XIV/16., XIV/17. és XIV/18. számú melléklet.

Az 1596. évi hadjárat, de főkép a mezőkeresztesi csata annyira kimerítette mindkét hadakozó felet, hogy a következő évben egyikük sem gondolt nagyobbszabású hadjárat kezdeményezésére. Rudolf császár-királynak pénze nem volt, a szultánnak pedig másutt akadt dolga; egyrészt a perzsák törtek be birodalmába, másrészt a moszkvai cár is mozgolódni kezdett a török határon. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem pedig végkép búcsút készült mondani nemcsak a katonai, hanem a fejedelmi pályának is. Néki ugyanis most egészen új rögeszméje támadt: kardinális szeretett volna lenni. Ezért 1597 elején anyai nagybátyja Bocskay István, meghitt tancásosa Jósika István és főkapitánya Korniss Gáspár kíséretében, akiket titokban és külön-külön azzal bíztatott, hogy segítségükre lesz a fejedelmi méltóság elnyerésében, Prágába ment, ahol Rudolfnak előadta abbeli szándékát, hogy nejétől elválni, fejedelemségét pedig a császárnak átadni hajlandó, feltéve, hogy az megígéri, hogy a bíbornoki kalapot megszerzi neki. Rudolf ellenvetéseire Báthory azzal fenyegetődzött, hogy ha kívánsága nem teljesül, akkor ő a fejedelemséget, amelynek súlyát többé elviselni nem képes, vagy a lengyel király-helyettesnek,[1] vagy akár a szultánnak is átadja, csakhogy tőle szabadulhasson. Ily körülmények között oly, egyelőre titokban tartandó megállapodás jött létre, hogy Báthory Erdély átengedéséért Rudolftól az oppelni és ratibori hercegségeket kapja 50.000 tallér évdíjon kívül és ha a papi pályára lép, Rudolf megszerzi neki a bíbornoki föveget is. Ennek megtörténte után Báthory három meghitt embere és kísérője is puhatolózni kezdett, hogy miképpen áll a dolog mindegyikük titkos vágyának teljesülése tekintetében, de a császártól egyik sem kapott bíztatást, mert az Erdélyt Mária Krisztina leányának és öccsének, Miksa főhercegnek szánta.[2]

Prágából hazatérve, Báthory már otthon találta a szultán, a nagyvezír és a konstantinápolyi angol követ leveleit, amelyekből megtudta, hogy a szultán megismétli tavalyi ajánlatát.[3] Báthory színleg belement a tárgyalásokba s azok lefolytatása végett Deák Mártont követi minőségben Konstantinápolyba küldte főleg azzal a célzattal, hogy a török további szándékát és terveit illetőleg biztosabb adatok birtokába jusson. Deák visszaérkezésekor megerősítette, hogy a szultán szándéka és ajánlata komoly, amit Báthory 1597 április 16.-án kelt levelében nyomban megírt Rudolf császárnak, egyszersmind tudatván vele, hogy a szultán ez évben sem személyesen, sem a nagyvezír által nem kíván nagyobb hadjáratot intézni Magyarország ellen.[4]

A tudósítást megelőzően Rudolf abban a hiszemben, hogy a szultán ebben az évben újabb hadjáratot intéz Magyarország ellen, az ország rendeit február 2.-ára Pozsonyba országgyűlésre hívta össze, melyen a rendek minden 10 porta után 3 lovast és 3 gyalogost szavaztak meg felében az urak, felében a jobbágyok terhére.[5] Azonkívül Rudolf még Báthory ottlétekor és az ő részvételével Prágában nagy haditanácsot tartott, amelyen Pálffy Miklós, Nádasdy Ferenc és Illésházy nézetének ellenére az ezévi hadjárat céljául ismét nem Buda, hanem Pápa és Győr megvételét tűzték ki. Továbbá öccsét, Albert főherceget, aki Németalföldön a spanyol király helytartója volt, február folyamán arra kérte a császár, hogy a neki melegen ajánlott Basta György tábornokot és Lamberto kapitányt szolgálatába fogadja s hogy végül a 6000 vallon zsoldos felfogadása végett Belgiumba küldött Reichardt kapitány erre vonatkozó törekvéseit tőle telhetőleg elősegítse.[6]

Ezek szerint eleinte a hadikészületek elég komoly mederben folytak, de amikor a császár Báthory révén megtudta, hogy ez évben komoly török támadástól nem kell tartani, a további előkészületek még a szokottnál is lassúbb tempóban haladtak előre.

