A 223. oldalon említett haditanácsi határozat folytán De Souches táborszernagy a parancsnoksága alá helyezett csoporttal 1663 december hava óta az alsó Vág mentén állott és bár Wesselényi Miklós nádor azt szerette volna, hogy ez a seregcsoport már 1664 február havában vagy legkésőbb március elején nyomuljon be Felső-Magyarországba, az udvari haditanács ehhez nem járult hozzá. Végre a regensburgi határozat meghozatala után ez a seregcsoport is hozzáfoghatott a számára kijelölt feladat megoldásához.[1]

De Souches táborszernagy csoportjához a haditanács eredetileg a következő csapatokat osztotta be:

Ehhez, mint tudjuk, még különféle magyar csapatoknak is kellett volna csatlakozniok,[2] de végeredményben ezek közül csak Koháry néhány száz főnyi lovassága vonult be, a nemesi fölkelés pedig egészen elmaradt. Épígy elmaradt a Spankau gyalog ezred is betegségek és fölszerelésének hiányossága miatt.

A nádor sürgetésére De Souches április 13-án megindult csoportjával a Vág mellől és április 15-én Nyitra alá érkezett. Itt a sereg állománya 3.800 német gyalogosból, 3.300 német és 1.000 magyar lovasból, összesen tehát 8.100 főből állott és 14 háromfontos, 2 nyolcfontos ágyú és 2 mozsár volt hozzá beosztva. Bercsényit 500 huszárral De Souches Érsekújvár megfigyelése céljából a Vág mellett hagyta vissza.[3]

„Nyitra magas hegyen épült várát[4] – írja Rónai Horváth[5] – a hasonnevű folyó által képezett szigeten, a város abban az időben is délnyugatra fogta körül; azon különbséggel mindazonáltal, hogy a város akkor a kisebb folyóág mindkét partján feküdt; a várhoz közelebb eső, tehát a szigeten levő rész felső, a szigeten kívül délnyugatra eső rész pedig alsóvárosnak neveztetett. A vár erejét növelte, hogy a legközelebbi hegyekről, a Zobor déli nyulványáról és a mostani Akasztó hegyről, ágyúkkal tűz alá vonható nem volt, annál kevésbbé, mert környékén magas tölgyerdő terült el, mely a kilátást, – közvetlenül pedig a folyó vette körül, mely a hozzáférhetést igen megnehezítette.

A 40 ágyúval fölszerelt vár török őrsége mintegy 1.000 főből állott.

Április 17-én De Souches táborszernagy a vár szorosabb körülzárását rendelte el s egyúttal a Nyitra folyó mocsaras völgyön át vezető hídját és az alsó malmot német gyalogsággal szállatta meg. Belátva, hogy az erős vár ellen kis ürméretű lövegeivel nem sokra mehet, Bécsből és Pozsonyból ostromlövegek sürgős megküldését kérte.

A Theatrum Europaeum IX, 1139/40. és Ortelius redivivus II, 309. adatait összefoglalva, Rónai Horváth, A felső magyarországi hadjárat 1664-ben című értekezésében az ostromot következőleg írja le: „A törökök nem voltak az ostromra elkészülve s a császári had megjelenése rájuk nézve annyira váratlan volt, hogy még az érsekújvári pasa küldöttjei is, nevezetesen Achmed aga defterdár és a budai Mehemed aga, az egri pasa testvére, kik április 16-án a zsoldhátralékok kifizetésére a várba 5.000 forintot hoztak, szintén bennszorultak, sőt kíséretük egyik tagja rémületében a vár egyetlen kútjába vetette magát s így azt egy ideig használhatatlanná tette.[6]

„A császári vezér még aznap elrendelte a közeledő árkok (approches) megkezdését és a jobb szárny munkálatainak vezetését Schenken, a bal szárnyét Branden ezredesekre bízta, míg a gyalogság fölötti parancsnokságot Holstein herceg császári tábornokra ruházta. Egyszersmind az alsó városban a régi templom mellett felállíttatta a két mozsarat, melyek 18-án reggel megkezdték a tüzelést. Ez intézkedések első hatása az volt, hogy a törökök a felső várost fölgyújtván, a várba vonultak vissza és a várbeli épületek zsindely födeleit lebontották.

„A császáriak egyúttal aknafúrással is próbálkoztak, de ez a várhegy sziklás talaján igen nagy nehézségekbe ütközött.

„Április 23-án a török védőrség egy 60 főnyi bátor csapata kirontott a várból és a Schönkirchen gyalogság állását megtámadván, a német muskétásokból 15-öt levágott; más eredménye e kirohanásnak nem volt.

