« b) Kisebb hadműveletek az 1689. év elején. KEZDŐLAP

Tartalomjegyzék

d) A grabováci ütközet 1689. augusztus 29.-én. »

c) A Badeni Lajos őrgróf vezette főseregnek és Heissler altábornagy erdélyi hadtestének bevezető hadműveletei.

XVII/26. sz. melléklet.

Lotharingiai Károly herceg a franciák ellen indítandó hadsereg élére állván, Lipót császár a magyarországi sereg főparancsnokává Bádeni Lajos őrgrófot jelölte ki. Ez a megbízást elfogadván, legelső kéréseinek egyike az volt, hogy osszanak be hozzá jó magyar huszárokat,[1] ami mindenesetre érdekes és feltünő.

A magyarországi haderők beosztása a következő volt: Fősereg, 24.000 ember, Parancsnoka Badeni Lajos őrgróf. Hozzá beosztva a 13 gyalogezredhez tartozó 115 századhoz: Croy herceg tábornagy, gróf Aspremont, gróf Trautmannsdorf és báró Heissler altábornagyok; a 8 vértes, 6 dragonyos és 2 (Czobor) huszárezredhez tartozó 80 lovas századhoz: gróf Veterani és Piccolomini altábornagyok, továbbá gróf Castell tábornok. Tűzérség: 50 löveg, Ranzow alezredes vezetése alatt. Mellékhadtest Erdélyben, 6000 ember, báró Heissler altábornagy és báró Herbeville tábornok parancsnoksága alatt, 5 gyalogezredhez tartozó 35 század és 3 vértes ezredhez tartozó 15 lovas század.

További erősbítésekre sem a fősereg, sem az erdélyi hadtest nem számíthatott, mivel a magyar csapatok Nagykanizsa és Nagyvárad körülzárásával voltak megbízva.[2] A fősereghez tartozó csapatoknak legkésőbb június elejéig kellett Belgrádnál gyülekezniök.

A Bécsben megállapított hadjárati terv szerint Badeni Lajos feladata volt: a fősereget a szerb Moravához vezetni, Dél-Szerbiát megszállni és az ellenséget a Duna mindkét partján sakkban tartani, míg Heissler altábornagynak az erdélyi hadtesttel Temesvárt megfigyelni, Lippát pedig megszállva kellett tartania.[3]

A török sereg Drinápolynál gyülekezett mintegy 40.000 főnyi számerőben, a később hozzá csatlakozott, mintegy 10.000 főnyi tatár hadtól eltekintve. Jegen Oszmán pasa kivégzése után Mustafa nagyvezír, a szófiai béglerbéget, Arab Redseb pasát nevezte ki szeraszkírré és a szultánnal együtt Szófiáig kísérte el a sereget, ahová az június közepe felé érkezett meg.

Amikor Badeni Lajos őrgróf 1689. június 9-én a hadseregparancsnokság átvétele végett Belgrádban megjelent, ott a védőrségen kívül még csak két lovas ezredet talált. Ezekkel az őrgróf nyomban Szendrő környékére nyomúlt előre, ahol nagyobbszámú élelmiszereket felhalmozván, azok biztosítására erődítéseket emeltetett. Ezek elvégzése után az említett két ezreddel Palánka (Hasszán-Pasa-Palánka) környékére nyomúlt előre, ott erődített állásában a sereg többi részeinek beérkezését bevárandó.

Közben híre érkezett, hogy a nagyvezír jelentékeny haderőkkel Nis mellől a Morava felé, majd annak mentén Belgrádra szándékozik előnyomúlni, ámde a török sereg, még pedig nem is egészben, hanem csak mintegy fele, a két Morava összefolyásának környékére, Krusevac tájékára érve, ott hosszabb ideig megállapodott, míg a fennmaradó rész továbbra is Nis tájékán marad.

