A klinieci határmenti táborban folyó serény fegyelmezési és kiképzési munka közben a jászok és kúnok ott megjelent küldöttsége arról biztosította Rákóczit, hogy népük szintén tömegesen csatlakozik hozzá, mihelyt a határt átlépve, hadával a síkságra érkezik. Rákóczi tehát elhatározta, hogy késedelem nélkül megindul nagy útjára s 1703 június 16.-án délben átlépte Magyarország határát, hogy Munkácsnál minél előbb a síkságot érje el, mely vár egyébként elkobzott uradalmának központja is volt. Három napi menet után a város elé érve, azt meg is szállotta, de a várnak június 21.-én megkisérelt megrohanása nem sikerült, bár annak védőrsége mindössze két 240 főnyi, úgynevezett szabadcsapatbeli századból állott, de állítólag már az első lövések elegendők voltak ahhoz, hogy az ostromlók hátat fordítsanak a várnak.[1]

Ugyan e napon kudarcot vallott a megerődített Szerednye megrohanása is, ahova ép akkor érkezett be Kassáról egy a munkácsi védőrségnek szóló nagyobb lőszerszállítmány, mely azonban másnap a fölkelők lerészegedése folytán bántatlanul vonulhatott el ismét Kassa felé.[2]

A két helyen szenvedett kudarc, valamint az arról szóló hír hogy Munkács felé német vasasok, vagyis vértesek közelednek, Rákóczit Munkács elhagyásának elhatározására bírta. Az utóbb említett város megszállásának hírére ugyanis gróf Nigrelli táborszernagy a Montecuccoli vértesezrednek a bajor hadszíntérre való elvonulás céljából Ungvártt éppen menetkészen álló 320 főnyi 2 lovas századát nyomban útnak indította Munkácsra az ottani várőrség megerősítése céljából. Elhatározásához képest Rákóczi hadainak gyarló, tehát nagyobb részét június 25.-én Szent-Miklóson át a hegyek közé előreküldvén, másnap maga is arrafelé volt indulandó. Az említett vértesek a Latorcához közel érve, két részre oszlottak, hogy a városba két oldalról, észak és nyugat felől benyomulván, a fölkelőket a vár ágyúi elé szorítsák. A vértesek már 26.-án hajnalban körülfogták a várost s a kivezető útakat elállván, behatoltak a város főterére. Itt rövid, heves harc fejlődött ki, amelynek folyamán Quirini vértes kapitány, aki azelőtt való este még azzal dicsekedett, hogy Rákóczi szívét kardjának hegyén fogja Ungvárra vinni, többed magával életét vesztette. Quirinit a Rákóczi mellett harcoló Majos lőtte le lováról.[3] Mindazonáltal Rákóczi gyakorlatlan hadával a harcban jártas vértesekkel a küzdelmet tovább folytatni nem találván tanácsosnak, híveivel a Latorcza felé húzódott vissza, amelynek egy gázlóján szerencsésen átkelt, azonban málháját és vonatát magával nem vihetvén, az majdnem teljes egészében a vértesek kezébe került. Utóbbiak csak Oroszvégig követték a visszavonuló fölkelőket s így Rákóczi az itt vívott rövid, de reánézve könnyen végzetessé válható utóvéd-harc után[4] bántatlanul tovább folytathatta visszavonulását, majd előreküldött hadával egyesülvén, sietve igyekezett a határon innen, Alsó-Vereckétől nem messze északra fekvő Zavadkát elérni, mert közben tudomására esett, hogy Bereg és Ugocsa felkelt nemessége gróf Csáky István alatt őt szintén oldalba, illetve hátba fogni igyekszik.

[1] Danzer id. m. 599.: „Schon nach den ersten Schüssen, die von den Schlossmauern fielen und mehrere Leute verwundeten oder tödteten, stob die Schaar auseinander.”

[2] Erről az esetről Danzer az id. helyen a következőket írja: „Rákóczi entstande einige hundert Mann zum Angriffe von Szerednye, wo an demselben Tage von Kaschau her ein von einer Cavallerie-Escorte geleiteter Munitions-Transport eingretroffen war. Die vor dem Schlosse befindlichen Häuser und Hütten wurden am 21. Juni von den Angreifern niedergbrannt; in der Stadt gelbst geriethen aber die Leute über eine grössere Anzahl von Weinfässern. Der Inhalt derselben versetzte die ganze Schaar in eine Verfassung, welche es dem kaiserlichen Officier ermöglichte, am nächsten Morgen ohne die geringste Bebelligung mit seinem Convoy wieder auf der Strasse nach Kaschau abzurücken.”

[3] Szalay László id. m. VI. 87.

[4] Hist. des révol. de Hongrie, V. 34. – Hogy Rákóczi a munkácsi illetve az oroszvégi harc közben milyen nagy veszedelemben forgott, az Danzer id. m. 601. old. foglalt következő soraiból tűnik ki: „Eine der beiden Escadronen, die schon das linke Ufer der Latorcza erreicht hatte, näherte sich im raschen Tempo der Furth und sandte aus ihren Carabinern den Fliehenden mehrere Schüsse nach, wodurch einige Leute Rákóczi's, so ein Page, unmittelbar neben dem Grafen getödtet wurden. De aber ein Theil der Insurgenten vom jenseitigen Ufer auch auf die Cürassiere schoss, so verloren diese hiebei ebenfalls einige Leute, sowie den Commandanten der beiden Escadronen, einen Obristwachtmeister.”