Az események 1659-ben is ugyanazon a vágányon haladtak tovább, mint az elmúlt évben. A szereplő személyek jelleme és magatartása is nagyban véve ugyanaz maradt; így tehát kibontakozásra és a függőben levő problémák megnyugtató és végleges megoldására számítani nem igen lehetett s nagyban véve minden a régiben maradt. Ennek megfelelően ez az év úgy politikai mint katonai téren csakis alárendelt jelentőségű, epizódszerű eseményeket termelt ki.

Az ezévi hadjárat legfontosabb és legérdekesebb hadieseménye a vaskapui ütközet. A Vaskapuhoz hasonló hegy- és erdőszorosok védelme általában háromféle módon történhetik. Az azok megvédésére szánt csapatokat a szoros előtt, magában a szorosban, vagy a mögött helyezhetjük el. Rákóczy csapatjainak egy részét magában a szorosban, főerejét pedig a szoros mögött állította fel, ami valami túlságosan szerencsés gondolatnak éppen nem mondható. Még fokozta az ebből származó hátrányos helyzetet a támadó valóban ügyes viselkedése, ami a szorosnak északról, vagyis oly irányban való megkerülése révén jutott kifejezésre, ahol arra a védő bizonnyára legkevésbé volt elkészülve. Hogy a szoros védőrségének megkerülése teljesen észrevétlenül sikerült, ez arra vall, hogy a magyarok részén a földerítő és biztosító szolgálat tekintetében nagy mulasztások történhettek. Még jobban megerősíti ezt a nézetünket az, hogy a török főerő is egészen bántatlanul kelhetett át a szoroson, holott Rákóczy főereje nem messze tanyázott a szoros keleti bejáratától.

Rákóczy mindenesetre helyesen cselekedett, hogy támadólag vezette rá magát a szorosból kibontakozott ellenségre, csakhogy ezt kissé későn tette, mert sokkal előnyösebb helyzetet teremtett volna a maga számára, ha támadása nem a már teljesen kibontakozott, hanem a még csak kibontakozófélben levő ellenséget találta volna. Ellenben itteni elszánt és szinte hősiesnek mondható magatartása feltétlenül elismerésre és dícséretre méltó és személyes beleelegyedése az ütközetbe kedvező fordulatot is idézett elő, ellenben annál jobban kárhoztatandó serege zömének ama magatartása, hogy legfőbb parancsnokának példátadó előretörését nem követte s ahelyett, hogy nyomban szintén belevetette volna magát a harc forgatagába, késedelmeskedése által fővezérét, fejedelmét magára hagyván, azt csakhamar a legkínosabb helyzetbe hozta.

Az új budai pasának a vaskapui diadal révén sikerült ugyan feladatát, Barcsaynak Erdélybe való visszavitelét és a fejedelmi székbe való formai visszaültetését megoldani, de ahhoz már nem volt türelme, hogy ezt a sikert egyúttal Rákóczynak végleges leverése és az országból való kiűzése által teljes mértékben véglegesítse is. Igaz, hogy ebben a munkájában a rendek hathatós segítségére is lett volna szüksége, ami azonban csak igen csekély mértékben nyilvánult meg.