XIV/1. és XIV/23. számú mellékletek.
Ibrahim pasa nagyvezír Kanizsa elfoglalása után csapatjait Belgrád alá vezette téli szállásokra, honnan nemsokára újabb békealkudozásokat kezdett a prágai udvarral, de a tárgyalások nem vezettek eredményre. Majd midőn Ibrahim 1601. július havában elhalálozott, utóda, Hasszán pasa a háború folytatását tűzte ki céljául s így a béke reménye csakhamar teljesen eltünt.
Ily bizonytalan körülmények között Rudolf az előző évekhez hasonlóan, 1601. január 25.-ére Mátyás főherceg elnöklete alatt ismét országgyűlést hirdetett Pozsonyba, amelyen a rendek, úgy mint a mult évben, ezúttal is minden ház után 100 dénárt szavaztak meg a jobbágyok és 50-et a földesurak terhére. Azonkívül, ha valamelyik főherceg személyesen venne részt a hadviselésben, a rendek a maguk részéről is személyes fölkelést igértek, továbbá 20–20 porta után 1–1 lovast, de a fölkelési kötelezettséget csak egy hónapra szabták.[1]
A prágai udvar és a császári haditanács az 1601. évre nagyarányú hadjárat, illetve hadjáratok tervével foglalkozott. Egyszerre 3 helyen akart támadólag fellépni; az egyik csoporttal Székesfehérvárt, a másikkal Kanizsát, a harmadikkal Erdélyt akarta hatalmába keríteni.
Ehhez a bécsi cs. és kir. hadilevéltárban elfekvő kalkuláció szerint[2] a következő csapatoknak kellett volna bevonulniok:
A Székesfehérvár mevételére rendelt hadsereghez:
| Csapat: | Parancsnoka: | Fizeti: | Szervezkedik: | |||
| 1000 német ijjász | Kollonics Siegfried | Alsó-Ausztria | Bécsben | |||
| 1000 német ijjász | Gróf Thurn Mátyás | Csehország | Königgrätzben | |||
| 1000 német lovas | Gróf Hohenlohe | Német birod. | Egerben | |||
| 1000 németalf. lov. | Mercoeur herceg | " " | – . – | |||
| 2000 huszár | Nádasdy Ferenc | Magyarország | – . – | |||
| 1000 kozák | Schadnitzky | Több főúr | – . – | |||
| 4000 gyalogos | Anhalti herceg | Német birod. | F. Ausztriában | |||
| 4000 gyalogos | Hofkirchen | Felső-Ausztria | " " | |||
| 4000 gyalogos | Althan | Több főúr | Göpfingenben | |||
| 4000 gyalogos | Aldobrandini | a pápa | – . – | |||
| 4000 vallon | Vaucourt | Tirol | Tirolban | |||
| 4000 hajdú | – . – | Magyarország | – . – | |||
| 4000 német gyal. | Bärnhausen | Német birod. | Passauban |
A sereg állománya 35.000 ember.
A Kanizsa megvételére rendelt hadsereghez:
| 1000 olasz ijjász | – . – | a pápa | – . – | |||
| 500 Kollonits-lov. | – . – | Alsó-Ausztria | A. Ausztriában | |||
| 1000 német lovas | Badeni gróf | Német birod. | – . – | |||
| 500 német ijjász | Gróf Solms | " " | Westfáliában | |||
| 500 lovas | – . – | Szilézia | Sziléziában | |||
| 2000 magy. huszár | – . – | Magyarország | – . – | |||
| 1000 kozák | – . – | Csehország | F. Magyarorsz. | |||
| 3000 német | – . – | a pápa | – . – | |||
| 3000 badeni német | – . – | Német birod. | Kufstein | |||
| 3000 badeni német | – . – | Szilézia | Sziléziában | |||
| 3000 badeni német | – . – | Alsó-Ausztria | A. Ausztriában |
A sereg állománya 18.500 ember.
Az erdélyi hadsereghez:
| 1000 ijjász | – . – | Szászország | – . – | |||
| 500 ijjász | Pflam | Lausitz | Magy. Brodban | |||
| 500 ijjász | Prambach | " | " " | |||
| 4500 német gyal. | Petz | Csehország | Chrudimban | |||
| 1500 német gyal. | Preuner | " | " " | |||
| 2000 magy. hajdú | Rothal | a király | Magy.-orsz.-ban | |||
| 1500 magy. hajdú | Pográny | " | " " |
A sereg állománya 11.500 ember.
