« Megjegyzések. Elmélkedések. KEZDŐLAP

Tartalomjegyzék

Megjegyzések. Elmélkedések. »

b) Az 1252. évi osztrák hadjárat.

Badeni Hermann elhalálozása és Ottokár fokozatos térhódítása IV. Bélát is komolyabb lépések megtételére serkentette. Pozsony tájékán jókora nagy sereget gyűjtött, amelynek erejét a német források bizonyára túlozva 80 ezerre teszik; oda hivta magához halicsi Danilo harmadik fiát, Románt, hogy badeni Hermann özvegyét, Gertrudot, nőül véve, ő vegye át az osztrák tartományok kormányzását, természetesen IV. Bélától függő viszonyban.

Pozsony alól Stadlau alá vonult Béla seregével, ahol két hétig táborozott, míg annak egy főkép kúnokból álló rész Morvaországba tört be és azt dúlta és pusztította szörnyü kegyetlenséggel. Maga Béla a Duna jobb partjára átkelvén, nyugat felé Tullnig, dél felé pedgi Mödlingig mindent elpusztított, ami útjába esett. Úgy a magyarok, mint a kúnok, sem kornak, sem nemnek, sem egyházi rendnek nem kegyelmeztek és Mödlingben a templomot felgyújtván, abban 1500 ember égett porrá.

Ezek után Bécs környéke meghódolt IV. Bélának, ellenben a főváros maga sehogy sem akarta derekát beadni, de azért Gertrúd 1252 junius 20-án mégis egybe kelt Románnal.

Ezalatt stiriába is betört egy magyar had és Pettau környékét szállotta meg.

Ottokár mindezekre nem reagált, de alig hogy IV. Béla seregét visszavezette Magyarországba, nyomban a helyszínen termett és Románt és Gertrúdot elűzvén, nemcsak Ausztriát, hanem Stiriának egy részét is elfoglalta s nemsokára minden ellenállás nélkül bevonult Grácba.

« Megjegyzések. Elmélkedések. KEZDŐLAP

Tartalomjegyzék

Megjegyzések. Elmélkedések. »