| « Megjegyzések. Elmélkedések. | KEZDŐLAP | c) A mohácsi csata 1526 augusztus 29-én. » |
A mohácsi csata helyét és színterét illetően a legújabbkori történetírók és hadtörténészek különböző feltételezéseken és okmányilag be nem bizonyítható gyanításokon alapuló, egymástól annyira eltérő nézeteknek adtak kifejezést, hogy mindenekelőtt magával a hadiszíntérrel kell kissé behatóbban foglalkoznunk.
Az az egy biztos, hogy a csatát a mohácsi síkon, vagy mezőn vívták meg, mi alatt észak–déli irányban a Mohácstól északra a Dunába ömlő Csele pataktól a Borza patak alsó folyásáig, tágabb értelemben pedig a Karassó vagy Karasica patakig, kelet–nyugati irányban pedig a Dunától a Bácsfalva–Nagy-Nyárád–Maiss–Buziglica–Kisfalud vonalában húzódó terepfüggönyig terjedő síkságot kell értenünk. Ezen belül a hagyomány szerint a csata Mohács és a Borza patak közötti területen játszódott le, csak Dudás Gyula jutott arra a képtelen gondolatra, hogy a százezrekre menő tömegek viaskodását a Csele patak tájékára helyezze,[1] holott ott ily nagyszámú erők kibontakozására és felfejlődésére alkalmas terület egyáltalában nincsen.
A mohácsi síkság észak–déli irányban alig mutat fel magasság-különbségeket, azon szabad szemmel is láthatóan csak két, egymással majdnem párhuzamosan haladó mélységi vonalat, völgynek alig nevezhető terepmélyedést fedezhetünk fel. Az egyik ezek közül Nagy-Nyárádról eleinte Mohács irányában halad, majd hirtelen nyugat–keleti irányt véve, a jelenlegi Fekete kapun át és Kölked déli szegélye mentén halad egészen a Dunáig. Ennek, kivált az 1526-iki nagyon esős nyár idején, anélkül, hogy számottevő akadályt képezett volna, teljesen összefüggő vizes ere is lehetett, most azonban a 91. magassági pont – Fekete kapu – és a tőle keletre fekvő 90. m. pont között egészen száraz. Ennek a mélységi vonalnak, amelyet, mint utóbb látni fogjuk, Brodarics völgynek nevez,[2] a mohácsi csata folyamán elég fontos szerep jutott. A másik mélységi vonal a Szajk és Német-Boly felől jövő s aztán Nagy-Nyárádról Dályokon át folyó, majd Izsépnél a Dunába szakadó Borza patak vonala, mely azonban szintén nem képezhetett még 1526-ban sem számottevő akadályt, mert különben ezt Brodarics megemlítette volna.[3] Ellenben nyugatról kelet felé a mohácsi mező, illetve síkság, habár alig észrevehetően, de azért fokozatosan állandóan lejt a Duna felé. A síkság nyugati szélén húzódó, már fentebb említett terepfüggöny a Mecsek-hegység utolsó keleti nyulványának tekinthető, mely általában 20–40 m. viszonylagos magasságot mutat fel az általa határolt síksággal szemben. A függöny legmagasabb pontjai Maisstól délre és délnyugatra fekszenek (136. és 141. magassági pontok), ahonnan aztán úgy északi, mint délkeleti irányban fokozatos lejtősödés áll be, míg végül Kisfalud tájékán a nyulvány pereme egészen jelentéktelen földhullámokban ér véget. E terepfüggöny és a XII/2. számú mellékleten markánsan feltüntetett 83–85. m. magas dunai erdős, mocsaras árterület között egy alig néhány méternyi (86–94) viszonylagos magasságkülönbségeket felmutató, első tekintetre teljesen síknak látszó lapály terül el s miután az 1526. évi hosszas esőzések folytán a csata idején ez az árterület teljesen víz alatt állhatott, a két sereg csakis ezen árterület és a fentebb említett terepfüggöny között elterülő síkon tudott a nagyarányú harchoz felfejlődni.
