| « c) A főseregek hadműveletei. Belgrád ismét török kézre kerül. | KEZDŐLAP | f) A boszniai, horvát-szlavonországi és dalmáciai események. » |
A jagodinai haditanácsi határozat értelmében[1] Badeni Lajos őrgróf augusztus 28.-án indult el Jagodinából s a Morava mentén lefelé haladva, Szendrőnél a Dunán hídat veretett s aztán szeptember 4-én és 5-én azon átkelvén, Kubin mellett ütötte fel táborát. Majd menetét Karánsebesig folytatva, itt Heissler tábornok hadával egyesült. Itt tudta meg az őrgróf Viddin elestét, aminek megbosszúlására Zvorichi Zichy Antonio Valeri rác kapitánynak parancsot adott az Oláhországba való betörésre, hogy ezáltal Brankován vajdát kényszerítse, miszerint hadával Thököly mellől saját tartományának védelmére visszatérjen. Azonkívül Orsova védőrségének megerősítéséről is gondoskodott az őrgróf.
Thököly zernyesti győzelme után Brassó elé vonúlt, de az azt 800 fővel megszállva tartó Guttenstein alezredessel szemben nem tudott zöld ágra vergődni. Ezért néhány ezer embert a város körülzárására visszahagyva, ő maga hadainak többi részével Fogarasra, majd, miután Badeni Lajos őrgróf közeledéséről hírt vett, Szászsebesre ment, ezáltal Castell tábornokot, aki Nagyszebenben a Heissler-hadtest maradványait összeszedni igyekezett, az őrgróftól elvágván. Utóbbi szeptember 19.-én a Vaskapu-szoroson áthatolván, szeptember 21-én Petróczyt és Sándor Gáspárt Hátszeg mellett megverte s aztán Szászváros felé nyomult előre. Thököly nem mert az őrgróffal megütközni s ezért Medgyesre húzódott vissza, miáltal a Szebenbe vezető út szabaddá válván, oda az őrgróf október 3.-án bevonult, hadának állományát az ott talált csapatokkal mintegy 12.000 főre emelvén. Négy napi pihenő után Badeni Lajos megkezdte előnyomulását Medgyes felé, de Thököly most sem akart helytállani, hanem ehelyett alkudozásokba bocsátkozott ellenfelével, abban a reményben, hogy ez alatt a nagyvezír, aki időközben Belgrádot hatalmába ejtette, megsegíti, vagy pedig a császári sereg el fogja hagyni Erdélyt. Ehhez képest folyton hátrált üldözője elől, aki Segesváron, Udvarhelyen át végre október 22.-én Oklándig ért. Itt vette az őrgróf a belgrádi katasztrófáról szóló hírt, mire a nyomban megtartott haditanács úgy határozott, hogy a Brassó felé elvonult Thököly további üldözését beszüntetve, a sereg, nehogy a nagyvezír által elvágassék, az összes erdélyi védőrségek bevonása mellett Felső-Magyarországra vonuljon vissza. Ezáltal, valamint az őrgrófhoz időközben beérkezett császári parancs folytán Thököly reményei már-már teljesedésbe mentek, de az a körülmény, hogy a nagyvezír Belgrádon túl nem folytatta támadó előnyomulását, Badeni Lajos pedig nem sietett az őt és seregét a Duna mellé hívó császári parancsnak eleget tenni, újból más fordulatot adott a dolgoknak. Az őrgróf ugyanis megtudván, hogy Thököly Oláhországból visszafordulva, ismét Brassó felé nyomul előre, gyalogságát és podgyászát visszahagyva, csupán lovasságával ugyancsak Brassó felé sietett, ahova október 25.-én megérkezve, a Fogaras felé vezető útat megszállta. Közben Thököly is Brassó környékére érkezik és váratlanul az őrgróf lovasságára bukkan, ami annyira rémületbe ejti embereit, hogy azok egyetlen lövés leadása és kardrántás nélkül, összes podgyászuk visszahagyása mellett vad futásban keresnek menedéket Oláhország felé. Badeni Lajos a Bodzai szorosig üldözte őket, s aztán ismét gyalogságához tért vissza. Most aztán az őrgróf egész gyalogságát Veterani altábornagy parancsnoksága alatt Erdélyben visszahagyva, ő maga 11 lovas ezredével Kolozsváron és Szatmáron át a felsőmagyarországi téli szállások felé vette útját. Ám alig ért Szatmárig, midőn az egész vonalon újabb bonyodalmak keletkeztek. A nagyvezír által a Dunán előretolt 10.000 főnyi had a fentebb említett erősségeket a körülzárás alól felmentvén, az ahhoz beosztva volt tatárok Galga szultán vezetése alatt egészen Debrecenig és Nagy-Kállóig portyáztak. Majd a császáriakat téli szállásaikban felzavarván, Szilágy-Somlyón át Erdélybe törtek be, míg egyidejűleg Thököly Kimpolungból kiindulva, a Törcsvári szorost hatalmába ejtvén, azt kellőképpen megerődítette, és Daróczy vezetése alatt 1000 főnyi csapattal megszállta. Ágost hannoveri herceg ezt a csoportot december havában 600 lovasával megtámadta, azonban Daróczy lesbe csalta ellenfelét, úgy, hogy ez döntő vereséget szenvedett, sőt maga a herceg is halva maradt a harc színhelyén. Hasonló sorsban részesült a Herbeville dragonyos ezred is, mely vigyázatlansága folytán Tordánál a tatárok által meglepetvén, teljesen szétugrasztatott. Ezekről az eseményekről hírt véve és hogy a tatárok és Thököly egyesülését megakadályozza, Badeni Lajos őrgróf hamar összeszedte a Szatmár körül laktáborozó csapatokat s azokkal Erdélybe visszatérve, Gyalunál a tatárokra rontott, akiktől számos foglyot és 5 ágyút szedett el s aztán egészen Dobráig üldözte őket, honnan nagy részük Várad felé húzódott vissza. Thököly ellen már nem kellett fordulnia, mert ezt időközben Veterani altábornagy 1690. január 2-án Törcsvárnál megtámadta, hadát szétverte, miközben majd, hogy Thökölyt is elfogta s aztán visszaűzte Oláhországba. Ezek után az őrgróf nyugodtan vezethette vissza csapatjait a téli szállásokba.[2]
Másrészt Thököly sem tett ez évben újabb kísérletet az Erdélybe való bejutásra s bátran mondhatjuk, hogy törcsvári vereségével mindössze hat hónapig tartó pünkösdi fejedelemsége véget ért. Nyughatatlan egyénisége még ezentúl is hol itt, hol ott bukkan fel, azonban döntő szerepet többé nem játszott. Thököly bukásával az erdélyi fejedelmi méltóság is végkép megszűnt. Lipót császár végre 1690. október 16.-án kiadta ugyan az erdélyi rendek által állhatatosan követelt, az Erdély tartományát biztosító diplomát, de az ifjú Apaffy Mihályt a fejedelemségben nem volt hajlandó megerősíteni, hanem az ország kormányzására egy a rendek által választandó, de a király által megerősítendő kormányzót s melléje kormánytanácsost rendel. Ellenben a fejedelmi méltóságot most a bécsi udvar még korlátozott hatalommal sem akarta többé helyreállítani.[3]
[1] Lásd a 401. oldalon.
[2] Cserey id. m. 210–212. – Veterani's Feldzüge, 107–108.
[3] Szász Károly, Sylooge Tractanuum, 68.
| « c) A főseregek hadműveletei. Belgrád ismét török kézre kerül. | KEZDŐLAP | f) A boszniai, horvát-szlavonországi és dalmáciai események. » |