A három sereg együttes állomáyna kitett volna tehát 65.000 embert, de egy június haváról keltezett kimutatás a részben már bevonult, részben még várható erők összegét csak 51.400, vagyis 13.600 fővel kevesebbre teszi.
A három hadsereg ellátására szükséges összeg 1,470.000 forintban állípíttatott meg.
A seregeknek Győrben, Komáromban és Esztergomban kellett gyülekezniök.
A székesfehérvári sereg főparancsnokává 1601. április 8.-án Mercoeur herceget nevezték ki, még pedig – valószínűleg a herceg kikötése folytán – oly módon, hogy az e seregnél tartózkodó Mátyás főherceg szintén herceg parancsai alatt álljon. A kanizsai sereg élén Ferdinánd főherceget állították, Erdélybe pedig Básta György altábornagynak kellett bevonulnia.[3]
Mercoeur azt javasolta a hditanácsnak, hogy a rendelkezésre álló összes erőket egy célra, Buda visszavételére kellene felhasználni, s csak azután Fehérvárt és végre Kanizsát megvenni, de ennek legfőbb ellenzője Ferdinánd főherceg volt, aki minden áron önálló hadsereget kívánt vezetni.[4] Erősen támogatta a főherceg álláspontját a pápa kiküldöttje, Aldobrandini bíbornok, aki úgy állította be a dolgot, hogy az ő csapatjait csakis Kanizsa visszavételére küldték s így azok más vállalatra fel nem használhatók.[5]
Meercoeur herceg 1601. augusztus 9.-én érkezett Győrbe s innen Komáromba, majd Esztergomba ment, az ottani csapatokat megszemlélendő, amelyek körében a legjobb szellem uralkodott.
Augusztus közepe táján a beérkezett csapatok száma már 84 zászlónyi[6] volt, de a tűzérség és a lőszer még távol volt.
Augusztus 25.-én Kollonics ezredes ismételt kérelemre végre megkapta az engedélyt egy Fehérvár ellen végrehajtandó portyázásra, melyre 800 lovassal el is indult, a törökkel össze is ütközött, de az eredmény mindössze abból állott, hogy 2 gyereket, 400 juhot és 30 ökröt hozott magával.
Augusztus végén a Komárom és Esztergom között összpontosított csapatok létszáma 28.361 embert és 7711 lovat tett ki. Ez a sereg szeptember 5.-én két oszlopban indult el Fehérvár felé; az egyik a fővezér személyes vezetése alatt Komáromból, a másik Ruszworm [7] tábornagy parancsnoksága alatt Esztergomból. Mindkét oszlop szeptember 9-én délben érkezett az ősi magyar koronázó város alá, mely immár egy félszázadot meghaladó idő óta volt a pogányok birtokában.
Székesfehérvár akkori képét a XIV/23. számú melléklet mutatja. Ehhez magyarázatul Gömöry (id. m. 302.) a következőket fűzi: „A várost még a XVII. században is három széles, helyenkint bástyázott földtöltés fogta körül, melyek elseje a tulajdonképpeni várost vagy Belső várost (A.), másodika a külső városokat (G. G.), harmadika végre a Ráczváros (D.), Sziget- (E.) és Mocsárváros (F.) nevű külvárosokat övezte körül. A városba bejutni csak két kapun, az északi, vagyis a Palotai (Zámolyi) kapun (S.) és a déli, vagyis a Budi kapun át lehetett. A város két legfőbb épülete a Mária vagy Miasszonyunk temploma, vagyis a székesegyház (B.) volt, mely alatt a király-sírok valának s az erőddé átalakított Szent Miklós templom (C.), mely magas körfalaival, bástyáival, ormaival a városnak kétségtelenül legerősebb pontját képezte.
