A szünet nélküli háborúskodás sanyarúságai a legérzékenyebben a jobbágyságot, a falvak parasztnépét sujtották, akiket azonkívül a királyi zsoldos hadak éppen úgy, vagy még jobban fosztogattak, mint a törökök. Ezért nem is csoda, hogy ezek az elkeseredett elemek a nagyszájú demagógok csábító szavára hallgatva, elszántan lázadtak fel és ragadtak fegyvert saját uraik, mint elnyomóik ellen.

A lázítók egyik legügyesebbje Karácson György, egy alacsony származású, de oly rendkívüli erejű ember volt, hogy a lópatkót markában kettétörte, az ekevasat pedig nyilával átlyukasztotta. Karácson azt híresztelte magáról, hogy Isten őt bízta meg, miszerint a török jármot Magyarországról lerázza s egyszersmind prófétának is adván ki magát, körülötte már 1569-ben igen sokan gyülekeztek. De alighanem azért, mivel számukat még keveselte, vagy amint ő mondta, – mivel az Istentől rendelt nap még nem érkezett el, – a tél beálltával azzal a meghagyással küldte őket haza, hogy tavasz kezdetén Debrecen tájékán gyűljenek ismét össze. És tényleg, tavasz nyíltával 5000-nél több paraszt jelent meg a köznép által ekkor már szentnek tartott ámító táborában. Hadi fegyverük nem az ágyú meg a puska, hanem a hit volt, mert vezérük elhitette velük, hogy közeledésükre a falak összeomlanak, a várat pedig az ég tüze emészti meg. Az erre vonatkozó első próbát Bala-Szent-Mártonon akarta megejteni, melynek megvételére a legbátrabbak közül mintegy 600 embert rendelt ki. Ámde közeledésükre a várat nem emésztette meg az ég tüze, amint azt Karácson a hiszékeny parasztokkal elhitette és az ég által cserben hagyott támadó csapatot a várbeliek a segítésükre sietett szolnoki török őrség támogatásával csakhamar széjjelverték.

Karácson most igéretet tett híveinek, hogy személyesen indul velük Szolnok ellen, mihelyt Debrecen polgárai őt a szükséges élelemmel ellátják. Ámde a bala-szent-mártoni kisérlet meghiúsulása erősen megingatta a próféta iránti bizodalmat és ennek hatása alatt a debreceniek a további élelmi készletek szállítását megtagadták. Erre a nagy haragra lobbant Karácson egy csapat hívével a városba megy és parancsot ad, hogy az ellenszegülő városbírót felakasszák. Ámde a lakosok bírájuk védelmére fegyvert ragadnak, a garázda népámítót elfogják és lefejezik, párthíveit pedig kiverik a városból. Ezt megbosszulandó, Karácson cimborája, Szőcs Lászó, a táborban maradottakkal bosszút lihegve, a városra vont, de a helyszínen termett Báthory Miklós az ecsedi őrséggel és a váradi segítséggel Szőcs csapatát is szétverte, mire a had többi része elszéledt s ezzel a pórlázadás véget ért.[1]

[1] Forgách id. m. XX. 617. – Istvánffy id. m. XXIV. 525. – Bethlen Farkas id. m. V. 179.