Brodarics szerint[4] „az a hely, ahol a hadsereget felállították, Mohácstól egy, a Dunától félmérföldnyire volt. Amint már fentebb is mondtuk, nagy, széles síkság terült itt el, amelyet sem erdők, sem bozótok, sem folyóvizek, sem dombok nem szakítottak meg; csupán balra, ezen hely és a Duna között volt egy mocsaras és iszapos víz, sűrű náddal és sással telve, melyben később sokan lelték halálukat. Velük szemben hosszú félkörben elnyúló domb volt; ezen túl volt a török császár tábora. A domb lejtőjének aljában egy kis falu feküdt templommal. Földvár ezen falu neve; itt helyezte el az ellenség ágyúit. Később, a csata vége felé láttuk csak meg, hogy ezt a helyet egészen ellepte a janicsárságnak nevezett katonaság, amely azon falu házain túl levő területet egészen betöltötte; később kitudódott, hogy ezek közt volt a császár is. Az ágyúk úgy voltak ott elhelyezve, mintha valami völgyben lettek volna, miért is a mi katonaságunknak kevesebbet ártottak, mintha a síkon lettek volna felállítva, s nagyobb rémületet okoztak, mint kárt.[5]
Valamivel előbb azt mondja Brodarics, hogy a két magyar tábor körülbelül félmérföldnyire Mohácstól egyesült egymással.[6]
Ha a Brodarics által említett Földvár azonos a katonai részletes térkép szerint készült XII/2. számú vázlaton feltüntetett Földvárral, amit én szinte kétségbevonhatatlannak tartok, akkor Brodarics fenti előadásában kétségtelenül némi ellentmondás van, mert ha Földvár magasságában a törökök fejlődtek harchoz és ott állították fel ágyúikat is, akkor a magyar hadsereg harchoz fejlődése nem történhetett Mohácstól délre egy mérföldnyire, mert ez a hely majdnem a Törökdomb tájékán lett volna, de ez viszont mintegy 2 km-rel délkeletebbre fekszik Földvárnál s így legfeljebb a magyar csatarend balszárnyát lehetne a Törökdombnál elképzelni, de ezt is csak abban az esetben, ha a magyar csatarend arccal nem délnek, hanem délnyugatnak nézett volna, ami azonban nem valószínű, mert az ellenséget a magyarok nem délnyugati, hanem tisztán déli irányból várták. Ennek az ellentmondásnak a kiküszöbölésére egyes történetírók azt eszelték ki, hogy Brodarics nem 8.353 km-es magyar, hanem hozzávetőleg 2 km-es olasz mérföldekkel számolt, de ez nyilvánvaló tévedés, mert valahányszor Brodarics munkájában mérföldeket említ, az mindig magyar mérföldekre vonatkozott.[7] Azonban erre a feltételezésre nemcsak, hogy szükség nincsen, de sőt az még nagyobb tévedések kútforrásává válik, mert akkor a csata csak mintegy 2 km-nyire vívatott volna Mohácstól, ami a törökök földvári fölvonulásával és a csatának e helység közelében való lezajlásával szintén nem egyeztethető össze.
Az 514. számú lábjegyzetben mondottakból eléggé világosan kitűnik, hogy annak távolságmegállapításait, aki azokat csak úgy aproximative határozza meg, nem szabad oly túlszigorúan venni, s így ha Brodarics a 37. oldalon azt mondja, hogy a két magyar tábor Mohácstól „körülbelül félmérföldnyire”,[8] a 42. oldalon pedig azt, hogy „az a hely pedig, ahol a hadsereget felállították, Mohácstól egy, a Dunától félmérföldnyire volt”, nem szabad túlrigorózusan venni, miért is a táborhelyet bátran a Mohács város középpontjától tényleg csak 3–3 1/2 km-nyire s a kölkedi csárdától északra fekvő 88-as magassági pont környékére,[9] a harcfelállítást pedig az attól mintegy 2 km-nyire fekvő 87-es magassági pont tájékára tehetjük, amivel aztán az ellenségnek a még most is meglevő Földvár tájékán harchoz fejlődése igen könnyen és szépen összeegyeztethető és nézetem szerint nem kell és nem szabad az összes eddigi véleményeket és felfogásokat felborítva, a még most is meglevő Földvár identitását az 1526-iki hasonló nevű helységgel teljes határozottsággal tagadásba venni és azt valahova Maiss és Buziglica közé a már említett terepfüggöny mellé helyezni, ahogyan azt két legújabbkori írónk teszi.