XVII/1. számú melléklet.

A császári csapatoknak az 1685. évi háborúban nem sok veszteségük volt s így azoknak kiegészítése nem sok gondot és fáradságot okozott. Épugy megvolt a kellőszámú ágyúanyag is, csak kézilőfegyverekben, muskétákban mutatkozott nagyobb hiány, de az ügyes Oppenheimer Sámuel szállító[1] gondoskodott, hogy mire kitavaszodik, 7000 kipróbált és teljesen megfelelő muskéta álljon rendelkezésre.

A hadmérnöki ügyeket gróf Mersigli főmérnök vezette, aki azonban inkább teoretikus, mint praktikus ember volt.[2]

Az utánszállítási eszközök közül a podgyászkocsik, a szükséges előfogatok híjján, sok kívánni valót hagytak hátra, de ezt a hiányt a kitünően szervezett és felszerelt dunai flotilla bőven pótolta.

A csapatok felszereléséről és élelmezéséről a kiválóan tevékeny gróf Rabatta lovassági tábornok gondoskodott a legjobb eredménnyel.

A hadjárati tervet illetőleg Lotharingiai Károly herceg már akkor tett a császárnak előterjesztést, amikor a mult évi hadjárat befejezése után Bécsbe visszatért. Szerinte a rendelkezésre álló erőket megosztás nélkül egy kézben tartva, Buda visszafoglalására kellett latba vetni,[3] ezt megelőzően pedig már kora tavasszal az eszéki hídat kellene elfoglalni, hogy ezáltal megakadályoztassék, miszerint a Buda felmentésére jövő török sereg a Dráván átkelhesen és a Budát ostromló keresztény sereget folytonos támadásaival zaklassa. A hercegnek ezt az előterjesztését erősen támogatta a vele teljesen egyetértő gróf Kapliř Zdenko tábornagy, a bécsi udvari haditanács alelnöke. Ez ellen a hadjárati terv ellen Lipót császár veje, a dicsvágyó és nagyratörő Miksa Emánuel bajor választófejedelem, a leghatározottabban állást foglalt, ki akarván erőszakolni, hogy az 1686. évi hadjáratban neki is egy kiválóan fontos és önálló szerep jusson. A mindössze alig 24 éves, tulságosan ambiciózus Miksa Emánuel már 1684-ben azt kívánta a császártól, hogy őt a német birodalom generalissimusává nevezze ki, de ez elől a kívánság elől Lipót ügyesen azzal az indokolással tért ki, hogy a német protestáns rendek semmi szín alatt sem fognak katholikus uralkodót generálissimusnak elismerni.[4] 1685-ben Miksa Emánuel szintén nagy erőfeszítéseket tett, hogy a császár őt Lotharingiai Károly hercegtől független, önálló parancsnoksággal bízza meg, de reménye, vágya ezúttal sem teljesült. 1686-ban a fiatal választófejedelem nemcsak kérte, hanem követelte kérelmének teljesítését, minél Badeni Hermann, a haditanács elnöke igen nagy segítségére volt. Ez utóbbinak szintén nem tetszett Károly herceg terve, mert szerinte Székesfehérvár előzetes bírása nélkül kockázatos volna Buda ostromához hozzáfogni. S miután nézete szerint Thököly teljes megsemisítése céljából még Egernek megvétele is fontosabb Budáénál, ez alapon úgy formulázta meg az ő hadjárati tervét, hogy az egyik seregcsoport menjen Székesfehérvárra, a másik Eger ellen s míg az előbbinek a gyalogsága és tűzérsége Fehérvárt ostromolja, azalatt a lovasság Eszéket és az eszéki hídat ejtse hatalmába. A császár ily módon beválthatja Miksa Emánuelnek adott szavát, aki a két, a fehérvári és egri hadműveletek közül a neki legmegfelelőbbet választhatja.

Április vége felé Károly herceg az elnöklete alatt tartott haditanácson újból kifejtette nézetét és álláspontját, aminek legalább módosító hatása volt, kimondatván, hogy a két külön sereg megmarad, de mind a kettő a Dunántúl, nem messze egymástól fog működni; még pedig mialatt a bajor választófejedelem Székesfehérvárt ostromolja, azalatt az egyesült lovasság Eszéket foglalja el. Fehérvár bevétele után közös erővel Budát s csak ha az idő előhaladottsága azt nem engedné meg, csupán ez esetben fogja Egert ostromolni a sereg. A sok ellentmondó javaslat miatt a császár sehogy se tudott végleges elhatározásra jutni, még a hadműveletek megindításának idejében sem, sőt a tizenkettedik órában egy valóban felemás, korcs tervet eszelt ki, meghagyván, hogy Miksa Emanuel hadseregcsoportjával Székesfehérvár ostromára induljon, mely műveletet Károly hercgnek a sereg zömével fedeznie kellett.[5] Mindennek ellenére Károly herceg, a császár sógora nem adta fel egykönnyen a játszmát s végül utolsó pillanatban mégis csak az ő tervét fogadták el a kivitel alapjául. Az örökké tépelődő Lipót ugyanis Károly herceget, még egyszer magához rendelte és az ebből kifolyólag Bécsújhelyben május 31-én négyszemközt tartott megbeszélés eredménye az lett, hogy a császár Székesfehérvár ostromának mellőzése mellett végleg Buda ostroma mellett döntött és egyúttal sógora tanácsára elhatározta, hogy ezt Miksa Emánuellel csak közvetlenül a sereg indulása előtt fogja tudatni, mely határozott kívánságnak a bajor választófejedelem ily körülmények között nem fog tudni ellenállni.

