„Schultz altábornagy, – írja folytatólag Angyal, id. m. I, 102. – kit eleinte Caprara, majd Pálffy helyettesített, kiépült betegségéből s július 31.-én már Liptó-Szt. Miklóson volt Barkóczy Ferenccel együtt, kiűzvén Liptómegyéből is az Ottlyktól és Sándortól vezetett hadat.[1] A helyzet veszélyessé vált; Thököly augusztus közepére Kassára gyűlést hívott össze, melynek „a haza fennmaradásáról” kellett tanácskoznia. Thököly ekkor bíztatta híveit, mondván, hogy tetszése szerint akár fegyverrel, akár a békealku útján majd rendbe szedi ügyeit.[2] Pedig Thököly fegyverei föl nem tartóztatták Schultzot, ki a kassai tanácskozás alatt átvonult a Szepességen, visszaszerezvén Késmárkot. Midőn tovább haladt, Palocsából Lánczy hadnagy hajdúival együtt elszaladt, még mielőtt a feléje siető dragonyosokkal találkozott volna. Ottlyk György szavai szerint Schultz „látván, hogy Thököly hada csak préda után leselkedék és német büzt kerülé”, szeptember 8-án virradatkor elindulva Tárcáról Kis-Szebennek tartott. Thököly még 7-én két ágyút, elegendő port, golyót, 30 muskatérost s 120 talpast küldött a várba, melyet Bessenyey kapitány s Rácz Ádám hadnagy gondjaira bízott. A városon kívül 400 lovas élén Petneházy táborozott, de „hamar megoldotta a kereket”, mint a Schultz alatt harcoló magyarok mondták, Eperjesre futván, Thökölyhez. Bessenyey elég sűrűn lövetett, de Schultz ágyúi is „valóban dongatták” a várost, melybe estefelé tüzes golyók is hullottak. Néhány ház és csűr összeégett, csak a nagy eső mentette meg a várost. Ekkor a toronyból eltünt a vörös zászló s helyébe fehéret tűztek ki az ostromlottak, alkudozni óhajtván Schultz-cal, de a tábornok föltétlen megadást kívánt. A várból újra lőttek, mire Schultz a kapu alá rendelte gyalogságát, mely 10 órakkor este már megvette a várat, csupán 8 muskatéros halálának árán. Bessenyey a falon leereszkedve még idejekorán elmenekült Rácz Ádám azonban az egész őrséggel együtt elfogatott. Az őrség német katonái fogságban maradtak, de szeptember 10-én a 112 talpast Barkóczy Péchujfalu felé vitette s egy parton lefejeztette mindannyit, iszonyú megtorlásként a csicsvai vérengzésért.[3]

[1] Contarini júl 2-iki dispacciója.– Michael Angelo, Jaquemod Schultzhoz, Murány aug. 2. (Orsz. Levéltár, Lymbus.) és Ottlyk önéletrajza, 23.

[2] Haim krónikája, 513. – Contarini, szept. 17.-iki dispacciója. – Teleky levele Sobieskihez(Tört. Tár. 1887. 549.)

[3] Ottlyk, id. m. 23. – Szept. 10.-iki labanc jelentés K. Szebenből (Orsz. Levélt. Lymbus). – Rel. Hist. Vern. Continuatio 1684, 15. – Angeli, id. h. 426.