Lajos király fentemlített külpolitikai tervei határozottan nagy koncepciót árulnak el. A nápolyi kérdés végleges elejtése után ő immár a lengyel kérdésre fekteti a fősúlyt annak egy új attributumával, mely ezt a kérdést az egész kereszténység ügyévé teszi a még mindig folyton nyugat felé előretörni akaró pogányokkal és eretnekekkel szemben. Nagyon jól tudta és máris érezte Lajos király, hogy ezáltal az egész nyugatnak, azonkívül a pápának elismerését és jóindulatát is teljes mértékben biztosítja a maga számára.

A másik fontos kérdés a tengerpart egyik részének birtoklása volt. Genua ajánlkozása folytán kedvezőnek mutatkozott a kilátás ennek a kérdésnek a napirendre tüzésére nézve is, azonban Lajos király bölcs belátással úgy döntött, hogy a két kiválóan fontos és nagy erőkifejtést igénylő kérdést, a lengyelt és a velenceit nem egyszerre, egyidőben, hanem egymás után igyekszik majd megoldani. És e tekintetben a következő évek eseményei teljesen igazat adtak neki.