A Velencével 1244-ben kötött béke dacára a tengerparton a teljes nyugalom a városok folytonos versengése, másrészt Velence túlkapásai miatt csak nem tudott helyreállni, de azért nyilt ellenségeskedésre jó sokáig nem került a sor. Miután Velence 1254-ben amellett, hogy a magyar fenhatóság alatt álló dalmát városok ügyeibe beavatkozott, Curzola szigetét is megszállotta, IV. Béla az Ottokárral kötött békeszerződés után még ugyanazon év nyarán Dalmáciában termett és a városok lecsillapítása után követet küldött Velencébe, kijelentvén, hogy miután a köztársaság nem szűnik meg a dalmát városok belügyeibe beavatkozni, ezennel Zára visszaadását is követeli, hogy az ottani örökös bonyodalmak végre megszűnjenek. Zeno Renier doge úgy látszik nem tartotta tanácsosnak, hogy Bélával újabb háborúba bocsátkozzék, s így a felhívásnak eleget téve, tényleg visszaadta Zárát s egyúttal megigérte, hogy nem avatkozik be többé a dalmát városok belső ügyeibe.[1]

[1] Pray, Hist. reg. Hung. I. 246. b) jegyzet.