[10] Határozottan ellene szól ennek, hogy az akkori, nagyobbára lovasságból álló hadseregek harcterepe gyanánt csakis lapályos, legfeljebb halmos és az áttekintést és működést nem nagyon gátló síkság felelt meg s így nem nagyon valószínű, hogy a hadidolgokban kíválóan jártas Szulejmán szultán és a nálánál talán még ügyesebb és tapasztaltabb Ibrahim nagyvezír még kényszerűségből is hadseregüket oly, az akkori taktikai felfogások szerint hadakozásra kevésbé alkalmas területen, aminőnek a Buziglica–Maiss közötti erdőborította dombos terepet tekinthetjük, fejlődtették volna harchoz. Megjegyzendő ugyanis, hogy az e vidékre vonatkozó legrégibb térképek egyike-másika az említett terepfüggöny és a Borza-patak közötti területet majdnem egészen erdőborítottnak tünteti fel. Legelöl jár e tekintetben a XIX. század elején készült Lipszky-féle térkép, mely szerint nemcsak a Mecsek-hegység keleti nyúlványa a fentemlített terepfüggöny széléig, hanem az azon túl Nagy-Nyárád–Földvár–Borza-patak–Udvar vonaláig, sőt a Borza-pataktól északkeletre Kölked felé húzódó terület is, sűrű erdővel borítottnak látszik. Ezzel szemben a bécsi hadilevéltárban őrzött, eredeti katonai felvétel alapján 1 : 28.800 mértékben készült térképen Maisstól keletre és északkeletre csak néhány kisebb terjedelmű erőparcella van feltűntetve. Hogy Földvár közelében legalább egy kis erdőcske volt, az kitűnik De Burgio báró 1526. szeptember 5-iki jelentéséből, mely szerint az egyik szemtanú állítása szerint a török tűzérség valami erdő szélén állott.[11] Épígy nem mutat fel e helyen nagyobb terjedelmű erdőket az 1716-ban készült Blödner-féle kézirajz[12] sem. Ily körülmények között nehéz annak eldöntése, hogy 1526-ban voltak-e a többször említett terepfüggönyön túl északkelet felé terjedő összefüggő erdőkomplexumok, ahogyan az a Kupelwieser-féle csatavázlaton[13] és a Kápolnai Pauer István hadtörténelmi tanulmányához[14] tartozó rajzmellékleten fel van tüntetve. Ezért a XII/2. számú mellékleten én is eléggé fukarkodtam a kérdéses területen nagyobb összefüggő erdőterület feltüntetésével. Szurmay a milléniumi történelmi bizottság megbízásából mélyreható alapos felkészültséggel remekül megírt idézett tanulmányában, ha nem is oly határozott és szinte ellentmondást nem tűrő formában, szintén óvást emel Földvár fekvésének Brodarics és követői által történt meghatározása és a mohácsi csatát ábrázoló közkézen forgó rajzoknak, vázlatoknak és közelkorú térképeknek nagyobb erdőterületekkel való túltömöttsége, nemkülönben az azokon feltűntetett nagy domborzati kilengések ellen, mondván: „A mohácsi síkság tiszta jellegét semmi szabad szemmel látható emelkedés vagy mélyedés nem zavarja meg. Csak pontos földmérés útján megállapítható, 1–2 métert kitevő viszonylagos magasságkülönbözetek fordulnak elő, melyek azonban annyira elmosódnak, hogy csak a legügyesebb terepész által ismerhetők fel. A mohácsi mező tehát egy teljesen kiegyengetett sík felület benyomását teszi, melyen a szabad kilátást a terület bármely pontjára csakis a mostani majorok és kertek, valamint az útakat szegélyező fasorok korlátozzák. Érthetetlen ezekből kifolyólag Brodarics, ki leírásában Fölvárt „egy dombhát oldalára[15] teszi, midőn Földvár a síkság kellő közepén fekszik; nincsen kizárva, hogy Brodarics Földvárt Maissal tévesztette össze, amidőn a későbbi nyugodtabb napokban leírta a csatát; de érthetetlen sok a mohácsi vésszel foglalkozó történész is, kik a síkságon levő „fensíkszerű földhátról”, „földhullámról”, „völgyről” és több efféle nem is létező tereprészekről beszélnek s végre legérthetetlenebb azon, a mohácsi csatát ábrázoló számos közkézen forgó rajz (Majláth és Kausler művében, Kiss Károlynak az orvosok és természetvizsgálók gyűlésében, Pécs 1846. kiadott rajza stb.), melyek a legjobb akarat mellett sem minősíthetők egyébnek, mint a természetet meg sem közelítő torzképeknek. Ezen rajzok a legmerészebb módon a síkság kellő közepén oly hegyeket ábrázolnak, milyenek az egész környéken is alig találhatók.” Az általam megejtett terepszemlén nyert benyomásaim alapján ezeket a megállapításokat magam is helyben hagyom, de hozzá kell tennem, hogy kivált a világháborúban szerzett tapasztalataink megtanítottak bennünket arra, hogy a gyúródeszkához hasonló legsíkabb terepen egy-egy bozótocska, vakondtúrás és egyéb ehhez hasonló terepegyenetlenség már untig elég ahhoz, hogy fekvő, sőt még térdelő embereket is teljesen elfödjön és láthatatlanná tegyen az ellenség számára.