A rendelkezésre álló csapatokat következőleg csoportosították:[6]

1. Fősereg

Parancsnok: Lotharingiai Károly herceg. Beosztott tábornoki kar: a) császáriak: gróf Starhemberg Rüdiger és gróf Caprara Aeneas tábornagyok; előbbi a gyalogság, utóbbi a lovasság főparancsnoka. Hozzájuk beosztva a gyalogsághoz: Croy Jenő herceg táborszernagy és tűzér tábornok mint Starhemberg helyettese, továbbá Pfalz-Neuburgi Lajos Antal herceg a német lovagrend nagymestere és gróf Souches altábornagyok; báró Dieppenthal és báró Thüngen tábornokok; a lovassághoz: gróf Dünnewald lovassági tábornok, gróf Pálffy Károly János, gróf Taaffe és báró Mercy altábornagyok. b) brandenburgiak: Schöning János Ádám altábornagy, Marwitz és Barfuss tábornokok. c) svábok: Baden-Durlachi Károly őrgróf altábornagy. d) frankok: Thüngen tábornok. – A vezetőségnél beosztva: gróf Rabatta Rudolf lovassági tábornok vezérhadbiztos, Seelingencron főhadiszállásmester; főhadsegédek: Praevost, gróf Lamberg, gróf Königsegg, Bagni, Claudi, Gournay, Dietrich; főorvosok: Romer és Kühn; mérnökök; Goulon, Jean Marcel La Vigne, Burkhardt, Fontana, Soulard, Richards, Menicot, Salonini, De Lille és Peroni; aknászok: Liberti kapitány, 1 aknász hadnagy, 2 aknász-káplár és 26 aknász, mint lüttichiek.

Csapatok: a) Császáriak. Gyalogság: 8 gyalogezred ă 1500 ember, 1 ezred 5 százada 750 ember és 1 ezred 4 százada 600 ember, összesen 13.350 ember. Lovasság: 9 lovas ezred ă 800, 1 ezred 6 százada, 480, 3 dragonyos ezred[7] ă 800 és 1 horvát sorezred 800, összesen 10.880 lovas. A császári gyalogság és lovasság összege 24.230 ember. b) Brandeburgiak: 5195 gyalogos és 2069 lovas; összesen 7264 ember. c) Svábok: 4 zászlóalj (20 század) 2000 gyalogos és (2 ezred = 12 század) 2000 lovas, összesen 4000 ember. d) Frankok: 2 (zászlóalj) 1000 gyalogos és (2 ezred) 2000 lovas; összesen 3000 ember. e) Svédek 1300 ember. Vagyis összesen 15.564, a császáriakkal együtt 39.794 ember.

Tűzérség, lőszer és egyéb hadianyag: 35 háromfontos ezredlöveg, 4 tarack, 4 falkony, 4 laktábor-ágyú (Quartierschlangen), 1 hatvan- és 1 százfontos mozsár (Böller), 1 emelőgép, 2 tábori kohó, 3 petárda, 2000 kézigránát, 250 mm. lőpor, 200 mm kanóc, 200 mm ólom, 11 lőszertaliga, 66 fedeles lőszerszekér, 9 tűzmester szekrény, 11 golyókocsi és 3000 sáncszerszám.

A fősereghez a győri és az úgynevezett Kanizsa elleni főkapitányságból[8] beosztandó színmagyar csapatok (National-Truppen) létszámát 3000 főben állapították meg. Egyébként a magyar csapatokról alább részletesebben szólunk majd.

II. Bajor hadtest.

Parancsnoka: Miksa Emanuel bajor választó fejedelem. Beosztott tábornoki kar: a) bajorok: gróf Serényi János táborszernagy s alatta a gyalogságnál: báró Steinau és báró Rummel tábornokok, a lovasságnál: gróf Bielke lovassági tábornok, gróf Arco és gróf de la Tour tábornokok; b) császáriak: Badeni Lajos őrgróf lovassági tábornok s alatta a gyalogságnál: de la Vergne marquis és gróf la Fontaine altábornagyok, báró Beck és gróf Aspremont tábornokok; a lovasságnál Savoyai Jenő herceg; c) szászok: Sachsen-Weissenfelsi-Keresztély herceg és Trautmannsdorf Joachim altábornagy. A vezetőségnél beosztva: Báró Falkenhayn és báró Friesensee főhadiszállásmesterek; főhadseregek: Hoffmann, báró Creutz és Hallart Fülöp. Azonkívül tolmácsok, aknászok, stb.