A megérkezés napján az est beálltával – írja Gömöry [8] egykorú adatok nyomán – Ruszworm kémszemlére indult, melynek eredménye az volt, hogy a várost úgy természetes, mint mesterséges erődítése, mely utóbbi a legjobb állapotban volt, tetemes akadályt képez s hogy a legelső feladat a külvárosok elfoglalása, mert ezek nélkül az ostrom semmire se mehet. E külvárosokat mint tudjuk s mint a rajzmellékletből is látható, terjedelmes mocsarak övezték, a földtöltések pedig sövényekkel és palánkokkal jól meg voltak erősítve. A kapukat a kémszemle jól őrizve találta.“
Mercoeur még az éj folyamán megkezdette a sáncok ásását a Mocsár- és a Sziget-külváros felé.[9] Szeptember 10.-én a fővezér Hofkirchen ezredest 6 zászlóval és 2 löveggel Csókkő ellen küldte és „néhány ágyúlövés elég volt, hogy a csak 20 főnyi török őrség a váracsot feladja, melynek török népessége (150 fő) az aga vezetése alatt már 9.-én megjelent Mercoeur hercegnél s annak engedélyével Simontornya felé elvonult.“ Épily könnyen megadta magát Csákvár is, miáltal a budai és győri utak szabaddá váltak.
Szeptember 11.-én nádor-huszárok portyázás közben egy Budára leveleket vinni akaró csauszt és dervist fogtak el; az ellenszegülő csauszt a huszárok felkoncolták, az elfogott dervis pedig azt vallotta, „hogy a török helyőrség, ostromra eddig nem is gondolván, teljesen készületlen s az asszonyok és gyermekek is mind várban vannak.“ A kézrekerült levelekben Fehérvár parancsnoka tudatta a budai pasával a város szorongatott helyzetét s tőle sürgős segítséget kért.
Szeptember 12.-én Babuss udvari titkár a következőket jelentette: „Ma következett be a város teljes körülzárása és lövetése, úgy hogy onnét többé senki ki nem jöhet, sem oda be nem mehet. Az elmúlt éjjel a futó árkokkal négy ponton értünk a város árkaihoz. Nádfélékből ma 50.000 rőzseköteg készült. A várat (C.) és a Mocsár-külvárost (F.) eredménnyel lőjjük, a Sziget-külváros (E.) ellen azonban, miután azt a mocsarakon kívül a Sárvíz folyó is védi, mit sem tehetünk s e tekintetben Ruszworm és Althan ma éjjel szándékoznak valamit tenni.“
Mercoeur a támadást úgy a budai (D és T között), mint a palotai kapu (S) ellen egyidejűleg akarta végrehajtani, de e kettős támadás a mocsarak miatt leküzdhetetlen akadályokba ütközött. „Ekkor támadt Ruszworm tábornagynak az a gondolata,[10] hogy embereivel a mocsáron átgázoljon s a törökök által legbiztosabbnak vélt s teljesen elhanyagolt Sziget-külvárost a mocsáron át rohanja meg. – A várból kiszabadult keresztények és a környékbeli, a terepviszonyokkal ismerős parasztok ugyan mindannyian azt állították, hogy a fél mérföld szélességű ingoványon sem ember, sem állat át nem juthat, s nem is ment át soha. – Ruszworm azonban ennek dacára pontos méreteket eszközöltetett, emlyek beigazolták, hogy az átkelés az ingoványon nem lehetetlen. – Ehhez képest Ruszworm a fővezérrel abban állapodott meg, hogy ő az átkelést az ingoványon megkísérli, mi ha sikerült, dobpergés és trombitaharsogás lesz a jel a többi – előzetesen készen tartott – csapatoknak a palotai kapu felől az északi külváros és a Mocsár-város eleni támadásra. – A