Most pedig a Buziglicával és a Török dombbal kapcsolatos különféle nézetekkel és a mohácsi csata tulajdonképpeni helyével kell még tisztába jönnünk. Ha kevésbé fontos dologról volna szó, akkor mint legvalószinűbbnek látszó dolgot, egyszerűen kijelenthetnők, hogy a Török domb a török harcvonal jobbszárnyát jelezte, illetve, hogy ennek a harcvonalnak jobbszárnya mögött feküdt, ahonnan a szultán szűkebb törzsével a csatát végignézte. Ehelyett úgy vélem, jobb lesz, ha csak az erre vonatkozó, felette szétágazó vélemények leközlése után igyekszünk a leghelyesebbnek látszót magunkévá tenni.
A csata színhelyére nézve a legfontosabb adatot Kemálpasazáde[16] szolgáltatja, mondván: „Mind a két részen megverték a dobokat, megfújták a trombitákat s a síkság közepén elkezdődvén a harc vására, a halál kikiáltója igen olcsón pazarolta az életet.”
Pecsevi Ibrahim előadása szerint[17] a törökök „Baranyavár közelében átgázolták a Karasica mocsarat, azután Báli bég a baranyavári út mellett fekvő Puszukiliszeszi közelében balra indult el a hegy szélén a síkság végén levő Badsakalupa nevű hely felé. A szultán pedig, amint a mohácsi mező szélén levő Khunkjár-depeszi nevű, igen magas dombhoz érkezett, erre fölment és ezen foglalt állást”. Ehez Thúry a következő megjegyzést fűzi: A Puszukiliszeszi jelentése: „a leshely temploma”. Görög és Kerekes „Magyar Átlásában” (Bécs, 1802) s Korabinszky térképén (Atlas Regni Hungariae. Wien) jelölve van Busziklicza, éppen a Baranyavártól Mohács felé vezető úton Majstól délkeletre. A Badskalupa vámkunyhót jelent s az akár Bácsfalvára, akár Nagy-Nyárádra vonatkoztatható. Végre a Khunkjár-depessziről (császár domb) azt mondja Pecsevi, hogy most már (t. i. 1642-ben, amikor munkáját írta) alig-alig különböztethető meg a síkság többi részétől.[18]
Kápolnai szerint (A mohácsi hadjárat 1526-ban 442. old.): „A Földvári pusztához tartozó földeken, közel a mostani „Új istálók”-hoz, nyilván emberek által összehordott domb emelkedik ki a síkságból; e dombot most is „Török domb”-nak nevezik: hossza 300 méter, szélessége most jelentéktelen, de igen valószínű, hogy hajdanában sokkal szélesebb volt, de régebben a keleti oldalát alámosó patak által vált mindinkább keskenyebbé, később pedig a nagy műútnak vágatott el belőle egy tekintélyes része. E dombról a mohácsi síkságnak egy nagy részét teljesen át lehetett tekinteni. Az e dombtól északra levő téglaégetőktől egész Nagy-Nyárádig terjedő terepen vívatott a mohácsi csata.”
