Az a helyzet amelyet a prágai udvar és alárendelt hivatalainak és közegeinek, nemkülönben katonai megbízottjainak önkénykedése mind Magyarországon, mind Erdélyben teremtett, immár nemcsak tűrhtetlenné, hanem felette aggodalmassá is kezdett válni, amint az Náprágyiék viszonválaszából minden kétséget kizáróan megállapítható. És ennek dacára az udvar és tanácsosai még sem tettek semmit, hogy a végletekig feszültté vált helyzet legalább némileg enyhíttessék.

A külpolitikai visznyok és a hadi helyzet terén az állapot a szultán sok mindenféle belső és külső baja következtében határozottan a keresztények javára billentette a mérleg serpenyőjét. Ennek legbiztosabb jele a szultán által Isolano közvetítésével kezdeményezett békealkudozás volt, de miután ezzel a törökök mást mint huzavonát nem akartak elérni, a prágai udvar által kirendelt bizottság hamar átlátott a szitán s így a békéből ismét nem lett semmi. De komoly háborúból sem, pedig az 1602. évi novemberi haditanács a hadműveletek folytatását a kora tavaszi időre tűzte ki. Azonban mit ér az elméletileg helyes, sőt leghelyesebb elhatározás, ha annak keresztülvitelére a megfelelő bázis teljesen hiányzik. A legnagyobb baj az a lajhári lassúság és vontatottság volt, amellyel a prágai udvar és a bécsi haditanács az ez évi háborút is előkészítette, illetve megindította. Pedig az említett haditanács nagyon helyes nyomon járt, amkor a Budával szemben elérendő siker legelső feltétele gyanánt a hadműveletek korai megindítását jelölte meg, amikor a budavári török védőrség a saját erejére utalva, már a felette kedvezőtlen élelmezési helyzetre való tekintettel is, aligha tudott volna a komoly ostromnak hosszabb ideig ellenállni. Amikor pedig a korai hadjárat terve, mint rendesen, most is a kútba esett, a bécsi és prágai intéző körök Budavár folytatólagos ostromának tervét is elejtették és fővezéri minőségében újból megerősített Russworm tábornagy Buda megostromlása helyett Pest megvédését kapta feladatul. Az eredeti támadó, offenzív gondolat ezek szerint csakhamar meglehetősen passzív alapgondolaton nyugvó defenzív, védelmi elgondolássá vedlett át. Ennek pedig messzemenő következményei voltak. Pest megvédése céljából Russworm seregét már nem Duna jobb, hanem bal partján, Vácon át vezette Pest felé előre és azt igen helyesen a várostól délre, mely irányból az azt esetleg megtámadni akaró ellenség előnyomulása várható volt, állította készenlétbe. Ámde most az volt a bökkenő, hogy az idén nem akadt ellenség, amely mint tavaly, direkte Pestet támadta volna meg, miután a Belgrád mellől a folyó évben a rendesnél sokkal kisebb létszámmal útrakelt török seregnek egyáltalában nem volt támadó szándéka, hanem csak azt tűzte ki elérendő célul, hogy az emberben, hadiszerekben és élelemben szükséget szenvedő budavári védőrséget megfelelően kiegészítse és ellássa. Igy történt aztán, hogy a tavalyi játékhoz hasonlóan, az idén is úgy alakult a dolog, hogy a két fővezér a Duna más más partján intézte hadműveleteit. De míg Lala Mohammednek megvolt a maga szabatosan körvonalazott, minden kétséget kizáró célja: a budai védőrség megsegítése, addig Russworm attól a pillanattól kezdve, amint az ellesnég nem tette meg neki azt a szívességet, hogy a Duna balpartján nyomuljon Pest felé előre, hadműveleti tervével és céljával teljesen a levegőben lógott. A tábornagy, mintha előre sejtette és érezte volna ilyféle eshetőségnek a bekövetkezését, biztonság kedvéért a Dunát gyors partváltás eszközölhetése kedvéért igen helyesen már előzően Győr és Pest között több helyen áthidaltatta, csak az volt a baj, hogy ő ennek az előrelátásnak és gondoskodásnak, mely azonban mint fentebb láttuk, nem annyira a céltudatosságnak, mint inkább a bizonytalanság érzetének volt a kifolyása, nem vette hasznát, mert akkor sem kelt át a folyam jobb partjára, amikor többé nem lehetett kétsége az iránt, hogy a Belgrád mellől felkerekedett ellenség nem Pest, hanem Buda felé törekszik.