vállalat lefolyását Ruszworm következőleg adja elő: „A vállalatra magam elhatározván, 1000 könnyen öltözött és fölszerelt embert vettem magamhoz és estefelé az ingoványhoz mentem. Az ingoványt mélyebbnek és nehezebben áthatolhatónak találtam mint gondoltam; mindennek dacára az áthatolást embereimmel együtt megkezdtem. Felséges uram előtt ismeretes, hogy én életemben már nehezebb és veszélyesebb vállalkozásokban is részt vettem. Katonáim közül azonban alig volt valamelyik valaha hasonló helyzetben. Egész éjen át, 9 óra hosszat gázoltunk az ingoványban, majd mindig legalább derékig vízben. A katonák mindegyike egy köteg nádat és sást vitt, melyekkel a mélyebb helyeket, hol még a pikával sem értünk talajt, kitöltöttük. Nagyon elősegítették az átgázolást a nád és sás gyökérbuckák, melyeken megállani lehetett s az utat egyik buckától a másikig a víz alatt kerestük meg, illetőleg készítettük (a kötegek segítségével) el. Ha a katonák valamelyike csak egy lépést is elhibázott, azonnal nyakig merült el s társai csak nagy üggyel-bajjal emelhették ki s menthették meg. A nagy veszély és nehéz munka dacára katonáim egy percig sem türelmetlenkedtek vagy zúgolódtak, mert engem mindig maguk előtt láttak s mivel én sem voltam jobb vagy biztosabb helyzetben mint ők.[11] – Isten segítségével napfölkelte előtt egy órával elértük a Sziget-külvárost. Bárha embereim nagyobb része még a mocsárban volt, s nálam alig volt több 100 embernél, tartva attól, hogy napfölkeltével vállalatunkat észreveszik s tervünket meghiúsítják, e csekély néppel is előrehatoltam s mihelyt a török előőrsök észrevettek, nagy zajjal, trombitával és kiabálással rohamot intéztem. A törököket a semmikép nem várt támadás anyira megfélemlítette, hogy azonnal futásnak eredtek, s mi őket egészen a vár kapujáig üldöztük. – Az egész vállalkozásnál csak 5–6 ember veszítettem, az ingoványban azonban 7–8 emberem elmerült és benneveszett.“
Közben Mercoeur is megindította a támadást a Mocsár-város ellen, melyet Hofkirchen ezredes rövid küzdelem után elfoglalt. Mivel pedig a Ráczvárost maguk a törökök hagyták el, szeptember 14.-én délig Székesfehérvár mindhárom külvárosa (D, E, F), valamint az északi és déli külső városrészek (G. G.) is a keresztény csapatok kezében voltak. A zsákmány 14 ágyú, tetemes lőszer, gabona stb. volt. A veszteséget két forrás egybehangzóan 16 halottra és sebesültre teszi. Ugyanezt mondja egy harmadik forrás is,[12] mely még hozzáteszi, hogy a visszavonuló törökök a külvárosokat több helyen fölgyújtván, ezek egészen leégtek.
A szeptember 14.-ére következő éjjel Mercoeur a külvárosok árkait betöltette, a töltések közti nagy árkokból pedig a vizet leeresztette.
Szeptember 15.-én az egyik portyázó csapat Hidvéget foglalta el.
Foglyok és kémek útján szerzett hírek szerint a fehérvári török őrség legfeljebb 800–1000 emberből állott; azonkívül állítólag 30 ágyúja és elegendő lőszere és élelmiszere is volt a bégnek.
Miután a keresztény csapatok a külvárosokban elhelyezkedtek, azonnal hozzáfogtak a nehéz ágyúk átvonásához, ami nem ment könnyen, s az egyik híd le is szakadt az egyik nehéz löveg alatt.