Szurmay[19] ezeket írja: „Mohács és a Buziglicza Erdő között fele úton, a műút mellett, tehát a síkság keleti szélén fekszik a Törökdomb, mely mint a helyszíni szemle alkalmával meggyőződtünk, ma tulajdonképpen nem egyéb, mint az országút keleti szélén húzódó, több helyt megszakadt, alig 1–2 méter magas és ugyanannyi széles szabálytalan begyepesedett földhányás. Ezen földhányás az 1526-iki mocsár, illetőleg a most lecsapolt, művelt és alacsonyabban fekvő lapály szélét képezi. A Törökdomb és az attól északra fekvő mai téglavető, valamint a Nagy-Nyárád között fekvő területen, vagyis a mohácsi síkság közepén folyt le a nagy és szerencsétlen ütközet,[20] melyhez a magyarok csatarendje a mai Fekete Kapu magasságában arccal délre állíttatott fel, míg a törökök első harcvonala a Téglavető és a Földvári puszta által jelölt vonalban állott. A magyar királyi sereg és Tomori lovas testének tábora a Kölkedi csárdától északnyugatra volt elhelyezve.”
Halmay[21] a magyarok harcfelállításáról és a Törökdombról ezeket mondja: „A felállítás a Borza-vonalban történt, mely kb. 7.5 km-re[22] esik Mohácstól.” Majd alább: „A magyarok a Borzán, azaz kb. a mai műútkereszteződés és az M. H. Borza között állították fel harccsoportjaikat. Velük szemben, azaz arccal a Majs Buziglica közti perem közepére állottak.[23] A falu (t. i. Földvár) volt az irány. A perem közepén (90) van egy völgy, a beöblözés. Itt feküdt a falu… A kb. 8 m. magas Törökdombot tavaly, 1925 tavaszán a Magy. Tört. Társulat kérésére átvágták. Mint előrelátható volt, római őrtorony maradványait találták benne. Mellette, azaz délre, az árterület peremében római katonai sírokat leltek, a hopliták kezében az obulussal.”
Végül Gyalókay[24] így vélekedik: „Ha… Mohács belsejétől 8 kilométert mérünk dél felé és ugyancsak Brodarics nyomán, 4 kilométert[25] a Dunától, nem az ártér szegélyétől nyugat felé, akkor arra az eredményre jutunk, hogy a magyar sereg azon a hosszú és nagyon lapos földhullámon állhatott, amely Földvármajor és a Borzapatak között húzódik a Duna felé. A balszárny az ártér peremére támaszkodott, ami mindenképpen érthető is. Az úgynevezett „Törökhalom” pedig, amelyben sokan a szultán figyelőhelyét látják, a magyar csatarendbe esett.” Megjegyzés gyanánt még hozzáfűzi Gyalókay: „A „Törökhalom” elnevezésnek semmiféle kimutatható alapja nincs. Földvár 1766-iki térképén még Sháturiste (vagyis Sátoristye = Sátorhely) a neve (Orsz. Levéltár: Kincst. oszt. Urbaria. Fasc. 168. Nr. 38.) Egyik népmonda szerint a szultán sátra nem itt, hanem Földvár majornál állott. (Szendrey Zsigmond: Mohács a magyar folkloreban. – Népélet: 1923–24. évf. 13. l.) …Talán nem kell már bizonyítgatnunk, hogy ez a „Törökhalom” nem lehet az a „Khunkjárdepeszi” (császárhalom), amelyről – Pecsevi Ibrahim szerint – a szultán nézte a csatát. (Új Magyar Múzeum: 1860. évf. 31., 32. l. és Thúry Török történetírók II, 158., 159. l.)”
Ehhez én a magam részéről a következőket szeretném hozzáfűzni: Pecsevinek a 223. oldalon közölt soraira támaszkodva, nekem is az a véleményem, hogy nem a Törökdomb volt az a magaslat, amelyről Szulejmán a mohácsi csatát végignézte, mert hiszen azt Pecsevi még 1642-ben is ott találta volna a maga helyén, hanem én Brodaricsnak a 218. oldalon idézett idevonatkozó szavait is figyelembe véve, azt hiszem, sőt majdnem biztosra veszem, hogy az a bizonyos Khunkjár-depeszi valahol Földvár tájékán volt, ott is kereste azt Pecsevi a kapott felvilágosítások alapján, de az akkorára, főleg, ha szintén emberkéz alkotta mesterséges halom volt, az időközben megindult intenzívebb földművelés folyományaként is, már rég a többi föld színével egyenlővé vált. Sőt még tovább menve, nekem az a nézetem, hogy itt tulajdonképpen két Khunkjár-depessziről (császárhalomról) van szó; az egyik a mohácsi mező szélén, a többször említett terepfüggönyön, valahol Buziglica táján lehetett; itt szerezte a nagyvezír és a szultán személyes szemrevétel alapján első impresszióit az ellenséges tábor megpillantása után, a másik császárdomb pedig, ahonnan a szultán a csata menetét figyelte, Földvár környékén volt, illetve hányatott fel hevenyében mesterségesen a szultán számára.