Közben Thököly Imre, a nagyvezírtől megfelelő anyagi támogatáson kivül Husszein boszniai pasa vezérlete alatt némi csapatoka is kapván,[4] a Duna völgyében indított meg egy nagyobbszabású vállalatot, melynek lefolyását Angyal Dávid id. m. II, 204–206. oldalán következőképpen ecseteli: „Husszein katonáin kivül Ali pasa, a Duna kapitánya, jelentékeny hajóhaddal támogatta Thököly vállalatát. Először is Vetiszlán, a Kladovo melletti erőd ellen készülődött az egyesült (mintegy 8000 főnyi) kuruc-török tábor, mely erődöt Thököly az előző évben is megtámadta. Június 16-án egy nappal Ali pasának Viddinbe érkezése előtt Thököly és Husszein elhatározták hogy előhadaikat Vetiszlán ellen indítják. Június 23-án Thököly át is kelt (Bregovónál) a Timokon s már 26-án hajnalban tarackjaiból lövette a várat (vagyis az erődöt). A pasák másnap elkészülvén a sáncokkal, követték a példát.[5] Steta Brodán, rác kapitány védte az erősséget, vitézül ellenállván a túlerőnek, de a segítség megérkezését hiába várta. A császáriak nem könnyű szívvel hagyták veszni az erősséget, melynek birtokában az ellenség megnehezítette a dunai közlekedést.[6] De Ali hajói elzárták a vízi utat s Badeni Lajos attól tartott, hogy a szárazföldi kerülőn át már későn érkeznék a segítség.[7] Július 6-án kiüzente a kapitány a pasának, hogy átadná a várat, ha nem lesz bántódása. Thököly a Szófiából már útnak indított mozsarakat kívánván bevárni, nem akart kegyelmet adni, de Husszein és Ali időnyerés végett a szelídebb eljárást pártolták s így július 8-án Thököly is kiállította a hitlevelet. Több mint 200 ember a kivonuló rácok közül Thököly zászlóihoz csatlakozott,[8] Husszein beteges, erélytelen ember volt, ki nem azért siettette a vetiszláni ostrom befejezését, hogy rögtön folytassa a hadi műveleteket. „Embertelen szókra erumpált”, mindőn Thököly nyugtalansága miatt háborogva érezte magát, de Thököly keményen visszafelelt s végre a pasa alkalmazkodott hozzá. Orsova megtámadása forgott szóban. A vállalat gyors sikere meglepte Thökölyt. Jelentéktelen csatározások után, július 15-én Orsovába vonulhatott. Heissler ugyanoda sietett a veszély hírére, de rögtön visszavonult, úgy látva, hogy az ellenség igen jól el van látva lőszerekkel s hajókkal. S miután ő Erdélyt féltette, annak védelme végett kímélni akarta erejét.[9] Csupán Karánsebest látta el 400 főnyi őrséggel, mielőtt Erdélyben húzódott. A Thökölytől előre küldött Sándor Gáspár Mehádiát pusztán találta s Karánsebes alól Temesvárra küldhette embereit.[10] S így szabaddá lett az út Szófiától Temesvárig, ami nagy eredmény volt magában véve. A további teendők megállapítását el kellett halasztani Horváth István és Borbély István visszatértéig, kiket még Vetiszlánról küldött Thököly a portára diadalmi jelvényekkel s a zsoldnak sürgetése végett. A visszatérő követek nyomában Husszein, a császár agája is megjelent a vetiszláni táborban július 28-án s az egész tábor előtt Thököly nyakába adta a szultántól küldött nyusztos kaftánt. A császár agája pénzt alig hozott, hanem sok jó szót és igéretet.”

Thököly most legszívesebben Nagyváradra szeretett volna menni, de Arab Redseb pasa szeraszkír, Badeni Lajos gyengének vélt seregét óhajtván megtámadni, remélve, hogy ezáltal esetleg még Belgrádot is visszafoglalhatja, Thökölyt szintén a Belgrád felé való nyomúlásra utasította. Közben Thököly augusztus 4-én Csernecen Brankován oláh vajdával tárgyalt, hogy ez is csatlakozzék hadával ő hozzá, de a vajda erről hallani sem akart.

Augusztus 5.-én Thököly hada elindúlt Majdan pek-en át Pozsarevac felé, honnan augusztus 11-én az elővéd parancsnoka, Madács Péter hírűl hozta, hogy Badeni Lajos mintegy 30.000 emberrel váratlanúl átkelt a Moraván s annak jobbpartján délnek vett irányt. Nemsokára megjött Arab Redseb pasa tudósítása is, hogy ő meg 20.000 lovast küldött Krusevácról előre, abban a reményben, hogy az majd vissza fogja űzni Badeni Lajos gyengének vélt hadát s talán Belgrádot is sikerül majd birtokba ejteni, minek elősegítése céljából Thököly közreműködését is sürgette. De a Madácstól vett hírek alaposan lelohasztották Thököly vállalkozó kedvét, aki haditanácsot tartván, ez a helybenmaradást határozta el, miért is Thököly hadának zömével, egyelőre Majdanpeknél maradt. Itt vette augusztus 16-án az értesítést, hogy gróf Herbeville tábornok a Heissler csoport egy részével Orsova irányába nyomúl előre, majd, hogy a városon kivül álló török hadat megtámadván, annak 150 emberét levágta, 4 zászlóját pedig zsákmányúl ejtette, a várost magát ellenben nem tudta elfoglalni. Erre Thököly hadának egy részét Sándor Gáspár vezetése alatt a szeraszkír támogatására küldte, ő maga pedig a csapatok többi részével „rettenetes útakon és kősziklákon által” Orsova megmentésére indúlt vissza, honnan Herbeville időközben, valószínűleg az ő jövetelének hírére, újból visszahúzódott Karánsebes irányában.