Csapatok: a) bajorok és szászok: 5 bajor gyalog ezred 5000 emberrel, 3 szász gyalogezred 3000 emberrel, továbbá 3000 bajor és 1700 szász lovas; összesen 8000 gyalogos és 4700 lovas, vagyis együttvéve 12.700 ember. b) császáriak: 4 gyalogezred ă 1500 és 1 gyalogezred 5 százada 750 ember; továbbá 1 vértes és 1 dragonyos ezred egyenként 800 lovassal; összesen 6750 gyalogos és 1600 lovas, vagyis együttvéve 8350 ember; a bajorokkal és szászokkal együtt 31.050 ember.

Tűzérség, lőszer és egyéb hadianyag: 16 háromfontos ezredlöveg, 2 falkony, 2 laktábor-ágyú, 1 hatvanfontos mozsár, 1 tábori kohó, 1 emelőgép, 32 fedett lőszerszekér, 5 lőszertaliga, 5 tűzmesterszekrény, 5 golyókocsi, 150 mm lőpor, 100 mm. kanóc, 100 mm ólom, 1000 kézi gránát, 2000 sáncszerszám.

Magyar csapatok a Kanizsa elleni főkapitányságból 800 ember.

III. Drávai hadtest.

Parancsnoka: gróf Schultz lovassági tábornok.

Csapatok: a) császáriak: 2 gyalogezred 3000 gyalogossal és 2 lovas ezred 1600 lovassal. b) a felső rajnai kerület csapatjai, 1500 ember; vagyis összesen 6100 ember.

Azonkívül „néhány ezer” magyar és horvát fölkelő.

IV. Erdélyi hadtest.

Parancsnoka: gróf Scheffenberg altábornagy. Hozzá beosztva: gróf Piccolomini és gróf Veterani tábornokok.

Csapatok: 3 gyalog ezred, 4500 ember, 5 lovas és 2 dagonyos, ezred egyenként 800, összesen 5600 lovas; vagyis együttvéve 10.100 ember.

Ehhez a hadtesthez osztották be gróf Csáky Lászlót 2000 magyar gyalogossal és lovassal.

V. Szolnoki hadtest.

Parancsnoka: előbb Mercy, majd gróf Caraffa Antal altábornagy s utóbbinak megbetegedése után Heissler tábornok.

Csapatok: 2 gyalogezred 5–5 század, 1500 gyalogos; 2 lovas- és 1 dragonyos ezred, egyenként 800, összesen 2400 lovas; vagyis összesen 3900 ember és 6 löveg.

Ezekhez báró Barkóczy Ferenc ezredes, mint a felső-magyarországi hadak (kassai főkapitányság) vicegenerálisának, továbbá Petneházy Dávid és Gombos Imre ezredeseknek, parancsnoksága alatt 6000 magyar, nagyobbrészt lovas nép járult.

Ezenfelül védőrségül visszamaradt: Szatmártt, Nagybányán és Nagy Károlyban együttvéve 1500 ember; Ecseden, Szent-Jobbon, Kisvárdán és Szolnokon 1350 ember; Tokajban, Patakon, Ungvártt, Makovicán, Bártfán, Kis Szebenben, Ónodon, Párkányban és Budatinben 900; Kassán, Szendrőn, Szepesváralján és Lőcsén 1500; Murányban 100, Likaván 40, Árva várában 40, Zólyomban 70, Léván 50, Trencsénben 200, Nyitrán 100, Érsekújvártt 900 és Esztergomban 750 ember, vagyis összesen 7500 ember.[10]