Mindezen idézetek, az egyes szerzők által egyébként felhozott érvek és az általam eddig elmondottak gondos mérlegelése alapján én a magam részéről végkonklúzió gyanánt a következő megállapításokat szögezem le:
A mohácsi csatában oly kiválóan fontos szerepet játszott Földvár azonos a még most is meglevő Földvárral (Satoristyevel); a Gyalókay által nagy szorgalommal felkutatott adatok legfeljebb annak bizonyítására szolgálhatnak, hogy Földvár birtoka a mohácsi katasztrófát követő időszakban messze dél felé, a Borza patakon túl, a többször említett terepfüggönyig, esetleg egészen Buziglicáig terjedt, de hogy maga a falu vagy major másutt feküdt volna, mint a mostani, arra nézetem szerint biztos adatok nem állnak rendelkezésre. Gyalókaynak és Halmaynak erre vonatkozó feltevése ennélfogva semmiesetre sem fogadható el megdönthetetlen faktum gyanánt, amire különben az elmondottak után szükség sincsen.
A magyarok táborhelyére nézve az egykorú, illetve szemtanu De Burgio és Brodarics adatait el kell fogadnunk. E szerint a két táborhely Mohács közelében, attól legfeljebb mintegy 3 kilométernyire délre állott, a csata helyének megállapítására nézve pedig megint a két résztvevő, illetve egykorú író, Brodarics és Kemálpasaszádé adatait kell leghitelesebbeknek elfogadnunk, melyek szerint a magyar hadsereg Mohácstól egy mérföldnyire délre (mely adat azonban, Brodarics egyéb hasonló mérföldszámítási tévedéseit szem előtt tartva, nem pontosan lemért távolságnak veendő; a mutatkozó néhány száz méternyi különbség pedig igazán nem mondható számottevőnek) fejlődött harchoz s azzal teljesen egybehangzóan a török adat egész határozottan azt mondja, hogy a harc a mohácsi síkság közepén (lásd a 223. oldalon és az 593. jegyzetet), tehát semmi esetre sem annak déli széléhez közel, játszódott le. E síkság hossza, Mohácstól Buziglicáig mérve, 14 kilomértert tesz ki s így ennek fele a mai Téglaégető tájékára esik, miből majdnem egész határozottsággal következtethető, hogy a csata, a harc közben ide-oda keletkezett hullámzásoktól eltekintve, nagyban véve a téglaégető és Földvár vonalában játszódott le, ahogyan azt Kupelwieser, Kápolnai, Rónai Horváth és Szurmay vázlatain, egymástól nem sok eltéréssel, feltüntetve látjuk. Ehez képest XII/2. számú mellékletemet én is ily alapon terveztem meg.
[1] Dudás Gyula, Mohácsi Emlékekről, Archeologiai Értesítő, 1896. évf. 430.
[2] Brodarics, Második Lajos Magyarország királyának a mohátsi hartzon történt veszedelme, Letenyei János magyar fordításában, 47.
[3] Lásd a XII/2. számú mellékletet, amelyen a rendelkezésre álló adatok segítségével lehetőleg az 1526. évi állapotot igyekeztem rekonstruálni. A leglényegesebb különbséget az akkori és a mostani állapot között a következőkben foglaljuk össze: Mohács és a többi helységek kiterjedésére (Mohács pl. még az 1696-iki összeírás szerint is (Orsz. Levéltár, Kincst. oszt. Urbaria, Fasc. 61. Nr. 46.) mindössze 85 házból, a szigeten épült Kis-Mohács pedig 23 házból állott, a város tehát legfeljebb annyira terjedhetett dél felé, ahogyan az a mellékleten fel van tüntetve; lényeges különbség volt továbbá a Dunának akkori szabályozatlan és mostani folyása és árterülete között. Erre nézve Brodarics, (dr. Szentpétery fordítása, 29. old.) szerint a következőket mondja: „A Duna valamivel Báta fölött két ágra oszlik, ezek közül a nagyobbik Magyarországnak mezős, dunántúli (helyesebben a Tisza felé húzódó) részét borítja, a kisebbik pedig Báta és Mohács mellett folyik, a kettő Mohács alatt egyesül s itt szigetet alkot”. Megjegyezhetjük itt még, hogy Marsigli 1726. évi térképén (La Hongrie et le Danube par Mr. le Comte de Marsigli) és az alighanem annak alapján készült Fessler-féle térképen (Fessler Geschichte der Ungern und Ihrer Landsassen 6. Theil) a mohácsi szigetet övező mindkét Duna-ág körülbelül egyforma széles. Az erdőben és egyéb terepfedezetekben mutatkozó különbségről később szólunk majd.