Ezzel a megjegyzéssel mindjárt azt is elárultuk, hogy a mi véleményünk szerint mit is kellett volna Ruswormnak a jelzett időpontban tennie; azaz visszafordulni, Szentendrénél, Vácnál partot váltani és a Duna jobb partján előnyomulva, nem Budát ostrom alá fogni, hanem eléje menni a nálánál jóval gyengébb és a Budának szánt mindenféle ballaszttal megterhelt Lala Mohammednek és azt nyílt mezőn csatára kényszeríteni és visszavetni. Ennek sikeres elvégzése után rövidesen alighanem Buda sorsa is meg lett volna pecsételve. Ehelyett az egyszerűbb, természetesebb és könyebben is végrehajtható hadművelet helyett Russworm a Dunán való átkeléssel közvetlenül kapcsolatos támadást választotta, ami véletlenül egyrészt az időjárás, a sűrű köd kedvezése és másrészt az ellenség által elkövetett kardinális hibák folytán, ugyan szintén igen szép eredményt érlelt meg, csakhogy az ezáltal kialakult igen kedvező helyzetet a tábornagy nem tudta kiaknázni. Mert igaz ugyan, hogy a csepelszigeti támadás révén az ellenséges sereg jó részét tönkre tennie sikerült, de a fődolgot, mi miatt a török sereg Belgrádból útrakelt, Buda ellátását és további kiegészítését még nem tudta megakadályozni, úgy hogy végeredményben mégis a török volt az, aki ezévi háborús célját, habár nagy veszteségek árán, de mégis teljes mértékben elérte, míg a császári sereg működése tulajdonképpen csupán csak légdöfések végrehajtásában merült ki s az eredmény, – Hatvan időleges megszállásának előnyétől eltekintve, amivel szemben azonban Székesfehérvár megparancsolt felmentése elmaradt, mert azt a tábornagy a jelen viszonyok közt, tekintve, hogy Lala Mohammed azt is bőven ellátta a szükségesekkel, kilátástalannak tartotta, – megint csak a nullával volt egyenértékű.

Fentebb a törökök részéről elkövetett hibákról tettünk említést. Ezek legsúlyosabbika az volt, hogy Lala Mohammed minden kényszerítő ok és szükség nélkül és túlságosan elhamarkodva, még mielőtt a híd a tököli sziget túlsó partján is elkészült volna, tolta át seregének nagy részét a Csepel-szigetre. Hogy miért, annak ő a megmondhatója! Más célja nem igen lehetett, mint hogy tulajdonképpeni programmján és feladatán kívül ő akarta a Duja túlsó partján álló ellenséget megtámadni és tönkreverni, habár tudhatta, hogy az nálánál jóval erősebb. Ez a gondolat magában véve elég szépnek és merésznek mondható, de annak végrehajtása minden kritikán alúl maradt.

Mikor már a hadműveletek végrehajtásához szükséges kedvező időnek s vele együtt magának a háborúnak is vége szakadt, született meg végre Russwormnak az a helyes, de elkésett gondolata, hogy seregével a Duna másik partjára kel át, amiben kétségkívül támadó szándék vezérelte. De ez a szándék elég furcsa módon jutott kifejezésre. Ahelyett, hogy a tábornagy a Duna jobb partjára átkelt sereggel a legnagyobb határozottsággal nekiment vona Lala Mohammednek, illetve a történtek után erősen megfogyatkozott seregének, a nagy tettekre vágyó Russworm majdnem gyerekes módon ellenfelét akarja invitálással rábírni, hogy ő kezdje meg a támadást, mi fölött a török természetesen fölényes mosollyal napirendre tért. Ezért Russworm végső dühkitörésében igazi hadvezérhez nem illő és nem méltó módon néhány fürdőző törökön töltötte ki személyes bosszúját. Vajjon mit gondolhatott volna ki jobbat a keresztény sereg főhadvezére ennél, hogy magát nemcsak az ellenség, hanem a pártatlanul ítélő közvélemény előtt is gyűlöltté és egyben nevetségessé tegye? Ilyet csakugyan csakis éjszakai dáridózás után boros fővel lehet kieszelni és végrehajtani.

Époly céltalan volt a Háros-sziget elfoglalását célzó művelet is. Hogy ennek előkészítéseként miért kellett a Duna jobb partján az ellenség torkában azt a bizonyos sáncot építeni, ami a belé helyezett magyar csapatoknak ok nélkül súlyos veszteséget okozott, annak magyarázatát bajosan tudjuk megtalálni. Ez alkalommal Russworm, az ágyúk személyes kezelése és elsütése révén megint egy a fővezérhez nem illő stiklit produkált. Ha a tűzmesterek disznók módjára részegen feküdtek, volt elég más, félig-meddig hozzáértő ember a tűzérlegénység és tisztek között, akik kisegítésül ezt a funkciót elláthatták. A fővezér keze és esze nem való ily alárendelt jelentőségű csekélységek irányítására és elvégzésére, mert ezáltal figyelme, legalább egy időre teljesen elvonatik tulajdonképpeni hivatásának teljesítésétől, az egész sereg műveletének kiválóan fontos vezetésétől és irányításától.

A kis tököli sziget elfoglalását célzó intézkedések pedig oly fogyatékosak voltak, hogy azok miatt a végrehajtással megbízott magyar vezérek még az engedelmességet is megtagadták. Igy nézett ki Russworm seregvezetése! S e helyütt megint csak azt ismételhetjük, hogy más csapatparancsnoknak és más seregvezetőnek lenni; mert lehet valaki kiváló csapatparancsnok, miből nem következik, hogy mint valamely nagyobb seregtest vezetője is meg fogja állni a helyét. Igy volt ez Russworm tábornagy esetében is.

Erdélyben ezidén aránylag könnyű volt Basta helyzete, miután itt Radul havasalföldi vajda kaparta ki helyette a gesztenyét a parázsból, aminek aztán ő csak a gyümölcsét élvezte a maga tirannikus módja szerint. Hadakozásra, ütközetvívásra a császári fővezér ezúttal nem nagyon kereste az alkalmat; ismételve kiállt ugyan hadaival a porondra, alkalmat adván az ellenfélnek a támadásra, de ő maga nem élt annak jogával; sőt az igazat megvallva, Székely Mózes elhalálozása után a magyarok között nem is akadt méltó és számottevő ellenfele, a temesvári basa pedig nem jelentett számára valami különös súllyal latba eső egyséniséget.