A pozsonyi vár megvétele Erzsébetnek igen nagy érdekében állott, miután ez legfontosabb összeköttetését veszélyeztette egyrészt Ausztriával, másrészt Cseh- és Morvaországgal. Eddig a vár körülzárása által segített úgy ahogy, magán, most azonban elérkezettnek látta az időt, hogy Pozsonyt teljesen hatalmába kerítse. Ámde itt is megismétlődik a már többször tapasztalt játék, hogy csak félig-meddig szívós védekezés és ellenállás mellett lovas hadak semmire se mennek várakkal szemben. Itt is eredménytelenül hosszúra nyúlik az ostrom és a vár és annak védői nem a fegyveres erőszaknak engednek, hanem az élelmiszerek folyton fokozódó hiánya által puhíttatnak meg és válnak éretté az önkéntes megadásra.

Ulászlóéktól minden esetre nagy hiba volt, hogy a szegény kétségbeesett várőrségen nem segítettek, pedig nekik is eminens érdekük fűződött ahhoz, hogy Pozsony, mint a Dunavölgynek nyugat felé természetes elzáró erőssége ne kerüljön az ellenség kezébe.