Közben Pálffy Miklós még május havában sikeres vállalatot hajtott végre Tata ellen. Amikor Mansfeld gróf Magyarországba jött, említést tett, hogy Belgiumban robbanó petárdákkal igen jó eredményt értek el. Egy ily petárdát hozott most Persztenski, másik szerint Prestyenszki János tűzmester Érsekújvárra, amellyel a tatai vár kapujának felrobbantását határozták el. Május 22.-én a petárda a kezelő legénységgel és 500 főnyi, hidakkal és létrákkal felszerelt és a várharcban különlegesen kiképzett csapattal és még 300 ugyancsak létrákkal ellátott emberrel elindult Tata felé, melynek őrségét törökül tökéletesen tudó emberekkel sikerült becsapni, azt hazudván neki, hogy a petárdát és tartozékait vivő 2 szekéren a budai pasa által küldött élelmiszert hoztak a várőrség számára. A török kapuőrség lépre ment és megengedte, hogy a két szekér az éj folyamán a hídra vonassék. Éjfél után Persztenszki a hídra von petárdát felrobbantván, az nyomban betörte a kaput, mire a készenlétben álló csapatok, 1200 magyar, 1000 német gyalogos és 500 huszár a nagy zűrzavart felhasználva, részben a kapun, részben létráik segítségével a falakon át behatoltak a várba és azt rövid küzdelem után hatalmukba ejtvén, annak őrségét felkoncolták.[7]

Július végén Miksa főherceg is megjelent a magyar-óvári táborban, ahol a seregnek gyülekeznie kellett. Innen a sereg augusztus közepe felé indult ki s a haditanács határozata értelmében mindenekelőtt Pápa alá szállott, ahova augusztus 13.-án érkezett meg. Itt Zrinyi György, Batthyány Ferenc, Török István és Dersffy Ferenc még 7000 emberrel növelték a főherceg hadi erejét, mialatt Pálffy esztergomi állásából a budai törökök mozgalmát és viselkedését fiegyelte.

Pápát Szemender bég 550 törökkel tartotta megszállva. Előzetes lövetés után az ostromlók augusztus 20.-án rohamot intéztek, mely alkalommal sikerült a várost bevenniök, mire az őrség 200 főnyi veszteség után a várba vonult vissza. Erre Szemender bég, Dersffy által felszólítva, alkudozásokba bocsátkozott s másnap a várat szabad elvonulás feltétele mellett átadta. Ámde a vallonok a törökök kiköltözködése alkalmával közülük 300-at levágtak s a további vérengzésnek csak Zrinyi György vetett véget, aki Szemender béget és még életben lévő társait kiragadta a vérszomjas zsoldosok kezéből.[8]

Egyébként a várban közvetlenül a törökök elvonulása után lőporrobbanás következtében tűz támadt, mely hamarosan annyira elhatalmasodott, hogy azt eloltani nem lehetett.[9]

A várban 1000 főnyi magyar és német őrség hagyatván, a sereg többi része ismét a magyar-óvári táborba tért vissza, honnan a főherceg hosszas habozás és céltalan ide-oda menetelés után, miután közben a VIII. Kelemen pápa által Aldobrandini Ferenc mantuai herceg parancsnoksága alatt küldött 10.000 zsoldos is beérkezett, csak szeptember 9.-én szállott Győr alá, ahova aztán Pálffy Miklós is megérkezett hadával. Győrt Ali pasa, az olasz renegát védte igen ügyesen és oly nagy önbizalommal, hogy még a kapukat is csak éjjelre záratta be. Az ostrom megindult, de vajmi kevés eredménnyel s nemsokára a petárdakezlő Persztenszki is elesett. A főherceg ezután már nem sokáig folytatta a vár lövetését, mert mihelyt megtudta, hogy Szaturdzsi Mohammed másodvezír tetemes haddal már közeledik Győr felmentésére, az ostrommal felhagyva, a ragályos betegségek által is megviselt hadait Komáromba vezette vissza. Az október 3.-án a Duna bal partjára átkelt sereg Izsa környékén szállt táborba s onnan tétlenül nézte, mint veszi vissza a másodvezír október 13.-án Tatát, amelynek védelmében 600, főleg magyar keresztény vesztette életét.