Orsován, – mint Angyal írja id. m. II., 208. old. – „ez évben utoljára felcsillant Thököly szerencséje. Augusztus 23-án az Ujpalánkán vezénylő hadnagy azon hiszemben lévén, hogy Herbeville még Orsován van, 14 sajkával, néhány hajdúval és ráccal lefelé indúlt a Dunán Orsova elfoglalására. Midőn megtudta, hogy Herbeville már eltávozott, visszafordúlt néhány sajkával, de embereinek egy része nem akarta követni. Thököly az elmaradottak elé ment gyalogságával s ellenök rendelte Ali hajóhadát. A császáriak vissza akartak fordulni, de az igen sebes Dunán nehezen fordúlhattak s kénytelenek voltak partra szállva lovasságukhoz csatlakozni, melyet a török lovasság már megtámadott. Thököly is átküldötte seregét a tulsó partra s a császáriak nagy veszteséget szenvedvén szétfutottak az erdős-hegyes tájon. 30 zászlójuk s 10 szép sajkájuk tarackokkal az ellenség birtokában maradt.[11]

Már a Thököly által Kladovánál elért, alapjában véve nem valami jelentékeny sikerek Bécsben igen nagy konsternációt keltettek, olyannyira, hogy a haditanács azt az utasítást küldte Badeni Lajos őrgrófnak, hogy csupán gyalogságát hagyván Belgrádnál a Duna jobb partján, lovasságát ellenben a balpartra vigye át, az abban az irányban várt ellenséges betörések megakadályozására.[12] Ez ellen az őrgróf, aki időközben Palánkánál seregének legnagyobb részét, mintegy 22.000 emberét összpontosította, ellenvetésekkel élt és egyelőre megmaradt palánkai elsáncolt táborában. Majd hírt vevén, hogy a mintegy 20.000 emberrel Krusevacnál álló Arab Redseb pasa csapatjainak egy részét már a szerb Morava tulsó partjára küldte át, és hogy a nagyvezír serege még mindig szófiai táborában vesztegel, Badeni Lajos hátráló mozdulatra szánta el magát, hogy ezáltal a törököket támadó előretörésre csábítsa. Ehhez képest a keresztény sereg július 11-én egészen Kolari-ig húzódott vissza. Csakhogy az ellenség erre egyáltalában nem reagált, mire az őrgróf a Nis irányában való előnyomúlást határozta el s mindenekelőtt ismét palánkai táboráig nyomult előre. Támadó mozdulatát a fősereg, felderítés céljából a Csáky-huszárezredet maga elé tolva, augusztus 13-án kezdte meg és a Morava jobb partjára átkelve, erőltetett menetekkel augusztus 15-én Grabovacra, 20-án pedig a Jagodinától északkeletre fekvő úgynevezett Királymezőre (Königsfeld) érkezett meg. Ez, az időközben hadával Jagodináig előrenyomúlt szeraszkírt annyira meglepte, hogy jobb oldalát féltve és Krusevaccal való összeköttetéseinek biztonsága miatti aggodalmában menekűlésszerűen Krusevácig húzódott vissza. A szokatlan terepnehézségek és az élelmezés és ellátás körül mutatkozó, szinte leküzdhetetlen akadályok nemcsak megakadályozták Badeni Lajost az ellenség azonnali üldözésében, hanem kénytelen volt a Királymezőn teljes 6 napig tétlenűl vesztegelni. Ez a mozdulatlanág és tétlenség viszont a szeraszkírnek növesztette meg a taraját, aki ismét jagodinai táborába vezette vissza csapatjait.


