XIII /1. számu melléklet.

Az Ali pasával kötött fegyverszünet és a Konstantinápolyban folyamatban levő tárgyalások nem gátolták a törököket, hogy hol itt, hol ott kisebb-nagyobb hadműveletekbe ne kezdjenek. Az első a török szandzsákbégek közt, aki 1553 tavaszán ismét fegyverhez nyúlt, Uláma boszniai pasa volt, aki Murád klisszai és Malkovics hercegovinai béggel Szlavoniának Varasdtól délre elterülő részét kezdte dúlni és pusztítani. Azonban Zrinyi Miklós horvát bán és Székely Lukács, a Stájer-menti országrészek kormányzója, a török hadat Varasd-Teplice tájékán meglepvén, azt alaposan szétverték. Ebben a harcban Uláma legidősebb fia, Dsáfer bég is elesett. Ennek ellenére a még jobban feldühödt és elkeseredett Uláma folytatta dúlásait és elfoglalta a Gyulay Farkas által hanyagul védett Csázmát, Dombrót s utána a Brodiáni György gondjaira bízott s 500 lovas felett rendelkező Verőcét is.

Viszonzásul Erdődy Péter 30 naszáddal a Száván fölfelé hajózván, meglepőleg megtámadta és elpusztította a törökök kezében volt Gradiskát és Velikát, mindkét helyen számos törököt leölvén és tetemes zsákmányt ejtvén.

Még jelentősebb dolgot művelt 1554 szeptember havában Hamza Szécsényi szandzsákbég, akit Ferdinánd tudvalevőleg az előző évben minden váltság nélkül szabadon bocsátott. Hamza Fülekre terjesztette ki hálóját, mely Bebek Ferenc birtoka volt, aki annak védelmét Jánosy Pál várnagyra bízta. Ennek szerecsen rabszolgája ajánlatot tett Hamza bégnek, hogy 100 aranyért a várat kezébe juttatja. Az ajánlat elfogadtatván, a szerecsen a bég öt tisztjét és azok csapatjait egy rejtett ösvényen és kis nyíláson át a felső várba vezette, mialatt a bég többi csapatjaival a vár közelében készültségi állásba helyezkedett. A benyomult törökök a felső vár ágyúit elfoglalván, a helyzet uraivá váltak s így úgy az alsóvárbeliek, mint a kívülről, Perényi Gábor és Balassa János által küldött 200 lovasból és 100 lövészből álló fölmentő hadnak a felső vár visszavételét célzó kísérleteit meghiúsították. A harc az alsó vár birtoka miatt 15 napig eldöntetlenül folyt, amikor az Alit felváltó új budai pasa, Tojgun, vagy Tujgun nehéz lövegekkel ellátott erős hadat küldött Fülek alá; ez az alsó várat rendszeres ostrom alá fogta, mire a magyar felmentő csapat szétoszlott, az alsó vár őrsége pedig föladta a várat.[1]

Fülek bukását Salgóváré követte, majd Arszlán fehérvári bég Palota fölégetése után Csobáncot és Tihanyt akarta hatalmába keríteni, ami azonban nem sikerült. Ugyanekkor a veszprémi bég Somlyóvásárhelyt gyujtatta fel.

Fülek és Salgó elveszte majdnem 30 faluval s igen nagy területtel nagyobbította a török hódoltságot, mely most már a bányavárosokig terjedt ki.

Ugyanebben az időben Veli, a hatvani szandzsákbég is gyakran portyázgatott a Tisza és a Mátra vidékén. Bornemissza Gergely egri várnagy egy ily alkalommal meg akarta fenyíteni a rossz szomszédot, de vesztére tette, mert október 17.-én Poroszlónál, mint már említettük,[2] cselbe esvén, csapatjainak egy része levágatott, maga pedig Zolthay István és Nagy Balázs hadnagyokkal együtt foglyul esett és Konstantinápolyba vitetett, ahol, mivel hitét megtagadni és a módot, amellyel Egert legkönnyebben megvehetni lehetne, elárulni nem akarta, Achmed nagyvezír egy évi fogság után felakasztatta.[3]

Ugyancsak 1554-ben[4] Tujgun, az új budai pasa, a Dunán túl garázdálkodó s a török helyőrségeket is háborgató hajdúk megfenyítésére a birtokukban lévő Kaposvár, Korotna és Babocsa megvételét határozta el, micélból 7 bégnek csapatjait összpontosította. Ezek voltak:Arszlán székesfehérvári, Achmed esztergomi, Szulejmán novigárdi, Szinán szekszárdi, Achmed görösgáli, Mohammed hatvani és Mahmud simontornyai bég,[5] Szalay Ágoston (Leveles Tár 161.) szerint a török sereg az egykorú Beche István levele szerint 10.000 emberből, 8 öreg ágyúból és 40 tarackból állott. Kaposvár[6] és Korotna harc nélkül, a Selyp István és Budasics János parancsnoksága alatt 250 ember által védett Babocsa pedig rövid ostrom után került török kézre, mire a hódoltság itt egészen Kanizsáig és Szigetvárig terjesztetett ki.

Tujgun ezek után Szigetvárt akarta megrohanni, de aztán mégis meggondolta magát s az előrehaladt évszakot adván okul, néhány nap mulva visszavonult Budára.

Tujgun elvonulása után Kerecsényi László Szigetvárból Görösgál visszavételét kísérelte meg, de ennek 114 törökből álló védőrsége a támadást visszaverte, mely alkalommal a magyarok állírólag 64 embert vesztettek.[7]

[1] Szalay, Verancsics összes munkái, III, 424. – Verancsics, Magyar Krón. 97. – Pray, Epist. Proc. III, 25, 36. – Istvánffy id. m. XIX. 353, – Hammer-Purgstall id. m. II, 240.

[2] Lásd a 392. oldalon.

[3] Verancsics összes munkái. Szalaynál III, 383, 390, 393. – Szalay Ágoston, Négyszáz magyar levél, 123. – Katona id. m. XXII, 540. – Wagner, Analecta Scep. II, 57.

[4] Dselálzáde Musztafa szerint (Thúry id. m. II, 277.) ellenben az alábbi hadműveletek 1555-ben folytak volna le.

[5] Dselálzáde Musztafa (Thúry id. m. II, 273.)

[6] Dselálzáde Musztafa szerint (Thúry id. m. II, 274.): Kaposvárról „a gyaurok sötét éjjel szétfutottak és üresen hagyták a várat“, de oda a közelfekvő Mere nevű párkányból 400 lovas vonult be és csak azokkal kilenc napig folytatott kemény küzdelem után került volna a vár 1555 szeptember 17-én a törökök birtokába.

[7] Pecsevi török történetíró, I, 355–363. nyomán Hammer-Purgstall id. m. II, 257.