XIV/1. számú melléklet.

Az 1566. évi események épúgy Miksát, mint az új szultánt, Szelimet, felette hajlandóvá tették a békére. Miksát főleg a győri tétlenség miatt mindenünnen feléje zúduló szemrehányások, Szelimet pedig a janicsárok nyugtalankodása és mozgolódása, valamint a perzsiai bizonytalan helyzet puhították meg és ezért a szultán Miksának Konstantinápolyban fogva lévő követeit, Wysst és Hosszútótyt szabadon bocsátván, utóbbit még 1566 november elején azzal az üzenettel küldte Bécsbe, hogy az ő és követtársának elfogatása azért történt, mert Miksa király János Zsigmondtól Husztot és Munkácsot követelte, Szigetet és Gyulát pedig vonakodott a szultánnak átadni. Most azonban, ha Miksa békét akar, küldjön követséget ajándékokkal, adóval és rontassa le Tatát és Veszprémet.[1]

Hosszútóty 1567 január elején érkezett meg Bécsbe s Miksa nemsokára két levelet írt a szultánnak; az egyikben, március haváról keltezve, szerencsét kíván neki a trónrajutáshoz, az április havában kelt másikban pedig küldendő békekövetei számára menedéklevelet kért.

A béketárgyalások tehát újból megindultak, de míg azok eredményre vezettek, még hosszú idő telt el s azalatt az úgynevezett kisháború Miksa, János Zsigmond és a törökök között tovább folyt. A török még az 1567-re hajló tél folyamán megszállotta a Szigetvár ostroma alkalmával Szalay által odahagyott Berzencét s aztán Kanizsa felé tovább kalandozván, Récse mellett tőrbe csalta Keglevich Péter hadát, aki az ütközetben maga is elesett. Nemsokára ezután a török Both Gáspár vára, Szent-György ellen intézett támadást, de azt Both szerencsésen visszaverte. Épígy győzelmesen elűzte a törököket Tahy Ferenc Kanizsa alól, mikor azok Tahyt távol vélvén, a Kanizsánál épített új erődöt szétrombolni akarták.

„Ugyancsak még az 1567. év első napjaiban Schwendi Lázár, ki a mult évi egész hadjárat alatt Kassán 12.000 főnyi hadával tétlenül vesztegelt, s tudományos gyávasággal, ölbetett kezekkel nézte, mint hurcolják a tatárok a magyarok ezreit fogságba, most, miután nem törököt kellett verni, hanem újra az országot lehetett dúlni, a magyart lehetett pusztítani, hadaival Kassáról kimozdult és dacára annak, hogy a béketárgyalások Miksa és János Zsigmond közt is folyamatban valának”,[2] a János Zsigmond segélyével török fogságából kiszabadult s hálából a fejedelemhez átpártolt Bebek György várai közül legelőbb is Szendrőt támadta meg. A gyenge őrség a túlerő által csakhamar kiűzetett a várból, amelyet aztán Schwendi német gyalogsága szállott meg. Ezután Szádvár ellen indult a császári vezér s előbb két erődöt emelvén a vár ellenében, azt minden segélyforrástól elzárta; de midőn Bebek neje, Patócsy Zsófia, várát ennek dacára föl nem adta, Schwendi kénytelen volt Szádvárt rendes ostrom alá fogni. De a hőslelkű nő oly sikeresen védelmezte várát, hogy Schwendi tudománya hosszabb időn át kudarcot vallott. A nagyobb erő azonban végre mégis győzött s Patócsy Zsófia a várat, melynek falai már romokban hevertek s így tovább védhető nem volt, 1567 január 14.-én kénytelen volt ellenfelének átadni.

Megvevén még Bebek kisebb várait, Schwendi Munkács alá szállott s azt február 17.-én ostrom alá fogta. Munkács erős, igen jól védelmezhető vár volt, de János Zsigmond gyarló várnagya, Lugosy János, alig számbavehető ellenállást fejtvén ki, a gondjaira bízott várat az ostrom ötödik napján gyáván föladta. Ezek után Schwendi Husztot és a mármarosi sóbányákat akarta elfoglalni, de amikor hírét vette, hogy Hasszán temesvári pasa 5.000 főnyi haddal közeledik, rögtön elállott szándékától „s a tudós német vezér a legnagyobb gyorsasággal Kassára takarodott vissza”.[3]

Közben János Zsigmond erdélyi serege is fölkészült s a német vezér által intézett galád támadást megtorlandó, ő maga Kővárt és Nagybányát heves ellenállás után rohammal vette be, s aztán Kassa felé szándékozott előnyomulni, míg az általa segítségül hívott Hasszán temesvári pasa Perényi Gábor várát, Dédest ejtette hosszabb ostrom után birtokába. Miután János Zsigmond időközben megbetegedett, a hadműveleteket csak a temesvári pasa folytatta s bősz támadásának a Temesy Mihály által védett Putnok csak három napig tudott ellenállni, majd Monoky Mihály vára, Monok, azután Rákóczy György várkastélya, Vadász s utána Gesztely s több más kisebb erősség is megadta magát. Ezzel egyidejűleg a török rablóhadak az Eger, Szendrő, Torna, Regéc és Kassa közt elterülő vidéket feldúlván, tömérdek zsákmányon kívül 12.000 embert hurcoltak el magukkal.[4] „Majd Kassa külvárosáig terjedt a török dúlás – írja Rónai Horváth –[5] és Schwendi Lázár, a jeles és tudós hadvezér, bár a török majd a lábánál fogva húzta, ki nem mozdult Kassáról. Hogy ne, hisz fődolog a tudomány, az ő tudománya pedig – sajnos, fél század óta uralkodott már s uralkodott még további másfélszázadig – azt tartotta, hogy a haderő legfőbb célja önmagát megtartani. Hogy míly fényes eredményeket lehetett ezzel elérni, mutatta korábban Katzianer, Roggendorf, Brandenburgi Joachim, Castaldó, stb., legutóbb Miksa 100.000 főnyi seregének tavalyi dicsőséges hadjárata, Auersperg, Schwendi stb. örök időkre kárhozatos tétlensége.”

[1] Hammer-Purgstall, Geschichte des Osmanischen Reiches. II. 364.

[2] Rónai Horváth Jenő, Magyar Hadi Krónika, II. 94.

[3] Rónai Horváth id. m. II. 95.

[4] Bizarus Petrus, De bello pannonico, Schwandtnernél. I. 717. – Forgách Franciscus, Commentarii rerum Hungaricarum sui temporis. XVII. 465. – Istvánffy Miklós, Historiarum de rebus ungaricis libri XXXIV, XXIV. 496.

[5] Id. m. II. 95.