| « 2. Az 1702. évi hadjárat. | KEZDŐLAP | 4. Az 1704. évi hadjárat. » |
XVIII/1. és XVIII/2. számú melléklet.
Olaszországban Savoyai Jenő herceg távozása után Starhemberg Guido vette át Mirandola-nál a már csak 20.000 főnyi, mindenben szükséget szenvedő császári sereg főparancsnokságát, amelyet aztán Ostigliánál az ottani Po-híd védelmére állított fel.
Vendôme több mint háromszoros túlereje dacára semmikép sem aknázta ki a császáriak felette szorult és kellemetlen helyzetét. Seregét két részre osztván, ő maga 27.000 emberrel május végén a Po balpartján nyomult Ostiglia felé előre, míg a folyam jobbpartján fivérének, Vendôme nagypriornak parancsnoksága alatt 20.000 franciát indított el a Secchia, illetve ugyancsak Ostiglia felé. Utóbbi helyhez közelérve, a nagyprior Albergotti alatt 4.000 embert Starhemberg hátába küldött, hogy annak esetleges elvonulását megakadályozza. Ámde Starhemberg keresztülfúrván Ostigliánál a Po-gátakat, ezáltal meg akadályozta, hogy a két ellenséges főcsoport állását megközelítse, ellenben ő maga túlerővel Albergottira vetette magát és azt meg is verte s ezzel a két Vendôme-ot újból a Po mindkét partján a Mantua és Casalmaggiore felé való visszavonulásra kényszerítette, míg ő ismét a Secchia mögött és Mirandolánál helyezkedett el.
Majdnem egy hónappal később Vendôme parancsot kapott, hogy 22.000 emberrel Tirolon át XIV. Lajos szövetségeséhez, Miksa Emánuel bajor választófejedelemhez csatlakozzék, míg ellenben fivérének, a nagypriornak 28.000 emberrel Starhemberggel szemben Olaszországba kellett maradnia.
Vendôme tábornagy a vett parancshoz képest Tirolba bevonult ugyan, de a hazájukat hősiesen védelmező tiroliak szivós és lelkes ellenállása folytán nemhogy a Brennert, de még Trientet sem érhette el.
Közben Olaszországból is rossz híreket kapott. Megtudta, hogy Savoyai Jenő herceg, Savoya uralkodó hercegének, Viktor Amadeus hercegnek rendelkezése értelmében elpártolt Franciaországtól és Lipót császár oldalára állott. Erre a tábornagy seregcsoportjával sietve visszatért Olaszországba és újból egyesült fivérének seregével, azonban túlereje dacára sem a még mindig Mirandolát és a Secchiát megszállva tartó Starhemberg, sem egy újabb sereggel Olaszországba visszatért Savoyai Jenő herceg ellen sem vállalkozott komolyabb műveletre. Hosszabb szünet után fivére alatt 25.000 embert a Secchia-tól nyugatra Starhemberg további megfigyelésére visszahagyván, ő maga 17.000 emberrel Asti-nál téli szállásokba vonult.
Azonban Starhemberg az ellenséges erők megoszlását igen ügyesen használta ki. A Secchia mentén visszahagyott gyengébb erőknek meghagyván, hogy tüntetéseikkel a nagyprior seregcsoportját lekötve tartsák, ő maga serege zömével a Po balpartján Piemontba vonúlt, ahol Savoyai Jenővel egyesült. A nagyprior csak későn tudta meg Starhember elvonulását s így azt már utól nem érhette. A két császári vezér ügyes és merész hadműködése folytán immár Felső-Olaszország egészen Piemont-ig megtisztult az ellenségtől.