[4] Dr. Szentpétery Imre, Brodarics históriája a mohácsi vészről Magyar Könyvtár 337. szám, 42. old.
[5] Brodarics leírásának ez a része szolgált alapul valamennyi történetírónak a mohácsi csata leírásánál, de viszont az adott alkalmat a legtöbb félreértésre is. Ezt a szövegrészt tehát oly fontosnak tartom, hogy az eredeti latin megfogalmazásban is ideiktatom (Stephani Broderici regni Hungariae cancellarii, cladis Mohácsiane sub Ludovico II. descriptio, G3 old.): „Locus, ubi acies fuit instructa, resesserat a Mohacsio milliari uno, a Danubio praeterfluente milliario medio. Erat, quod et superius dictum est, in eo loco ingens et lata planicies, nullis neque sylvis, nque virgultis, neque aquis, neque collibus impedita, nisi quod ad laevum, inter eum locum et Danubium, erat aqua palustris, et limosa, crebra arundindine caricibusque plena, ubi postea inulti mortales perierunt. Contra nos collis erat in longum protensus, in theatri quodammodo formam, ultra quem Caesar Turcarum castra habebat; in collis imo decensu, pagus modicus cum templo Földvár ei pago est nomen. Ibi fuerunt positae machinae hostiles, eum locum oculis nos postea, circa extremum certaminis tempus, conspeximus hostibus fuisse oppletum, maxime Ianicsaris, quos vocant, qui quicquid erat ultra illius pagi casulas, omnia logo ordine occupabant. Inter quos fuisse Caesarem postea fuit cognitum. Tormenta ita erant ibi posita, quasi in quadam valle, propter quod nostris longe minus, quam si in plano fuissent, nocere potuerunt, et plus terroris, quam damni intulerunt.”
[6] Brodarics, Descriptio cladis Mohács: „castra nostra cum castris illorum, medio fere milliari, infra Mohácsium conjuncta fuerunt.” (Szentpétery fordításában a 37. oldalon).
[7] Így Szentpétery fordításában a 15. oldalon a Balaton hosszúsága 13 mérfölddel van feltüntetve, ami 108 1/2 km-nek felelne meg, holott a valódi hosszúság csak 78 km, ami mérföldenként kb. 6 km-nek felelne meg; a 17. oldal szerint Tolna 16 mérföldnyire volna Budától, ami 120 km-nek felelne meg, s ez hozzávetőleg meg is felel; ugyanezen oldal szerint Pécs „négy mérföldnyire, vagy valamivel tovább fekszik a Dunától, három mérföldnyire a Drávától, ami 33 1/2, illetve 25 km-nek felelne meg, holott a valóságos távolság 35, illetve 32 km; ugyanezen, illetve a 29. oldal szerint Mohács a Drávától körülbelül 4 mérföldnyire, vagy valamivel nagyobb távolságra, azaz 33–35 km-nyire van, holott a valódi távolság Villányon át mérve 40, Eszék irányában pedig 50 km-t tesz ki; a 34., illetve 38. oldal szerint az ellenség a királyi tábortól „legfeljebb, illetve csak” két mérföldnyire volt; a valóságban az ellenségnek Kisfaludnál álló legközelebbi csoportja tényleg mintegy 15 km-nyire vagy nem sokkal messzebb állott a Kölkedi csárdától északra táborozó magyar seregtől s ez meg is felel a valóságnak; végül a 40. oldal szerint a két magyar harcvonal között „csak egy kőhajításnyi tér volt”.
