Katonai tekintetben a letárgyalt hadműveletek és harcok híján vannak érdekes és tanúlságos momentumoknak. Alapjában véve nem is voltak azok igazi harcok, mint inkább erőszakoskodásokkal, dúlásokkal kapcsolatos portyázások, ahol a fortély, a csel játszotta a főszerepet. Hogy az ily erőtlen hadakozásnál a várak és erődített helyek kiváló szerepet játszottak, azon nem csodálkozhatunk. Nevezetes és említésre méltó, hogy Vitovecz az ellene küldött Bánfy István hadát a régi, oly sokszor bevált harcmodor segítségével, színlelt visszavonulással, lesbecsalással, stb. teszi tönkre.

Egyébként ebben az időben a főhadiszinteret nem is Ulászló és Erzsébet küzdelmeinek és hadakozásainak az ország északi és nyugati részén fekvő területei képezték, hanem a délvidék, ahol Hunyadi János viaskodott szinte emberfeletti erővel a sokkalta erősebb és Magyarországot minden áron leigázni akaró törökkel. Erre való tekintettel szinte szerencse számba ment, hogy ezeket a pártküzdelmeket nem annyira magyar, mint inkább idegen csapatok küzdötték végig. Igy Erzsébet Pozsonynál főleg német, Giskra a felvidéken majdnem kizárólag cseh zsoldosokkal dolgozott, Ulászló pedig, főleg az utolsó időben, Lengyelországból hozott zsoldos csapatokat alkalmazott s így a király és királyné között, egyébként igen nagy kitartással és szenvedéllyel dúló pártharc legalább nem került túlságosan sok honfivérbe, miáltal lehetővé vált, hogy a magyar hadak színejava lent a délvidéken Hunyadi János zászlói alatt arathassa világraszóló nagy és remekebbnél remekebb diadalait, amelyekről legott bővebben szólunk majd.

Az a páratlan szivósság, amelyet Erzsébet részéről a saját maga és fia jussának körömszakadtáig való érvényre jutásának és megvédésének érdekében kifejteni látunk, minden esetre elismerésre méltó. Pray[1] és Fessler[2] benne nagy és férfias elmét és kormányzási képességet vélnek felismerhetni, de alapjában véve ő mégis csak gyenge, szeszélyes, az események és személyek által könnyen befolyásolható nő volt, és az is maradt mindvégig.[3]

Azonban Ulászló is dicséretreméltó kitartással, a kellő megértéssel és ügyességgel, különösen elismerésre méltó békülékenységgel, de amellett mégis igazi férfias komolysággal tartott ki az általa egyszer vállalt hivatás és feladat eredményes dűlőre juttatása érdekében és mind a maga, mind a lengyel országnagyok részéről nem kis áldozat színében tűnik fel, hogy Ulászló az e harcra szánt egész időt tulajdonképeni országától távol töltötte, bár időközben ott is mindenféle nehézségek, tatárbetörés, stb. merültek fel.

Cesarini Julián bibornok eredményes békéltető munkáját minden esetre a legszebb dicséret és elismerés illeti meg, de ennél még sokkal meghatóbb a Hunyadi János leveléből kicsillanó igazi mélységes hazaszeretet, mely a haza rögének idegen kézre jutása tekintetében könyörtelenül szigorú és feltétlenül elutasító álláspontot foglal el, pedig ha valaki, elsősorban neki kellett a király és királyné között minél előbb létrejövő megegyezés után sóvárognia, hogy aztán az ország teljes erővel és nyugalommal fordulhasson legádázabb ellensége, az egész kereszténységet végromlással fenyegető török ellen.

[1] Pray, Annal. II., 360.

[2] Fessler, id. m. IV., 566.

[3] Aeneas Sylvius, Albert életrajzának állítólagos szerzője, elég találóan így jellemzi Erzsébetet: „mulier callida fuit et in corpore femineo virilem gestabat animum.” (Tud. Gyüjt. 1838. VI., 71.)