« 20. Az 1437. évi szendrői hadjárat. | KEZDŐLAP | 21. Az 1437. évi erdélyi parasztlázadás. » |
Az 1437. évi szendrői hadjáratot és csatát kétségkívül a magyar csapatok legfényesebb haditettei közé sorolhatjuk. A különböző irányokból útnak indított csoportoknak a kellő időben és teljesen észrevétlenül való beérkezése és a csatában teljes összhangban való alkalmazása valóban mintaszerűnek mondható.
Fokozza a magyar vezérek és csapatok dicsőségét, hogy ezúttal magának a szultánnak vezérlete alatt álló, számra nézve bizonyára a magyarokét fölülmuló török sereg felett vívták ki fényes győzelmüket, bár a 40.000 főnyi török veszteségről szóló adat erősen túlzottnak látszik.
Hogy Hunyadi Jánosnak, a későbbi fényes győzelmek vezérlő csillagának neve, ebben a csatában tűnik fel első ízben, ez a körülmény még becsesebbé teszi számunkra a szendrői nagy napot.
De azért egy hiba mégis történt a magyarok részén. Ily gyönyörű kettős győzelmet, Szendrőnél és Erdélyben nem lett volna szabad kiaknázatlanul hagyni. Ezt a nagy szerencsét üstökön kellett volna ragadni és mindaddig ütni-verni a bizonyára hamarosan kishitűvé vált ellenséget, amíg az végleg ki nem takarodik az ország hűbéres tartományaiból, sőt esetleg egész Európából. Ily elhatározáshoz azonban nagy hadvezéri inspiráció, akadályokat nem ismerő kérlelhetetlen vas energia és akarat kellett volna. Hunyadi János kétségtelenül a legnagyobb mértékben rendelkezett mind e tulajdonságokkal, de ő még akkor pályája kezdetén és aránylag jóval alárendeltebb szerepkörben mozgott, semhogy ily nagyszabású elhatározásért a felelősséget magára vehette, illetve, hogy vezértársait arra rábirhatta volna. És ezzel a törököknek Európából való kikergetésének alkalma eltűnt visszajöhetetlenül, mert később már annyira megerősödtek és annyira megvetették lábukat az egész Alduna mentén, hogy Magyarország és az őt gyengén segítő szövetségesek hatalma kevés volt ahhoz, hogy ily eredmények kivívására számítani lehetett volna.
Viszont így kihasználatlanul hagyva, ez a gyönyörű győzelem az általános helyzeten úgyszólván semmit se változtatott, mert a szultán súlyos veresége ellenére, amelyből azonban hamarosan felocsúdott, eddig elfoglalt összes területeinek és összes előnyeinek birtokában maradt.
« 20. Az 1437. évi szendrői hadjárat. | KEZDŐLAP | 21. Az 1437. évi erdélyi parasztlázadás. » |