[8] Összevág ezzel, sőt talán a félmérföldnyi meghatározás még további összezsugorításra alkalmas De Burgio báró 1526. évi augusztus 25.-iki jelentése, mely szerint a király Mohács közelében az akkor még a Karasicától délre feltételezett ellenségtől 4 magyar mérföldnyire táborozott, ami szerinte 20–25 (körülbelül 2 kilóméteres) olasz mérföldnek felel meg, holott 4 magyar mérföld mindössze 33 1/2 km-t tesz ki. De Burgio jelentésének idevonatkozó része következőleg hangzik (Theiner, Monumenta Vaticana II, 797.): „Mugach (Mohács) que è luntano di Esech (Eszék) quatro miglia…”, majd alább: „Il re have accampato apresso Mogach vicino a li inimico quatro miglia Ungareschi, que sono XX a XXV Italiani.”
[9] Lásd a XII/2. számú mellékletet.
[10] Gyalókay Jenő, A mohácsi csata 1526 augusztus 29.-én, az 1926-ban a négyszázéves évforduló alkalmából megjelent Mohácsi Emlékkönyvben és az ugyancsak 1926-ban megjelent Halmay Barna, Az 1526.-iki mohácsi csata keletkezése és igazi helye, című tanulmány.
[11] Theiner, Monumenta Vaticana II, 799: „… una silva ove Turchi havevan piantato la loro artegliaria.”
[12] A bécsi hadi levéltárban, Cath. II, 219. lap.
[13] Lásd Kupelwieser, Die Kämpfe Ungarns mit den Osmanen 243. oldalán.
[14] Lásd az 1889. évi Hadtört. Közl. II. füzetének végéhez csatolt 4-ik számú mellékletet.
[15] Itt egy kis tévedés van, mert Brodarics – amint az az 512. lábjegyzetben foglalt idézetből kitűnik – Földvárt nem a domb, vagyis a terepfüggöny aljára, hanem a domb lejtőjének aljára helyezi. Itt domb alatt kétségkívül a többször említett terepfüggönyt, annak lejtje alatt a függönynek az annak lábától 90–93–90–95 magassági számokkal jelzett aljától a Földvár 88 – Borza patak-vonal 89–87 m. által jelzett jelentéktelen és alig észrevehető mélységi vonalig terjedő területet, amelynek alján vagyis a végén tényleg Földvárt találjuk. Eszerint Brodarics fenti meghatározása ellen tényleg nem emelhetünk kifogást. Tulajdonképpen mindjárt itt kellene rendbe és tisztába jönnünk az említett terepfüggöny lába mentén állítólag tovahúzódó völgynek a kérdésével is, de ennek tisztázását későbbre, alkalmasabb időpontra halasztjuk.
[16] Thúry, Török történetírók 240.
[17] Thúry, Török történetírók II, 158.
[18] Ugyancsak Pecsevi adatai nyomán Hammer (Geschichte des Osmanischen Reiches II, 51.) a következőket írja: „Als man auf der Strasse von Baranjavár zu der Kirche, welche seitdem die des Hinterhaltes hiess (Busiklicza) gelangt war, trennte sich Bali beg mit fünfzigtausend (helyesen: fünftausend) Renner vom Heere, und schlug links bei Badsch kalupe den Weg durchs Thal ein, welches in der Ebene von Mohács mündet. Der Sultan kam gegen Mittag auf die Anhöhe, von welcher er das feindliche Heer in Schlachtordnung aufgestellt erblickte.”
[19] Id. m. 49.
[20] Szurmay lábjegyzete : Kemálpasazádé, Török történetírók I, 240. és Brodarics. Utóbbinak adatai kétségkívül csak becslésen alapulnak, miért is a „Mohácstól délre 1 és a Dunától 1/2 mérföldnyire” kitétele szigorúan nem vehető.
[21] Halmay Barna, Az 1526-iki mohácsi csata keletkezése és igazi helye 18., 20. és 65.
[22] Ez tévedés. Nem 7.5, hanem majdnem 10 km.
[23] Ez a mondat érthetetlen.
[24] Gyalókay Jenő, A mohácsi csata 23.
[25] Miért 8, illetve 4 kilométert, mikor Brodarics egy egész, illetve fél mérföldet említ? De még ez a korrektúra se sokat segít, mert már a Törökdomb is Mohács közepétől távolabb esik 8 kilométernél, az eszéki út–borzapataki keresztezés pedig majdnem 10 km-re esik Mohács közepétől.
| « Megjegyzések. Elmélkedések. | KEZDŐLAP | c) A mohácsi csata 1526 augusztus 29-én. » |