A mult évi kudarc nagyon felbőszítette IV. Bélát és most már mindent elkövetett, hogy Ottokáron megfelelően bosszút állhasson, mi célból számos szövetségesről és segítő csapatról gondoskodott. Ezekkel aztán 1253 nyarán a következő módon nyomult előre Ottokár ellen: Egy nagyobbára kúnokból álló hadoszlopot Olmütz felé, a Boleszláv krakói és Vladiszláv oppelni herceg vezette halicsi és lengyel csapatokat pedig Danilo parancsnoksága alatt Troppau felé rendelte előre. Béla maga a főerővel, állítólag 80.000 emberrel már május végén Stiriába tört be, hogy a magát ott befészkelt Ottokárt onnan kiűzze. Ugyanekkor Béla vejének, Henriknek, a bajor csapatokkal nyugat felől kellett volna Ausztriába betörnie, hogy aztán a Duna mentén egymásnak kezet nyújtsanak. Végül a Morvaországba és Ausztriába benyomult sereg hátának és esetleges visszavonulásának biztosítására Rosztiszláv megfelelő erővel Trencsén tájékán maradt vissza.

Béla király a maga elé tűzött feladatot elég gyorsan meg is oldotta, az elpártolt városokat és főurakat újból a maga számára megnyerve, egészen Bécsig nyomult előre. Az egykorú források szerint valamennyi támadó oszlop nagy kegyetlenséggel hajtotta végre a kitűzött feladatokat, kivéve a bajor hadat, miután az csak jó, nagy kerülővel és időveszteséggel Tirolon át juthatott be Ausztriába, mivel annak Fülöp salzburgi hercegéresek a maga tartományán való átvonulást a leghatározottabban megtiltotta. Ezért Henrik már csak a béke megkötése után érkezett be a tett színhelyére, Bécs környékére.[1]

IV. Ince pápa ugyanis felháborodva a keresztények között véghezvitt sok öldöklésén és gyilkoláson, 1253 július 1-én közbevetette magát s így hosszas tárgyalások után mindkét fél hajlandóvá vált a pápa békeporpozicióját elfogadni, amely szerint egész Ausztria és Stiriának a Semmeringig terjedő része Ottokárnak, Stiria többi része pedig Bélának jutott. Ezeket a propoziciókat mindenekelőtt a felek megbizottai fogadták el 1254 április 3-án, majd azokat 1254 május 1-én a Pozsonyban összejött felek is magukévá tették.[2]

Stiria kormányzását IV. Béla Guthkeled István Horváth- és Dalmátország akkori kormányzójára bizta.

[1] Chron. Mellicense és Salisburg. Penznél I. 240, 364. – Pernoldus id. m. az 1253 évhez. – Hermann Abrah., Annales Script. rer. Bavar. I. 675. – Pulkawa, Monumenta III. 223. – Cosmos Pragens. cont. III. 6.

[2] Kurz, Oesterreich unter den Königen Ottokar und Albrecht I.