Szaturdzsi Mohammed egy hétig maradt Tata alatt, várva a császáriak támadását, de miután az nem következett be, előbb Budára, onnan pedig Vác alá indult. Erre Miksa főherceg, Esztergomot féltve, a Duna bal partján Verőcéig nyomult előre, ahol megerősített táborba szállt. Mihelyt Mohammed pasa Vácot ágyúztatni kezdte, annak őrsége onnan Pálffy parancsára kivonult, mire a törökök nyomban megszállották az elhagyott várost.[10]

Most aztán a pasa a keresztények verőcei megerősített állását támadta meg, még pedig három ízben, mindannyiszor sikertelenül, sőt a november 6-iki támadás alkalmával Pálffy és Nádasdy 6000 lovassal oly erővel támadtak a törökök oldalába, hogy ezek 3000 halott visszahagyásával visszavonulni kényszerültek. Még fokozta a pasa kellemetlen helyzetét, hogy november 8.-án a szpáhik és janicsárok egymást támadták meg, mivel utóbbiak a téli szállásokra való elindulást akarták kierőszakolni. Ezért Mohammed pasa gyorsan alkudozást kezdeményezett Miksa főherceggel, amelynek folyamán seregét, még mialatt az a teljes felbomlás jeleit mutatta volna, előbb Budára, majd Belgrádra vezette s ott téli szállásokba helyezte el.

Erre Miksa főherceg az üresen maradt Vácot, előbbi parancsnoka, Dobozi Gergely gondjaira bízván, a maga csapatjait elbocsátotta.

A többi hadiszínhelyeken sem történt ez évben nevezetesebb dolog. Miután Báthory Zsigmond Fellak és Sóskerék megvétele után október 17.-étől november 17.-ig Temesvárt Jósika István által eredmény nélkül ostromoltatta, a csapatokat onnan visszahívta. Viszont Szulejmán temesvári pasa is hiába fáradozott Csanád és Nagylak kézrekerítésén, eredményt ő sem tudott elérni.

A Mura–Dráva–Száva környékén Draskovics bán, valamint Herberstein szlavon és Lenkovics horvát határmenti kapitányok hiába ostromolták közös erővel Verőcét, mire a hadműveletek itt is befejezést nyertek.[11]

[1] Lengyelországot akkor Báthory sógora, Zamojski János, Báthory Griseldis férje kormányozta királyi hatalommal.

[2] Istvánffy id. m. XXX. 706. – Bethlen Farkas id. m. IX. 35. – Uj Magyar Múzeum, 1855. évf. IV. 193.

[3] Lásd a 192. oldalon.

[4] Pray, Epist. Proc. III. 249. – Illésházy feljegyzései, 40.

[5] Corpus Juris Hung. I. 598.

[6] Hatvani, Brüsseli okmt. III. 86.

[7] A vállalatot részletesen leírja Ortelius id. m. 214–215. old., akinek munkájából van átvéve a XIV/16. számú mellékleten látható, a vállalat végrehajtását feltüntető kép is.

[8] A pápai ostrom képét a XIV/17. számú melléklet mutatja.

[9] Ortelius id. m. 220.

[10] Vác és környékének akkori képét a XIV/18. számú melléklet mutatja.

[11] Istvánffy id. m. XXX. 707. – Bethlen Farkas id. m. IX. 39. – Illésházy évkönyve. – Kerchelich, Hist. eccl. Zagrab. 305. – Ortelius id. m. 204. – Hammer-Purgstall id. m. II. 624. – Zinkeisen id. m. III. 605.