Az 1565. év eseményei kétségtelenné tették, hogy a vitás ügyek a törökkel többé békés úton el nem intézhetők. Ennek érzetében Miksa, legalább a maga módja és legjobb belátása szerint minden tőle telhetőt megtett, hogy a küszöbön álló háborúra minél jobban felkészüljön. A magyarokkal szemben azt az elődei által is minduntalan elkövetett hibát követte el, hogy évszázados jogaikkal és kiváltságaikkal mit sem törődve, önkényesen akart intézkedni oly kérdésekben és dolgokban is, amelyeknek elhatározása elsősorban az országgyűlésen megjelent magyar rendeket illette. Egy további nagy taktikai hiba volt, hogy Miksa már az általa hirdetett első országgyűlésen sem jelent meg személyesen, amit a rendek joggal fitymálásnak minősítettek. Lett is ebből oly nagyfokú gabalyodás, melynek igen könnyen felette kellemetlen következményei is lehettek volna, de Károly főherceg higgadt, komoly, ügyes és tapintatos fellépése hamarosan lecsillapította a rendek bősz haragját, akik teljesen átérezve az igen nagy bajban sínylődő ország iránti szent kötelességüket, fennakadás nélkül megszavazták, de csak az eddig szokásos normális keretben, az égetően szükséges hadi támogatást.

A másik szinte bűnszámba menő hibát azzal követte el Miksa a magyarok ellen, hogy azok tudta és előzetes beleegyezése nélkül a német rendeknek oly igéretet tett, amihez joga egyáltalában nem volt. Ő ugyanis a megszavazandó német birodalmi segítség ellenértéke fejében egyszerűen úgyszólván eladta az egész országot, annak évszázados alkotmányával együtt, valóban csak egy tál lencséért. Ily eljárással egy nemzetet magához kapcsolni nem, de igenis még jobban elidegeníteni lehet és felette sajnálatraméltó dolog, hogy hasonló hibákat Habsburg-házbeli királyaink az idők hosszú folyamán lépten-nyomon elkövettek.

Hogy János Zsigmond a szultántól való félelmében és kínjában mindenféléket kigondolt, hogy a bősz nagy urat kiengesztelje, azon nem csodálkozhatunk, hiszen neki valóban Szulejmán volt nemcsak leghatalmasabb, hanem legbelátóbb és legjobb indulatú támasza is. A szabad fejedelemválasztás eszméjének hangoztatása a tordai gyűlésen határozottan ügyes trükknek minősíthető, hiszen tudjuk, hogy Ferdinánd a nemzetnek ezt a jogát soha sem akarta elismerni és e tekintetben bizonyára Miksa mint alma sem esett igen messze a maga fájától.

A legutóbb lezajlott események következtében természetesen a János Zsigmond és Miksa közötti viszony is annyira megrosszabbodott, hogy kibékülésről most már szó sem lehetett s így a már eddig is annyira meggyötört ország az egész vonalon újabb megpróbáltatásoknak és rettenetes kínszenvedéseknek nézett elébe.