Nem oly simán és szerencsésen mentek a dolgok Stiriában. Itt Guthkeled István herceg ugyan erélyes kézzel látott hozzá a rend helyreállításához, de ép ez volt az, ami az elkényeztetett és elhatalmasodott stiriai főurak legtöbbjének nem tetszett, akiket azonkívül Ottokár cseh király is folyton biztatott a magyarokkal és a magyar uralommal szemben való ellenállásra.[1]

Nagy baj volt, hogy István herceg másnemű elfoglaltsága miatt nem tartózkodhatott állandóan Stiriában és a helyettesítésével megbízott főurak, marburgi Gottfried országbíró és pettaui Frigyes lovászmester.[2] bár azok nem is magyarok, hanem a magyarokkal egyetértő és hozzájuk szító stiriaiak voltak, sehogy sem tudtak a stiriai nép kedvére járni. Még nagyobb volt a panasz az odaözönlött magyarok ellen, akik állítólag “hetykén, gőgösen bántak ottani alattvalóikkal és nem hagytak békét a stiriai szép asszonyoknak, lányoknak.”[3]

Ez a sok gyújtóanyag fokozatosan mindig feszültebbé tette a viszonyt a magyarok és a stiriaiak között, míg végre egy újabbb esemény a stiriaiak nyilt lázdaását pattintotta ki. Salzburgi érsekké, akinek kerületéhez Stiria és Karantánia is tartozott, 1246-ban vesztegetés útján a semmi tekintetben arra nem való Fülöpöt, II. Bernát karantán herceg fiát, és Ottokár cseh király rokonát választották meg, de a káptalan 1258-ban kicsapongó élete és egyéb hibái miatt letette és helyébe Ulrik seckaui püspököt válaszotta meg. Emiatt a két érsek között háborúskodás támadt, amelyben Ottokár és a karinthiai herceg Fülöp, a bajor herceg és IV. Béla pedig Ulrik pártján állottak. Az összeütközés az Enns völgyében Radstadt mellett történt meg, amelyben a Fülöp testvérének, Ulrik karantán hercegnek vezetése alatt álló Fülöp-pártiak győztek, míg Ulrik püspök serege, köztük a magyar had is, megveretvén, visszavonulni kényszerült. Ez annyira megingatta Stiriában a magyarok tekintélyét, hogy a stiriai urak tömegesen fellázadtak Guthkeled István ellen, aki akkoriban ép Pettau ostromával volt elfoglalva, mely várost Ulrik mint alája tartozót a kapott segítség fejében a hercegnek adta zálogba, de annak birtokba vételét petíaui Hartnid salzburgi hűbéres több más nemessel együtt megtagadta.

A radstadti kudarc hírére Guthkeled István herceg magyarokból és kúnokból álló haddal Karinthiába tört be és ott iszonyú pusztítást vitt véghez; emberei gyilkoltak, raboltak, gyújtogattak nőkön, apácákon erőszakot követtek el és sok embert rabszíjra fűztek.[4]

Ez ellen Ottokár cseh király is tiltakozott, a magyarokat a pozsonyi béke megszegésével vádolván. A stajer és karantán nemesek Ottokár által még jobban feltüzelve, tömegesen gyülekeztek mehrenbergi Seifrid és pettaui Hartnid zászlói alá, akiknek sikerült Guthkeled István hadát oly szorult helyzetbe hozni, hogy maga a herceg is csak nagy nehezen tudott Magyarországba elmenekülni.

Erre IV. Béla király személyesen ment a lázadás megfékezésére és 1258 július elején mindenekelőtt Pettaut fogta ostrom alá, hogy az abban meghúzódott Hartnidot megfenyitse. Ebbe a hadjáratba Béla már fiát, Istvánt, az ifjabbik királyt is magával vitte.

Pettau ostroma közben megjelent IV. Béla táborában Ulrik püspök, akinek közvetítésével a stiriai ügy békés elintézést nyert. A fölkelők meghódoltak és átadták Pettau városát, a két király pedig bocsánatot hirdetett és minden jogos panasz megvizsgálását is megigérte.[5]

Ezek után Béla fiát, Istvánt nevezte ki Stiria kormányzójává, de maghagyta mellette az ország kapitánya gyanánt Guthkeled István herceget is.

István, az ifjabb király, nejével, együtt magyar udvartartással Pettauban ütötte fel székhelyét.

[1] Horneck, Stajer rímes krónikája 48. fej. – Marignol, Dobnernél II. 213.

[2] Katona id. m. VI. 254. – Fejér id. m. IV. II. 358.

[3] Pauler id. m. II. 231.

[4] Chron. Austr. op. Freher, I. 460. – Cont. Cosm. Prag. 393-394.

[5] Diplomat. Stir. II. 184, Katonánál VI. 234. – Chron. Pernoldi az 1257-1258. évhez.