„Ugyane napon a magyar huszárok előbb egy 60 főnyi török gyalog, majd egy 300 főnyi ugyancsak Érsekújvár felől jövő lovas csapatot támadtak meg és számos török fejet, és még több foglyot és zsákmányt hoztak a táborba.[7] A foglyok vallomásaiból Souches táborszernagy megnyugvást merített arra nézve, hogy az ostromot a törökök alig fogják fölmentő kísérleteikkel zavarni.

„Április 27-én vette kézbe Souches tábornagyi kinevezését. E napokban[8] érkeztek meg a nehéz lövegek, még pedig 2 Bécsből, 2 Pálffy vöröskői várából, 2 Morvaországból és 2 a bányavárosokból; megérkezett továbbá 500 főnyi gyalogság a Porcia-ezredtől. Most aztán úgy a vár lövetését, mint az ostrommunkálatokat is nagyobb eréllyel folytatták és május 2-án megkezdték a réslövést is. Egyúttal a tábornagy tüntető előkészületeket is tétetett a rohamra, annál inkább, mert e napon a Spankau-ezred 1.400 főnyi gyalog csapatában újabb erősbítést kapott.

„Ekközben a tábornagy a magyar huszároktól jelentést vett, hogy Léváról tetemes málha van útban Érsekújvár felé, kísérve 2.000 főnyi török lovasság által. Erre Souches azonnal egész lovasságát[9] felültette, hogy a szállítmányt kíséretével együtt elfogassa. De már elkésett; a törökök, kik a féltett Lévából szállították az értékesebb javakat Érsekújvárba, több órai előnyt nyertek és szerencsésen elmenekültek.

„Május 3-án a lőtt rés már elég szélesnek és eléggé járhatónak látszott arra, hogy a rohamot megkísérleni lehessen. A tábornagy ezt előkészítendő, egész tűzérségét működésbe hozta és a vár ellen oly heves tüzelést fejtett ki, hogy a törökök a vörös zászlókat még a délelőtt folyamán fehérekkel cserélték fel. A táborszernagy erre a tüzelést beszüntette és a kapituláció iránti tárgyalásokkal Sporr ezredest és Kleindienst főhadsegédet bízta meg, kik a török meghatalmazottakkal az alkudozást azon az alapon kezdték meg, melyen Érsekújvár a mult évben átadatott. Voltak ugyan a táborban többen, kik a roham mellett emeltek szót, de amikor megtudták, hogy Érsekújvár felől egy 4-6.000[10] főnyi fölmentő had közeledik, a szerződés hamarosan megköttetett, melynek értelmében a törökök 800 főnyi védőőrsége[11] a várat fegyveresen, de zászlók nélkül még aznap elhagyta és a Caprara német gyalog ezred által egészen Komjátig kísértetett.”

„A törökök által elhagyott várat Spankau ezredes 700 főnyi német gyalogsággal szállotta meg. A várban 40 kisebb-nagyobb löveget, 34 mázsa lőport, 3 mázsa kanócot, 20 mázsa ólmot, 300 darab sáncszerszámot és 323 kézigránátot találtak, ellenben sem kenyér, sem hús vagy más élelmiszer nem volt benne; a törökök ugyanis élelmi szerekben már napok óta szükséget szenvedtek és élelmezésükre már eddig is 20 lovat voltak kénytelenek levágni.”

[1] Lásd a 235. oldalon.

[2] Lásd ugyancsak a 235. oldalon

[3] Rintelen id. m. I, 269. – Ortelius redivivus id. m. II, 309. De Souches seregét 16.000 ember erejűnek mondja. Ez bizonyára túlzás, de nincs kizárva, hogy utólagosan bevonult csapatok által a 8.000 főnyi létszám hamarosan a 10.000 emberen is felülemelkedett.

[4] A vár egykorú képét a XVI/16. számú melléklet mutatja.

[5] Rónai Horváth Jenő, A felsőmagyarországi hadjárat 1664-ben. (Hadt. Közl. 1894, 290.)

[6] Ortelius id. m. II, 309.

[7] Ortelius id. m. II, 310. és a Theatrum Europaeum, 1139. old. erre nézve számszerű adatokat is tartalmaz: a fejek száma 10, a foglyoké 17 volt.

[8] A Theatrum Europaeum 1140. old. szerint április 29-én.

[9] A Theatrum Europaeum 1141. old. szerint mintegy 3.000 lovast.

[10] Ortelius id. m. 311. szerint a hír 4.000 emberről, a Theatrum Europaeum 1141. old. szerint pedig 8-10.000 emberről szólt.

[11] Ennyit mond a Theatrum Europaeum az 1141. oldalon, Ortelius II, 311. ellenben a kivonult török őrség számát 400 lovasra és 200 gyalogosra teszi.