[1] Röder id. m. II, XVII. számú melléklet. Badeni Lajos őrgrófnak a bécsi udvari haditanácshoz intézett kívánalmai: "1. mo. Finden Se. Durchlaucht höchst, dass sie eine Anzahl von 1200 hungarische gutter Husaren bey Armee habensollen, umb dardurch die Tartaren und Türken zu verhindern, dass sie dem lager und fouragierer nit so ohnversehens auf den halls komben,undmithin die Armee ruiniren, wie vormahlss nach der rettraite von Osseck geschenen, Bittenderwegen Ihnen der Hr. Eneral Batthianizuzugeben … u. zw.

Von dem Batthianischen Generalat 300 Hussaren
Von dem Raberischen Generalat 300 Hussaren
Von Comorra 300 Hussaren
Von Gran und Coharischenzu Pest 100 Hussaren
Von Neitra und Bergstätterischen 300 Hussaren
zusamb 1300 Hussaren
Und zwar dass herr Graf Batthianidiese manschaft auf das schleunigste abfordern, und zur Armee führen solle."

[2] Kriegs-Chronik Öst. Ungarns, III/1. 120: „Weder für die Hauptarmee,noch für das Corps Heissler warren Verstärkungenzu erwarten, da die ungarischen Nationaltruppen Gross-Kanizsa und Grosswardein blockirt halten mussten.”

[3] Ezt mondja a Kriegs-Chronik Öst. Narns, III/1. 119–120. – Kissé másképpen hangzik a kapott feladat Röder szerint, aki id. m. II, 96. oldalán ezeket írja: „Markgraf Ludwig begab sich den 11. Juni nach Belgrad, dem Sammelplatze der kaiserlichen Armee, deren grosse Schwäche, im Vergleich der feindlichen, denHof veranlasst hatte, ihm im Allgemeinen ein rein defensives Verhalten vorzuscheiben(ez nem egészen helytálló). Die Hauptpunkte seiner Insruction waren im Wesentlichsten: eine Aufstellung hinter der servichen Morava zunehmen, um von da aus den Operationen der feindlichen Armee auf einem oder dem andern Ufer der Donau nach Kräften zu begegnen: zur Sicherstellung der Gemeinschaft mit dem siebenbürgischen Armeecorps, unerhalb Belgrad eine Brücke zu schlagen,und den Saustrom durch die daselbst zurückgebliebene Abtheilung des Grafen Piccolomini beobachten zu lassen.” De még ez is csak gyenge kivonata annak a terjengős utasításnak, melyet Badeni Lajosnak kézbesítettek, s amelyre a „Megjegyzések és Elmélkedések” fejezetében még visszatérünk. De már itt kell megjegyeznünk, hogy az említett utasítás csak Moravát említ, míg Röder szerb Moravát mond, értve alatta minden valószínűség szerint ennek a folyónak alsó folyását, holott az újabb nomenklatura szerint szerb Morava alatt a folyó felső folyásának nyugati ágát értjük, mely Krusevacon alul a másik ággal a Binačka Moravával egyesülve, ezután már csak egyszerűen Moravának neveztetik.

[4] Wohner jelentései márc. 5. és június 1-éről. Hurmuzaki, Documente privitore la Storia. Romanilor. Supplement, I, Volumul I. 276.

[5] 1689-iki Napló. Thaly Kálmán Mon. Hung. Hist. II, XXIV, 312. és II, XXIII, I, r. 9.

[6] Venier Giralomo júl. 24-iki dispaccioja, Hurmuzaki id. m. Vol. V., Part. II, 172. – Röder id. m. II, Urkunden, 60.

[7] Az őrgróf levele Lipóthoz. Hassan-Pasa-Palanka júl. 6. Röder id. m. II, Urkunden 52.

[8] Napló, Thaly, M. H. H. II, XXIII, I. r. 13.

[9] Heissler levele a haditanácshoz. Nagyszeben 1689 aug. 4.

[10] Napló, Thalynál, M. H. H. XXIII, I. r. 18–21.

[11] Napló, Thaly M. H. H. XXIII, 35–41. – Herbeville jelentése Karánsebes 1689. aug. 29. Röder id. m. II, Urkunden, 121.

[12] Kriegs-Chronik Öst. Ungarns III/1. 120: „Dieser geringfügige Erfolg des Feindces erregte in Wien so lebhafte Besorgnisse, dass der Hoffkiregsrath den Markgrafen anwies, dass Fussvolk unter den Kanonen von Belgrad zu belassen, die Reiterei aber auf das linke Stromufer der Donau zurückzuführen und mit ihr die befürchteten feindlichen Einfälle abzuwehren.”

« b) Kisebb hadműveletek az 1689. év elején. KEZDŐLAP

Tartalomjegyzék

d) A grabováci ütközet 1689. augusztus 29.-én. »