A főszállásmester által kiutalt táborhelyen mindenekelőtt kijelölték a riadó-helyet (Lärmenplatz), ahol riadójelre az egész sereg készenlétbe helyezkedett. A lövegeket a riadóhely elé állították, szembe az ellenséggel. A riadóhely mögött a gyalogság helyezkedett el. E mögött középen volt a főhadúr, vagy helyettesének szállása. Ennek egyik oldalán foglalt helyet a Zeugmester a tűzéralakulatokkal és a lőszerrel, amelyet elsáncoltak. Amásik oldalon volt a főhadbíró (Oberst-Profos, Capitain de Justicia) és a főélelmezőmester s közöttük az élelmiszerek. A lovasság hátul állott fel. A tűzérség lovai, a fuvarosok és szekerek a táborban vagy azon kívül biztos helyen voltak elhelyezve. Az egész tábort a szekérsánc vette körül, amelynek fontosabb pontjain a harci szekerek voltak felállítva.

A jelszónak (Losung) igen nagy fontosságot tulajdonítottak. Valahányszor felváltották az őröket, vagy ha valaki az őrségről megszökött, a jelszót azonnal megváltoztatták.[1]

[1] Schwendi, Kriegs Discurs. 34, 41, 88.