A németországi hadszíntéren az ellenségeskedések tulajdonképpen már 1702. őszén vették kezdetüket. Miksa Emánuel bajor választófejedelem XIV. Lajos mellé állván, az említett év szeptember 10.-én rajtaütésszerűen megvette Ulmot, ahol fokozatosan 30.000 embert összpontosított. A franciák 1703. tavaszán Villars tábornagy alatt 32.000 embert Hüningennél és Neuenburgnél a Rajna mentén, 12.000 embert pedig Tallard tábornagy alatt a Mosel mentén állítottak készenlétbe. Utóbbiakkal szemben Badeni Lajos őrgróf 30.000 emberének egy részét Baseltől lefelé a stollhofeni vonalakig kordonszerű felállításába, főerejét pedig a kehli Rajna-híd biztosítása céljából annak közelében állította fel. A Duna völgyének biztosítására a bécsi kormány gróf Schlick Lipót altábornagy parancsnoksága alatt egy 14.000 gyalogosból és 4500 lovasból álló, hevenyében összeszedett seregcsoportot az Inn és Traun közé rendelt s ennek támogatására egy hadtestet Limburg-Styrum altábornagy parancsnoksága alatt Csehországból ugyancsak a Duna völgyébe irányított.
Villars február havában megvette ugyan Kehlt, de Badeni Lajost, aki a stollhofeni erődítésekben egyesítette erejét, eredmény nélkül támadta meg. Áprilisban Villars, erejének egy részét Badeni Lajossal szemben visszahagyván, 28.000 emberrel a Schwarzwaldon át a Duna völgyébe kelt át s ott Riedlingennél Miksa Emánuel bajor választófejedelem hadával egyesült, aki időközben Schlicket Schärdingnél, Styrumot pedig a Vils folyó mentén megverte ugyan, hanem aztán maga is visszavonult Ulm tájékára.
A Riedlingennél egyesült 60.000 főnyi francia-bajor sereg nem gondolt komolyabb hadműveletekre, hanem a Duna völgyében lefelé vonúlva, Lauingen és Dillingen között erődített állásba vonúlt. Innen a bajor választófejedelem csakhamar Tirolba indult, hogy az Olaszországból oda útban levő Vendôme-nak kezet nyújtson, illetőleg annak előrenyomulását megkönnyítse.
A császáriak részén Styrum az elvonuló Miksa Emánuelt, Badeni Lajos pedig főerejével Villars-t követte és a Duna völgyét elérve, ott június 17.-én egyesültek, de ők sem gondoltak komolyabb hadműveletekre, hanem Lauingennél az egyedül ottmaradt Villars-al szemben erődített állást foglaltak. Ebben a helyzetben a két sereg heteken át nagyban véve tétlenül állott egymással szemben. Schlick a Rákóczi mozgalom rohamos terjedése folytán a magyarországi hadszintérre rendeltetvén, a maga hadtestét július közepén ismét Passaura vezette vissza, ahol annak parancsnokságát gróf Reventlau, majd október végén gróf Gronsfeld tábornok vette át.
Közben Miksa Emánuel bajor választófejedelem Tirolban előre jutott ugyan a Brennerig, de itt a Sterzinger Márton vezette tiroli népfelkelők a bajorok jó részét megsemmisítették, mire a választófejedelem, miután a franciák előnyomulása Dél-Tirolban szintén megakadt, ismét a Duna felé húzódott vissza.
Ezalatt Badeni Lajos 20.000 embert Styrum alatt Villars-al szemben Lauingennél visszahagyván, a sereg többi részével Augsburgba vonult. A bajor választófejedelem, miután visszatérése után Villars-sal egyesült. Lauingennél Jusson alatt 12.000 embert visszahagyván, a többivel Donauvörthbe menetelt. Styrum Höchtsältig utánanyomúlt, de itt a Donauvörthből visszafordúlt francia-bajor sereg által szeptember 20.-án megveretett. Vesztett csatája után Styrum Nördlingenre húzódott vissza anélkül, hogy az ellenség üldözte volna. Badeni Lajos a megvert Styrum-haddal történt egyesülés után a Bodeni-tó és a Neckar között, Marsin tábornagy pedig aki Villars-tól a főparancsnokságot átvette, a francia csapatokkal Svábhonba vonúlt téli szállásokba, míg a bajor választófejedelem seregével az Isar mellé vonult vissza.
| « 2. Az 1702. évi hadjárat. | KEZDŐLAP | 4. Az 1704. évi hadjárat. » |