A magyar csapatokról dr. Károlyi Árpád[11] igen figyelemreméltó összeállítást tett közzé, melyből kivonatosan a következőket vesszük át: „Scherffenberg (erdélyi) hadteste 2000 magyart kapott. E csapat (csaknem kizárólag huszárok) gróf Csáky László, az Erdélyben nótázott, kalandos, de vitéz főúr parancsnoksága alá helyeztetett s e célra a tavasz elején részben a felső-magyarországi (kassai) főkapitányság régibb népéből, részben a még mindaddig be nem osztott s nem szervezett Thököly-féle volt kurucokból álla. Igy tudjuk azt, hogy gróf Csáky László, báró Barkóczy Ferenc huszárezredének színe-javát, 5 századra valót, magához édesgeté, amiért a bosszús főúr stropkói kastélyába vonult vissza s csak Caprara kérésére ígérte meg közreműködését az 1866-iki hadjáratban…[12] Csáky alatt kapitányok voltak: gróf Csáky Sámuel, báró Károlyi István, Jászai Kiss Balázs, Deák Ferenc, Horváth János és tán Tunyogi Sámuel; egyik 600, másik 400 vagy éppen 300 huszár és vegyest gyalogcsapatok élén szolgálván… A (szolnoki) tiszai hadtesthez 6000 magyar lőn beosztva. Ezt a hadi népet csekély részben a kassai generalatus mozgósítható népéből vették, mert a túlnyomó nagyobbrészt a végvárak őrizetére kelle visszatartani. Zömét a detachementnak Thököly megtért kurucai képezték… A május 18-iki elhatározás azt parancsolta meg Caraffának, Caprara helyettesének, hogy az összes Barkóczy-, Gombos- és Petneházy-féle militiát a rábizott hadtestnél tartsa s alkalmazza őket Szolnok körül, vagy ott, ahol legnagyobb szükség lesz rájuk s ahol a legjobban használhatók.[13] Igy jutott báró Barkóczy Ferenc ezredes, az úgynevezett felső-magyarországi főkapitányság mezei hadainak vicegenerálisa, Petneházy Dávid és Gombos Imre ezredesek hadi népe Caraffa hadtestéhez s jött be ezzel együtt augusztus legelején a budai keresztény táborba, míg addig Szolnok és Eger s Szeged környékén véghezvitt portyázásaival szolgálta becsülettel Buda vívásának ügyét, föltartóztatván és meghiúsítván a mondott tájak felől Buda őrsége szaporítására szándékba vett török kísérleteket. E csapatok főbb tisztjei voltak még: Semsey Zsigmond alezredes (Barkóczy helyettese), Semsey András ónodi főkapitány, Sennyey István, Bagossy László, Kovács András, Ragályi János, Bertóthy István kapitányok, részben mint Kovács András 600, részben 500, 400 és 300 ember fölött és Semsey János vicekapitány, 150 ember fölött. Barkóczy és Petneházy lovasezredei legalább 1686 szeptemberében 700–700 emberből állottak csak (10 század 70 emberével), Gombos Imréé pláne 450-re fogyott le.[14]

„A XVII. század végével tudvalevőleg négy országos főkapitányság volt a magyar király bírta magyar földön: a kassai (felső-magyarországi), a bányavárosi, a győri és az úgynevezett Kanizsa ellen való. A kassai generalatus magyar hadi népe, mint láttuk, Scherffenberg és Caraffa hadtestéhez osztaték 1686-ban s 8000 főre rúgott, melynek aránytalan nagyobb részét tulajdonkép Thököly volt kurucai képezték, kik még 1686 végéig nem álltak szerves összefüggésben a kassai főkapitánysággal. De oda számíthatjuk őket. Ha ez az egy, persze legnagyobb kerület, 8000 embert adott, méltán várhatnók, hogy a másik három összesen legalább 16.000-et állít Lotharingiai Károly és Miksa bajor herceg választó hadaihoz.