Az egész magyar seregnek 1260-ban a Morva mentén Ottokár cseh királlyal szemben történt összpontosítását a bolgárok arra használták fel, hogy a Szörényi bánságba betörve, azt tőlük telhetőleg dúlják és fosztogassák. Az említett bánságot ekkor már nem az Ispotályosok bírták, akik 1258-ban összekülönbözvén IV. Bélával, hamarosan elhagyták az országot.[1] Utánuk Keményfia Lőrinc vette itt át a kormányzást, aki a szükséges erők összegyűjtése után még ugyanabban az évben a bolgárokat az országból kiverte, zsákmányukat elszedte és a soraikból ejtett foglyokat a Duna mentén a bolgár határral szemben felköttette.[2] Keményfia Lőrinc erélyes fellépése folytán a Szörényi bánság rövidesen megtisztult a rablótól s ott nemsokára újból a régi rend és nyugalom állott helyre.[3]

A bolgár alattomos támadás megbosszulására ezenfelül az Ottokárral megkötött béke után IV. Béla és fia István együttesen vezettek 1261-ben Bolgárországba sereget, s Bodony (Viddin) alatt a bolgárokkal megütközvén, utóbbiak döntő vereséget szenvedtek. István a Duna mentén tovább üldözte a bolgárokat s azokkal az Iszker mentén, annak a Dunába való beömlése tájékán, még egyszer összecsapván, ismét győztes maradt. A visszamaradt s fia merész előnyomulása miatt aggódó IV. Bélának nagy volt az öröme, amidőn Marcell követe, akit István után küldött, meghozta a hirt, hogy fiának az ütközetben semmi baja sem történt.[4]

[1] Theiner, id. m. I. 296.

[2] Timon, Imago nov. Hung. C. 5, 26.

[3] Fejér, id. m. IV, III, 196.

[4] Pauler, V. István bolgár hadjáratai a Hunfalvy Album 165. old