Szeptember 17.-én kezdetét vette a belső vár lövetése a külvárosokban s különösen a Palotai kapuval szemben fekvő északi külső városrészben elhelyezett 19 nehéz lövegből.[13]
A további eseményeket Gömöry [14] következőleg adja elő: „Mihelyt a lövetés a kellő eredményt előidézte, a fővezér a várárkok kitöltéséhez fogott… ami aránylag könnyűnek igérkezett, mert az árkok nem voltak mélyek és csak kevés víz volt bennük. – Három napi lövetés meghozta a kívánt eredményt: szeptember 20.-án a Palotai- és az úgynevezett Győri-kapu mellett két nagy rés volt lőve, melyet át a rohamot meg lehetett kísérelni; kivált a Győri kapunál volt nagy a rés… Még hajnalhasadta előtt bekiáltatott Mercoeur herceg régi magyar szokás szerint a futóárkokból a várba, annak feladását követelve, de eredmény nélkül;[15] a törökök tüzeléssel válaszoltak. – Mercoeur herceg most a Palotai kapu elé 4, a nagyobb réssel bíró Győri-kapu elé 6 löveget vonatott, az árkokat a rőzsekötegekkel betöltette s szakadatlan tüzeléssel a réseket mindaddig nyitva tartotta és megnagyobbította, míg a viszonyok a roham véghezvitelére alkalmassá alakultak. E közben a rohamoszlopok megalakultak, a tartalékok a rések mögött, a lovasság a közbeeső téren felállíttattak s az egész sereg fegyverbe állott; egyidejűleg utasította a herceg Starhemberg és Althan ezredeseket, a rohamoszlopok parancsnokait, hogy a réseket vizsgálják meg és ha a roham megindítható, hajtsák végre. – Délelőtt 9 óra volt, mikor a rohamoszlopok megindultak. Starhemberg Gotthárd 5 zászló élén ment a Palotai-kapuhoz s nagy szerencsével járt, mert csak csekély ellenállást kellett leküzdenie; rövid idő alatt nemcsak a rést, de a gömbölyű bástyát is hatalmába ejtette. – Althan oszlopa nem volt ily szerencsés. Midőn az élen menetelő Gaiszberger ezredes által vezetett bajor ezred a rés ellen az első rohamot intézte, oly heves ellenállásra talált, hogy hátrálni kényszerült. Nem több sikerrel járt a második roham sem, melyet a Preiner-ezred csapatai is támogattak; a törökök nemcsak fegyverrel, de kövekkel, sőt tűzzel is védekeztek. Végre a harmadik roham, amelyben a megnevezetteken kívül még a Bärenhausen-ezredbeli és a salzburgi csapatok is résztvettek, sikerült. A rés a keresztény csapatok által elfoglaltatott. – Most az előrevont Althan- és Hofkirchen-ezredek benyomultak a vár belsejébe, melyben az utcákon makacs harc folyt, mert a törökök minden házat külön védelmeztek. – A törökök végre is belátták erőlködésük hasztalan voltát s fölgyújtották a templomot és a főbb épületeket, melyekben lőporos hordók állottak. A robbanás nagy zavart idézett ugyan elő, de a törökökben még több kárt tett, mint a császáriakban; azok 60, ezek 30 főt vesztettek a robbanás által. – Szeptember 20.-án délután 2 óra lehetett, mikor a törökök ellenállása végleg megtörve és a koronázó város teljesen a keresztények birtokában volt De milyen állapotban! A robbanások és a tűz közösen működtek a hajdan fényes város megsemmisítésében. Az épületek közül legtöbbet szenvedett a székesegyház, mely részben bedőlt, de a többiek is leégtek s a török fanatizmus csak füstölgő romokat hagyott a keresztények kezei közt… Aránylag kevesebbet szenvedtek az erődítmények, miután a lövegtűz az utolsó napokban kiváltkép a rések nyitására összpontosíttatott. – A törökök közül, aki útba esett, felkoncoltatott; sokan közülük a romok közt, még többen az ingoványban a nád és sás közt kerestek menedéket; ez utóbbiak közül azonban 200-an Kollonics lovasai által föltaláltatván, leölettek.
„A török harcosok száma iránt az adatok megegyeznek s azt 7–800-ra teszik; de volt még 300 agg, nő és gyermek, kik közül 100 az ostromban és a rohamban megöletett (a bég neje is ezek közt volt), a megmaradt 200 Győrbe vitetett. – Maga a város parancsnoka, Husszein bég szintén fogságba került s Bécsbe vitetvén, ott még az év december havában meghalt. – A zsákmány mennyisége némelyek szerint három millióra is rúghatott, mert a budai gazdag zsidók, Buda ostromától tartva, Fehérvárra menekültek s itt szorúltak, – mások szerint azonban csekély volt, mert a legnagyobb részt a tűz fölemésztette. Minden esetre legtöbbet zsákmányoltak a vallonok, kik elsők voltak a házak, boltok, templomok kifosztásában, később pedig német bajtársaikat is megfosztották zsákmányuk legbecsesebb részétől.[16]
Nagyobb löveget nem találtak, csak 5 tábori ágyút; lőszer, gabona semi se maradt, mert azt a tűz emésztette fel.
A visszafoglalt vár és város parancsnokául fővezér Starhemberg Gottfried ezredest nevezte ki s belé mintegy 500 főnyi helyőrséget – 200 németet és 3 zászló magyart – helyezett, akik nyomban hozzáfogtak a falak kijavításához és a törmelék eltakarításához stb.