[15] A márciusi haditanácskozások[16] megütközésünkre csak 3000 magyart csatoltak a főhadsereghez a herceg commandója alá s csak „néhányat” („quelque hongrois”) Miksa külön hadtestéhez. E szembeszökő aránytlanságot megmagyarázza nekünk gróf Eszterházy Jánosnak, a győri főkapitányság vicegenerálisának a 68 éves, de még mindig friss, ruganyos izmú hősnek ápril havában a haditanácshoz benyujtott emlékirata. Ez idénre, mondá a helyettes főkapitány, a győri területből 1000 ember sem mozgósítható, mert réges-rég óta nem kap a katonaság se élelmet, se zsoldot. De ha csak öt hónapi hátralékos zsoldját az elszéledt magyarságnak felében pénzül, felében posztóul megadnák, 3000 ember rendelkezésre állna. Eszterházy János ez emlékiratára, mikor már az idő a haditanácsnak körmére égett, vizsgálat indíttaték s kisült, hogy a győri s balatonvidéki véghelyek magyar katonasága negyedfél esztendő óta se élelmet, se zsoldot nem látott.[17] Nagy lőn az ijedtség Bécsben. Akármerre operál is a hadsereg, a könnyű lovasságra, a magyar huszárságra, égető szükség van. Ennek kell a dunántúli török erősségek ki-kicsapó s az ostromlást háborító csapatait feltartóztatnia, portyázásaival a török várakat nyugtalanítania. Ennek feladata lesz vala a török élelemszállítmányok elfogása, a kémszolgálat; a sereg mozdulatánál az elő- és oldalvédek szerepét ez lesz vala hivatva betölteni, a nagyvezírrel, a felmentő török sereggel várható ütközeteknél minden gyorsabb mozdulatot a magyar huszárnak kell vala végeznie.[18] S ami a győri kerületre állott, állott az s pedig nagyobb mértékben a kanizsa-elleni generalatusra is, sőt a bányavidéki főkapitányság viszonyai, bár tagadhatatlan jobbak valának, szintén orvoslást igénylének, hiszen 1686 legelején Czobor Ádám kénytelen volt fizetetlen csapatait szélnek ereszteni. Berendelték hát május elejére a kerületi főkapitányokat: gr. Batthyány Ádámot, a kanizsai végek fiatal, 28 éves főkapitányát, gr. Eszterházy János győri és b) Bercsényi Miklós bányavidéki vicegenerálist s melléjük a tekintélyes Zichy Istvánt Bécsbe.[19] A megjelentek egyhangúlag kimondták, hogy a három generalatus, a száma nélkül való végvár őrségén felül képes 6000 embert – lovast és gyalogost – táborba küldeni, ha a multra vonatkozólag 3 hónapot posztóban, kettőt pénzben fizet a kamara, ha a militia, míg táborban van, júniustól számítva a szokásos olcsó zsoldot – 2 frt. havi zsold a gyalognak s 3 frt. a huszárnak – s kenyeret kap, júniusra zsoldját kézhez veheti s a téli beszállásolás terhe alól fölmentetik. Javasolták a főkapitányok azt is, hogy a fizetés könnyítésére fiscalis javak bocsáttassanak áruba. Lázas és szokatlan sietséggel hagyta helyben e javaslatokat a hadi tanács s nemcsak azt parancsolta meg, hogy a főkapitányok minél több embert küldjenek a fősereghez, hanem fölhatalmazta őket, hogy a magyar katonaság föntebb említettem különös faját, a szabad-katonát is, akár a várakban, akár azon kívül lakjanak, erővel kényszeríthessék a hadjáratra, ha a praefigált 6000 embernyi szám másként nem telnék.[20] Mintegy bevárandó ez intézkedések jó hatását, a május 18-iki dispositió egyelőre csak 800 magyar huszárt rendel a Buda ellen induló sereghez és pedig a győri végekből a bajor fejedelem hadtestéhez. E rendelkezés azonban később megváltozott s noha megígért fizetését embereinek Eszterházy János még június és július havában is egyre sürgetvén, szerfölött bajos volt a kívánt 2000 embert összehozni; Eszterházy János buzgalmának sikerült ez s ő a legnagyobb valószínűség szerint több mint harmadfélezer emberrel jelent meg július folyamán Buda alatt…

