| « l) Az 1552. évi török hadjárat. | KEZDŐLAP | 2. A szegedi veszedelem. » |
Ferdinánd Martinuzzi meggyilkolásáért az erkölcsi felelősséget teljesen magára vállalta az 1552. január 5.-én Prágából Magyarország rendeihez nyilt levelet intézett, amelyben azt állította, hogy Fráter György, aki annak idején Budát a török kezére játszotta át, újabban ugyanazt akarta tenni Erdéllyel és az ország egy más részével, amiért is őt, miután veszélyes manipulációinak elhárítására más eszköz nem állott rendelkezésre, a megtörtént módon láb alól el kellett tenni.[1] Egyidejűleg hasonló értelemben tüntette fel a dolgot a császár,[2] nemkülönben nővére, Mária királyné[3] és III. Gyula pápa előtt is, aki az ügyben vizsgálatot indítván, hosszas tanukihallgatások és tárgyalások után 1555. február 14.-én határozatilag kimondotta, hogy sem a király, sem Castaldo, sem a többiek, kik a tettet tanácsolták, vagy végrehajtották, egyházi fenyítést nem érdemelnek s így az alá nem is vonhatók.[4]
Közben Ferdinánd 1552. február 22.-ikére Pozsonyba országgyűlést hirdetett s annak tartama alatt maga is Pozsonyban tartózkodott. Tekintettel arra, hogy úgyszólván biztosra volt vehető, miszerint a szultán Lippa ostromát meg fogja bosszulni, a rendek a következő háború céljaira, annak reményében, hogy a felállítandó sereg élére maga Ferdinánd, avagy fia, Miksa fog állani, bőséges segítséget, minden kaputól 3 forintot, s a személyes felkelésen kívül minden 10 telek után egy lovast, minden 20 telek után egy gyalogost s a papságnak minden 100 forintnyi tizedjövedelméből két lovast ajánlottak fel. Kikötötték azonban, hogy a magyar hadakat csakis magyarok, nem pedig külföldiek vezényeljék.[5]
Március 30.-án Ferdinánd a részegeskedése és köszvénye miatt közügyek vezetésére teljesen alkalmatlan[6] Báthory Endrét nevezte ki erdélyi vajdává. Az általa Tordára összehívott erdélyi országgyűlés a pozsonyi rendek végzéseit oly módosítással tették magukévá, hogy 16 telek után egy-egy lovas állíttassék ki s minden nem éppen vagyontalan jobbágy 90 denárt fizessen. Castaldo nem nagyon örült ennek a megajánlásnak, mert attól tartott, hogy a Martinuzzi megöletése miatt különösen elégedetlen székelyek fegyverre szólítva, azt a királyi hadsereg ellen fogják fordítani.[7]
Pozsonyból Ferdinánd Németországba sietett, melynek protestáns fejedelmei, élükön Móric szász választó herceggel, II. Henrik francia királlyal szövetségre lépve, 1552 május második felében V. Károly császár hadait Tirolban Füssen és Reutte között megvervén, Innsbruck felé nyomultak előre, honnan a császárnak és Ferdinándnak május 20.-án zivataros sötét éjjel Villachba kellett elmenekülniök. A dolog vége egy augusztus 22.-én Passauban létrejött szerződés lett, amelyben a császárnak a protestánsok minden kívánságát teljesítenie kellett. Hogy ily körülmények között a magyarok a törökkel való halálos küzdelmükben megint magukra maradtak, azon nem is csodálkozhatunk, mert hiszen erről az oldalról s kivált Károly császár és a német rendek részéről még jobb időkben sem igen számíthattak jelentősebb támogatásra.
Közben április 24.-én Ferdinánd Linzből Rusztem nagyvezírnek levelet írt, melyben Malvezzi szabadonbocsátását kérte, egyszersmind tudatván vele, hogy két követet szándékozik ajándékokkal Konstantinápolyba küldeni a békeszerződés megújítása céljából.
Ámde közben máris kitört az ezévi háború; még pedig nem is a törökök, hanem Ferdinánd és Castaldo tudtával, a magyarok kezdeményezésére.
[1] Pray, Annal. V, 450. – Istvánffy id. m. XVII, 310.
[2] Buchholtz, Urkundenbuch, 582.
[3] Brüsseli Okmt. II, 313.
[4] Batthyány Ignác, Series episcop. Csanadiens, 139. – Istvánffy id. m. XVII, 314. – Pray, Epist. Proc. II, 383. – Buchholtz id. m. VII, 286. és Urkundenbuch 585. – Raynald, Annal. eccl. ad. ann. 1552–1555.
[5] Corpus juris Hung. I, 443.
[6] Forgách id. m. II, 40: „in continuo cruciatu articulorum ex ebrietate et crapula mirabili contracto nec suimet compos erat.“
[7] Buchholtz id. m. VII, 294.
| « l) Az 1552. évi török hadjárat. | KEZDŐLAP | 2. A szegedi veszedelem. » |