Ruszworm tábornagy jelentésében többek között a következő sorok is olvashatók: „Az ellenség erejéről és terveiről nem hallatszik semmi s úgy látszik, nem mer semmit tenni, ami azt a vigasztaló reményt kelti bennünk, hogy a törököt nemsokára Budán kereshetjük föl.“ „Ez azonban – fűzi hozzá Gömöry (id. m. 319.) – hiú reménység volt. A török erejének és cselekvőképességének nemsokára nagyon is számos jelét adta s a várost könnyebb dolog volt megvenni, mint megtartani. Jól ismerte a török Fehérvár fontosságát s ha Rudolf császár a visszavétel emlékére érmet veretett, Hasszán pasa nagyvezír fogadalmat tett, hogy Fehérvárt ismét visszaveszi. Látni fogjuk később, hogy Hasszán pasa szavát megtartotta. „Fehérvár elvesztésével Buda oly helyzetbe jutott, mintha jobb karját vágták volna le!“ mondták a törökök s buzgón igyekeztek visszaszerzésén.“
[1] Corpus Juris Hung. I. 623.
[2] Bécsi cs. és kir. hadi levéltár. Udvari haditanács iratai 1601-ből.
[3] Gömöry Gusztáv. Székesfehérvár visszavétele 1601-ben és újbóli elvesztése 1602-ben. Hadt. Közl. 1692. évf. 304.
[4] Manchard J. 1601 aug. 18.-án kelt jelentése, Miksa bajor herceg kancellárjához. M. C. F. Tom. 38. Pag. 131. – Bécsi cs. és kir. hadi levéltár. Udvari haditanács Reg. Prot. 1607. szept. 8. No. 207.
[5] Istvánffy id. m. XXXII. 474.
[6] „Zászló“ egyenértelmű a német „Fähnlein“-nal, nem pedig a zászlóalj szokásos fogalmával. A zászló, vagyis Fähnlein ereje a lovasságnál 80–100, a gyalogságnál 100–130 fő közt váltakozott, de néha egészen 500 főig is emelkedett.
[7] Fugger, Relationes szerint Ruszworm tábornagyot 1601. aug. 6.-án osztották be a magyarországi sereghez.
[8] Gömöry id. m. 311.
[9] Babus György udvari titkár 1601. szept. 10-iki jelentése a székesfehérvári táborból Mátyás főherceghez.
[10] Ortelius id. m. 292. szerint ellenben az eszme Mercoeurtől származott, s ő parancsolta volna Ruszwormnak a mocsáron való átgázolást, amit ez szívesen vállalt.
[11] A vizen átgázoló csoport a képen K-val van jelezve.
[12] A Bartolo Albert által ez időben Brünnben kiadott „Neue Zeitung.“
[13] Ortelius id. m. 293.
[14] Gömöry id. m. 316. old. a következő források nyomán: Neue Zeitung von der Stadt und Festung Stuhlweissenburg. – Frey Jakab históriai naptára. – Fugger, Relationes (Friedlieb, 1602.). – Mátyás főherceg naplója. – Oest. Mil. Zeitschrift, 1820. évf. – Udvari könyvtár Codex No. 3974. – Mercoeur jelentése a főherceghez szept. 20-ról, No. 76–1601. – Udvari haditanács Exp. Prot. – Istvánffy id. m. XXXII. 777. – Ortelius id. m. 293.
[15] Ortelius id. m. 293.: „Als nun Ihre F(ürstliche) G(naden) gesehen, dass die Stück an den zweyen Orten, als Palotherthor und Roburthor recht planckirt,… haben sie vorhero, dem alten Ungarischen Gebrauch nach, die Türcken bei der Nacht auss den Lauffgräben, darinnen sich Ihre F. Gn. selbst befunde, durch etliche Ungarische Hauptleut ermahnen und… hinein schreyen lassen: Wann sie nun darvon gutwillig abtretten würden, so wolte sie Ihre F. G. frey sicher… abziehen lassen…“
[16] Bécsi cs. és kir. hadi levéltár. 1601. okt. 6.-án kelt jelentése a császári táborból; Codex 8974 folio 658 és 641.