„Sokkal rosszabb volt a helyzet a Kanizsa ellen való kerületben. Gyöngyösi Nagy Ferenc, Batthány Ádám derék vicéje, július elejére az ottani végekből alig tudott 900 embert összehozni… A hiányt némileg a „szabad legények” vagy, mint népszerűen nevezték őket, a „szegény-legények” pótolták, akik a zsold ígéretére s jó zsákmány reményében a zászlók alá állottak. Festetich Pál, a generalatus egyik kapitánya valami százig való „jó paripás, jó fegyveres” legényt fogadott föl közülök; de sajnos nem mind volt ilyen; némely részük inkább a rablás, mint a babér kedvéért szegődött néhány hóra katonának… De azért a szabad-legények is jól megállták Buda alatt helyüket, kiérdemelték a hadvezérek dícséretét a vívás alatt, dacára annak, hogy nekik se járt ki rendesen a zsold…[21] Nem túlzok ha a kanizsai főkapitányság hadai számát Buda alatt legalább 1500 főnyire teszem. E csapat a bajor fejedelem hadtestéhez lőn rendelve.

„A bányavárosi, vagy, mint 1664, azaz Érsekujvár elvesztése előtt nevezték s Érsekújvár visszahódítása után újból nevezhetnők, érsekújvári generalatus, kedvezőbb helyzetben volt a kanizsainál s győrinél, különösen Esztergom s a főhely, Érsekújvár visszafoglalása óta. Tán ennek tudható be, hogy a május 18-iki dispositio már 2000 embert ebből a főkapitányságból Hatvan környékére rendelt ki, a célból, hogy Buda és Eger közt a török minden közlekedését megakassza s az Ónod, Putnok, Szendrő felé eső vidéket is éber figyelemmel kísérje…[22] Ezeket az Eger felé vigyázó hadakat az újonnan kinevezett, de hivatalába csak augusztus folyamán rendeleti úton igtatott új vicegenerális, idősb. b. Bercsényi Miklós utóda, gróf Koháry Isván „a hű” vezényelte Balassa Ádám és Balassa Gábor kékkői és korponai kapitányok segédkezése mellett. E hadosztálynak egy része éppen Balassa Ádám vezérlete alatt elég szerencsétlenül teljesíté föladatát, amennyiben Pest felé cirkálván, Hatvannál véletlenül nagyobb számú török dandárra bukkant, mint az idősb Bercsényi írja, „elszaladván az lovasával, majd ötszázig való gyalogját odavesztette ez átkozott ember.”[23] Ellenben a Koháry egyenes parancsnoksága alatt levő rész kitűnően megfelelt a rábízottaknak s neki és Petneházyéknak köszönhető, hogy az egri és hatvani török nem háborgatta a Budát ostromló sereget. Míg Koháry Eger és Hatvan körül figyelt hadtestével,[24] azalatt id. Bercsényi Miklós hasonnevű fiával, a séllyei főkapitánnyal, július elején Buda alá vonult azon hadakkal, amelyeket a haditanácstól nyert utasítás értelmében az egervidéki figyelő hadtesten fölül összegyűjtetett s melyeket Batthyány hadai elé a bajor fejedelem hadtestéhez, később azonban Lotharingiai Károly seregéhez, osztottak be… Koháry később maga is bevonult Buda alá, alighanem augusztus 11-én; visszahagyta a generalatus területén figyelő hadakkal Balassa Ádámot (aki Korpona alatt portyázó törökökön s tatárokon nyert győzelmével augusztus második felében kiköszörülte a júliusi hatvani csorbát), azonban magával hozta a hatvani ütközetben megsebesült, de kigyógyult Balassa Gábort… s a Lotharingiai hadtestéhez[25] lőn beosztva. Ugyancsak itt volt az esztergomi magyar őrség: huszárok, gyalogosok és csajkások csapata is; az előbbiek Batthyány János esztergomi huszárkapitány és Kürtössy István hajdúkapitány vezetése alatt… Bercsényi generalatusának összes népe a hatvani veszteség után is valami 3000-re rúgott, legkevesebb, az esztergomi őrség létszámán kívül, melyet bátran lehet néhány százra tenni.[26] Bizonyos még az is, hogy a komáromi magyar őrség szintén résztvett Buda ostromában…[27] Hangsúlyoznunk kell még, hogy a közölt számok koránt sem merítik a Buda alatt már június és július folyamán harcolt magyarságot, mert már az egyes generalatusok nagyobb tömegekben beérkezett csapatai előtt is volt jó csomó magyarság Buda alatt, akik a pesti parton védműveket emeltek július elején, vagy mint a Kalocsát elfoglaló 600 főnyi huszárcsapat, kémszolgálatok teljesítése s portyázások végett küldettek különféle irányba… Grimani Ferenc velencei tiszt Buda alól július 23-án írja,[28] hogy e napig a huszárokon kívül 5000 főre ment a Budát vívó gyalogság, vagy mint őket szintén rendesen nevezték, talpasok száma, akik egy 3000 és egy 2000 főnyi hadosztályban külön voltak formálva… Összegezzük most már a magyar csapatokat: július folyamán harcolt a három (győri, kanizsai, bányavárosi) országos kapitányság területéről 5000 gyalog. Ehhez járult legalább 2500–3000 huszár; augusztus legelején a Caraffa hadtestével érkezett magyarok, a sok apróbb ütközet veszteségeit leszámítva, voltak legalább valami 4–4500-an,[29] augusztus dereka felébe jött Koháry valami 1500 emberével a bányavárosi generalatusnak s augusztus legvégén Scherffenberg hadtestével gróf Csáky László alatt ismét valami 1500 magyar. Harcolt hát a mindenesetre csekély számú fölkelő nemességen kívül Buda alatt legalább 14–15.000 főnyi magyar sereg. Mily könnyű lett volna ezt a számot megkétszerezni, ha nem megháromszorozni, csak egy igen kis jóakarattal a haditanács s az udvari kamara részéről!”

[1] Neve alá mindig odaírta: „Jud von Heidelberg.”

[2] Ez volt különben a többi hadmérnökök hibája is. Röder, id. m. 191. Lajos badeni őrgrófnak nagybátyjához, Badeni Hermannhoz írt levelét közli, melyben többek között ez áll: „Die Ingenieurs, so mir Ewer gnaden gegeben, seind zware Ehrliche, guete und fleüssige Leüthe, so viel Ich aber merckhe, kheine grose Kriegsserfehrene, und mehr auf dem papier, alss auf dem Terrain experimentirt.”

[3] Bécsi Állami Levéltár lotharingiai osztályának elfekvő, kiadatlan Haupt-Rapport über die Campagne im Jahre 1886: „Cette fameuse ville de Buda tant de fois asiegée depuis un siecle et demy par des puissantes armées, fut la primiére des entreprises, dont le duc de Lorraine parla a l'Empereur l'orsqu'il passa a Vienne au retour de la campagne de 1685.”

[4] Bécsi Állami Levéltár, Repert. I. Strattmann levele a választóhoz. 1684. okt. 1.

