamarosan egészen Linzig elkalandoztak,[5] még inkább a fenti eszme, illetve terv mellett való megmaradásra késztette, amelynek mielőbbi megvalósítása érdekében újabb lépéseket is tett a francia és bajor csapatok főparancsnokainál. A bajor választófejedelmet még azzal is igyekezett gyors tevékenységre sarkalni, hogy neki újra felajánlotta a magyar koronát.[6] Miksa Emánuel válaszában erre nem reagált ugyant, de közeli segítségét kilátásba helyezte, habár tudjuk, hogy ő Passau bevétele után semmittevéssel töltötte idejét.[7] Marsin francia tábornagy január 17.-én szintén arról értesítette Rákóczit, hogy nemsokára a francia, bajor és magyar csapatok együtt fognak működhetni. Ez a levél ugyan nem Rákóczihoz, hanem a bécsi udvarhoz került, ahol annál nagyobb rémületet okozott.[8]

A francia-bajor sereggel való kapcsolatot akár a Morvaországba betörő Bercsényi-, akár az Alsó-Ausztriába benyomuló Károlyi-csoport, sőt, ami még célszerűbb lett volna, mindkettő révén lehetett volna helyreállítani, de ez egységes akaratot és egységes vezetést tételezett fel, ami azonban nem volt meg.

Rákóczival bizonyos tekintetben ellentétben, Bercsényinek kissé más volt a terve. Ő mindenekelőtt Károlyival a Dunántúlt akarta behódíttatni, miközben ő a Dunántúl északra, nagyobbszabású tüntetésektől eltekintve, egyelőre várakozó magatartást akart követni.

A császáriak részén Savoyai Jenő hercegnek Pozsonyból történt elutazása után az ott gyülekező csapatok parancsnokságát gróf Pálffy János altábornagy vette át, akinek azonban egyelőre nagyobbszabású hadműveletektől tartózkodnia kellett. Január 22.-én a tábornaggyá kinevezett gróf Heister Siegbert vette át a magyarországi csapatok parancsnokságát. Utasítása úgy szólt, hogy mindenekelőtt az örökös tartományokat biztosítsa a lázadók inváziója ellen, kiket Bécs biztonsága céljából a Duna balpartjára visszavetnie kellett. Egyebekben a horvát bánná kinevezett s horvát csapatokat a Duna mentére küldendő gróf Pálffy Jánossal és az Erdélyben működő gróf Bussy-Rabutin tábornaggyal egyetértőleg kellett eljárnia.

[1] Erről Szalay László id. m. VI. 127. old. a következőket írja: „Az új év meghozván elvégre a telet, a Tisza és Bodrog befagytak; az ostrom most könnyebb szerrel mindenünnen volt eszközölhető. A fejedelem tervéhez képest ugyan valóságban csak a bodrogközi oldalról fogott volna ostromoltatni a hely, másutt álrohamok szándékoltatván, de a vívók nem alkalmazkodtak a parancshoz, s mérges viták után, mennyiben kötelesek ostrom alkalmával előlmenni a tisztek, rendetlenül minden oldalról megrohanták a várat, minek eredménye lőn, hogy véres fővel visszautasíttattak. Merészségük mindazonáltal oly hatással volt az őrségre, hogy midőn második ostrommal fenyegetődzött a fejedelem, alkudozáshoz látott a parancsnok s januárius 6.-án általadta. Az őrség kikötötte magának, hogy bántatlanul Pestre mehessenek hadikészületeinek, névszerint számos ágyúinak és tarackainak hátrahagyásával. Egy főbb tiszt és vele 60 legény Rákóczi zsoldjába állottak, ki a várat utóbb szétromboltatta.” (Egykorú jegyzetek Kaprinai kéziratainak A. XLII. kötetében).

[2] Lásd a 76. oldalon.

[3] Lásd a 75. oldalon.

[4] Ráday Pál autobiographiai jegyzeteiben írja: „Assiduum erat Rákóczii consilium Bavaro denunciatum, ut omnes conatos suos ad vicinos Bohemos alliciendos unice dirigeret.”

[5] Lásd a 8. oldalon.

[6] Wienerisches Diarium. 1704. február 6–9. „Aus aufgefangenen Briefen zu erschen, dass der Churfüst von Baiern vom Rakóczi zum König von Ungarn berufen.”

[7] Lásd. a 8. oldalon.

[8] Szilágyi–Acsády id. m. VII. 566.