[5] Kriegs-Chronik Oest. Ungarns, III/1. 87: „Am 18. Mal, 48 Stunden von dem Tage,an welchem die zur Hauptarmee bestimmten Truppen bei Párkány gesammelt sein sollten, lief ein kaiserliches Handschreiben ein welches ein Truppen-Corps unter dem Kurfürsten Max Emanuel von Bayern zu dem Angriffe auf Stuhlweissenburg disponirte, während die Hautarmee unter dem Herzog von Lothringen diese Belagerung decken sollte. ” A császárnak Bécsújhely május 18-án kelt, Károly herceghez intézett kéziratának idevonatkozó része, mely mindenféle kicsiségre kiterjeszkedve, az egész hadjárat szándékolt irányításának képét elénk tárja, a Mittheilungen des k. k. Kriegs-Archivs, 1886. Die Eroberung von Ofen stb. 19. old.szerint szószerint következőleg hangzott: „Euer Liebden ist schon vorhin bekhandt, was gestalt Ich meine Kaysl. Haubt-Armata auf den Zwainzigten dieses Monaths zu den rendevous nahc Párkány habe… beordern lassen … deren General Commando Ich Euer liebden freundt Vetterlich anvertraue.. wobei die intention habin gehet, das des Churfürsten zu Bayern Liebden mit Ihren, in meinen, dann Ihren aigenen und einigen auxiliar Truppen (insgesamt aus 20.400 Mann) bestehendes Corpo den attacco von Stuhlweissenburg zu führen, und meine Haubt Armata denselben vorzustehen, auch solchen zu bedeckhen haben solle. Als will in allweeg Vonnöthen sein, das Vornemblich diese bedeckhung dergestalt so woll dis als Jenseiths der Sárvíz beschehe, damit mann bey wehrenden attacco Von dem auswendigen Feind kheine gefahr noch hinteruns zu befahren, gemelten attacco mit allen vigor: und eyffer Vorthsetzen, auch die Zuefuehr des Proviandts, und alles anders frey haben khönne … massen ich annoch pro primo obiecto meiner intention die belägerung von Ofen, sach verrichter impresa Vor Stuhlweissenburg halte, oder wann die Zeith zu Kurz fallete, oder deren vorthsetung aus andern erheblichen Ursachen nit für rathsamb befunden wurde, ein andere operation, welche für die beste und nutzlichste gehalten wirdt, vor die handt zu nehmen, so als dann Euer Liebden dexteritet, und hohen Verstandt anheimb gestellt Verbleibt… Das Corpo an der Draa General der Cavalleria Graff Schulz… wirdet sich defenzive zu halten, oder bey eraignender gelegenheit vielleicht dis- oder Jenseits der Draa was nützliches operiren zu khönnen, solches zu tentiren, etwa bey Turanovac, alwo die Bruckhes zu schlagen, oder gegen Legrád sich zu postiren, und den Feind so viel müglich abbruch zu theuen haben…” A Szolnoknál álló Mercy és az Erdélybe kirendelt gróf Scherffenberg altábornagy csoportjainak továbbra is önálló hatáskörrel kellett a rájukbízott feladatokat megoldaniok. Végül érdekes a mindent szabályozni akaró császári kéziratnak az egyes magyar helyiségekre és csapatokra vonatkozó része, melyet kivonatilag szintén szószerint ideiktatunk: „Die von denen Bergstattischen Gränizen aufbringende 2000 Hungarn werden bei Hatvan stehen, die Strasse gegen Erlau Battiren und die Correspodenz gegen Pest abschneiden.” Ámde Hatvn még a török kezében volt, ezért alább a következőket mondja a kézirat: „Sonsten halte ich vor gar Vorträglich undt nothwendig zu sein, wann der Posto Hatvan ehe: und bevor die armata über die Donau gehen wirdet, denen türkhen khönte abgenohmen, und mit denen Unsrigen nach notturft bewetzt werden, doch das mann kheine Zeith damit Versäumbe, noch dadurch die grössere operationes negligire… Die gränizer umb Onód (welches orth des sich daselbst befindenen Proviandtshalber absonderlich zu beobachten), Putnok, Szendrő, und der ender bey Ihren Posten Verbleiben, die Theiss Verwahren, und die Ungelegenheiten nach Vermögen verhüetten. Szolnok als ein sehr importante Posto, welcher Ober Hungarn in devotion erhalten khan, zu repariren, und in beste defension zu sezen… Wie dann nit wenig die Unter den Barkóczy, Petneházy und Gombos stehende Hungarische miliz alldahin – und wider wo es die nottdurfft erfordert Zue gebauchen dieselbe aber hingegen mit den Mroth und ein stuckh geldth Zu versehen sein wirdt.”

[6] E tekintetben a Mittheilungen des k. k. Kriegs-Archivs, 1886. Röder, id.m. I, 171–172. és Károlyi Árpád, id. m. 162–166. adatai között némi eltérések mutatkoznak, melyeket a legjobb belátásom szerint összeegyeztetni igyekeztem.

[7] A dragonyosok tudvalevőleg mintegy átmenetet képeztek a lovas és gyalog csapatok között és lovon és gyalog egyaránt harcoltak. Ők voltak a császári seregben az elsők, akik szuronyos puskát viseltek, még pedig legelőször éppen Buda bevételének napján… Az első szuronyoknak rövid, finom vitőr formájuk volt s vékony markolatukat a puskacső szájába dugták.

[8] Lásd erről alább bővebben.

[9] Ezzel szemben a Mittheilungen des k. k. Kriegs-Archivs, 1886. évf. 105.050 harcost (köztük 12.000 magyart, Röder, id. m. I, 170 csak 98.600 embert (köztük ugyancsak 12.000 magyart) mutat ki.

[10] Röder, id. m. I, 172. – Mittheilungen des k. k. Kriegs-Archivs, 1886. 26.

[11] Id. m. 168–181.

[12] Mittheilungen des k. k. Kriegs-Archivs, 1886. 25.

[13] Császári parancs Caprarához, ápr. 25., csász. kézirat Loth. Károlyhoz, máj. 18. (Hadi Levélt.)

[14] Parancs Caraffához 1686. szept. 30. (Kriegsregistrat.)

[15] Ezt nem lehet így beállítani. Thököly kurucai nemcsak a kassai főkapitányság, hanem az egész ország területéről, nem kis részben török megszállt területről, nagyon sokan Erdélyből stb. regrutálódtak s így ezeket mindnégy főkapitányság keretén kívül álló területnek kell tekintenünk. Ez esetben, illetve ezáltal pedig a kassai főkapitányság hadikiállítási képessége ugyanarra az alacsony nívóra száll le, mint a többi három főkapitányságé s így téves az a következtetés is, hogy ez utóbbiak a fennálló viszonyok mellett legalább 16.000 harcost állíthattak volna ki.

[16] Főjelentés (Haupt-Bericht).

[17] Általánosan tudott dolog volt ez vizsgálat nélkül is már az évek hosszú sora óta az előterjesztett panaszok sűrű tömegéből, de ezek a panaszok a bécsi köröknél állandóan és következetesen süket fülekre találtak.

[18] Általánosan tudott dolgok voltak ezek már annak előtte is, ahogyan az az előző fejezetek leírásából bőven kiviláglik és mindannak dacára tudjuk, hogy erről a törökkel szembeni szinte nélkülözhetetlen csapatnemről a nagyképű tudákos császári generálisok majdnem kivétel nélkül és majdnem mindig csak úgy félvállról, fitymálóan nyilatkoztak. És ime, ezek a kiválóan értékes nemzeti csapatok (National-Truppen) még az ez évi hadszervezetben, ordre de bataille-ban is, csak úgy szerepelnek, mint a gondosan kimért hús mellé ingyen odadobott nyomtaték.

[19] Registratur des Reichs-Kriegsministerium 1686 ápr. 28. és május 2. – Az öreg gr. Battyhány levele fiához, a generálishoz, máj. 9. (Herceg Batthyány körmendi Levélt.)

[20] Registr. des Reichs-Kriegsmin, adatai, máj. 15., 31.és jún. 1.

[21] Csányi Bernát Batthyány Ádámnak, június 6. – Nagy Ferenc Batthyánynak, júl. 11. – Festetich Pál Batthyánynak, júl. 15. Nagy Ferenc Batthyánynak, aug. 2. (Herceg Batthyány Levéltár, Körmend.)

[22] Lásd a 382. számú lábjegyzetet.

[23] Thaly Kálmán monographiája a Bercsényi családról. 309. – Bercsényi panaszai Balassa Ádám ellen (Registratur des Reichs-Kriegsministeriums.)

[24] A csapatok számára való tekintettel ez sem hadtestnek, sem hadosztálynak, hanem legfeljebb dandárnak nevezhető.

[25] Ez meg viszont nem hadtest, hanem maga a fősereg volt.

[26] Thaly Kálmán, Bercsényi család id.h.

[27] A haditanács Hofkirchenhez, a komáromi várparancsnokhoz, 1686 jún. 1. (Registratur des Reichs-Kriegsministeriums.)

[28] Grimani jelentése mint a Dispacci di Germania melléklete.

[29] Schmettau írja aug. 8-án, hogy a budai táborba aug. elején megérkezett Caraffa hadtestével 33 század magyart hozott. (Berlini Állami Levélt.) – És Doria di Ciriě aug. 7-iki levelében írja a budai táborból, hogy „sono giunti ii generale Caraffa ed Heissler coi loro reggimenti… 5/m (=5000) Ungharesi.” (Turini Áll. Levélt.)