A tengerpart menti dalmát városok egymásra féltékenykedve, folytonos civódásban és egyenetlenségben éltek. Különösen elkeseredett volt a viszony a szomszédos Trau és Spalato városok között, amint azt már az V. rész 96. oldalán is érintettük. Ujabb konfliktusra a két város között az adott okot, hogy IV. Béla királyunk Traunak azokért a kiváló szolgálatokért, amelyeket ez a város a tatár szorongattatás idejében vele és családjával szemben tett, nemcsak régi szabadalmait erősítette meg, hanem 1242 március 18-án kelt okiratával összes földbirtokait is körülírta, amelyek között a spalatoiak állítása szerint olyanok is voltak, amelyek őket illették meg. Az ebből keletkezett viszálykodás 1243 szepember 11-én ugyan békés elintézést nyert,[1] de azért a spalatoiak nem sokáig maradtak nyugton és a két város között csakhamar ismét tetőpontjára hágott a viszálykodás, amely egyúttal magyar és magyarellenes pártharccá is alakult át; előbbit a trauiak, utóbbit a spalatoiak képviselték.[2] A feszültség végre nyilt harcban tört ki, amelynek folyamán a spalatoiak a trauiakat a tenger felől megtámadták, de határozott kudarcot vallottak. Ebben a tengeri ütközetben a trauiak nagy hasznát vették annak a hajónak, amelyet Béla király Magyarországba történt visszatérése alkalmával Trau őrizetében visszahagyott.

E kudarc után a spalatoiak a szárazföld felől próbáltak szerencsét és egyúttal Ninoszláv 1244 tavaszán visszatért Boszniába, miután spalatoi helytartójául a kalábriai Rizardót nevezte ki s a város védelmére tulajdon fiának parancsnoksága alatt egy válogatott lovas csapatot hagyott vissza.

A trauiak IV. Bélához fordultak segítségért, aki már különben is nagyon haragudott a spalatoiakra folytonos okvetetlenkedésükért, amely nemcsak Trau városával, hanem Klissza magyar őrségével is ismételten összeütközésekbe sodorta őket. A legújabban történtekről tudomást szerezve IV. Béla a trauiak segítségére nyomban Dénes bánt illetve herceget rendelte ki, akihez Bertalan pécsi püspök, Phile zágrábi nagyprépost és Hahót Mihály varasdi ispán is csatlakozott, míg ő maga egy másik sereg élén a Vrbász és Vrbanja mentén Boszniába tört be, “hogy Ninoszláv vakmerő tetteit megtorolja.”[3]

Elindulása előtt Béla 1244 június 30-án a Vrbanja menti galasi táborában[4] békét kötött Tiepolo Jakab velencei doge képviselőivel. Ennek létrejötte érdekében Béla már előbb elküldte volt Szudi Miklóst békeajánlatával Velencébe. A megkötött béke értelmében Zára végérvényesen Velence fenhatósága alá került, minek ellenében Béla a zárai rév pénzjövedelmének kétharmad részét a maga számára biztosítván, a doge egyszersmind kötelezte magát, hogy II. Endre özvegyét, Beatrixot és fiát Istvánt a köztársaság területén egyáltalában nem veszi pártfogása alá.[5]

Ezt az utolsó feltételt IV. Béla úgylátszik különösen fontosnak találta, mert attól tartott, hogy a körülbelül 9 éves István, akit még mindig nem ismert el testvérének s aki Ferrarában nagybátyjánál, Este Azzo-nál nevelkedett, a trónutódlás kérdésében esetleg kellemetlen komplikációkat idézhetne elő.

Ezúttal visszakapták a modrusi vagyis Frangipani grófok is Veglia szigetét, amelyet Velence tőlük a Magyarországhoz való hűségük miatt 1242-ben elvett. Béla úgy őket, mint a Subicsokat, a Zrinyiek őseit, a szenvedett veszteségért a Vegliaval szemben levő tengerpartmenti szárazföldön, Buccari és Novi között kárpótolta.[6]

A spalatoiak közben szintén követeket küldtek IV. Bélához, hogy eddigi eljárásukat mentegessék, de utóbbi kitérő választ adott és úgy tett, mintha nem is nagyon haragudnék; azért az útnak induló Dénes bánnak meghagyta, hogy az elpártolt spalatóiakat szigorúan megbüntesse.

A bán közeledésének hírére a spalatóiak eléje is küldöttséget menesztettek azzal a kéréssel, hogy kimélje őket. Dénes erre kezesek és bizonyos pénzösszeg fizetése ellenében hajlandó is volt, de a spalatóiak erre azt felelték, hogy ők a királyi szabadságlevelek értelmében ilyesféléktől egyszer s mindenkorra mentesek. Erre a bánnak a klisszaiak által is megerősített serege 1244 július 12-én több oszlopban megindult Spalato ellen.

A spalatóiak a város falairól nyilakat és köveket zúdítottak a közeledőkre, de a helyi viszonyokkal ismerős trauiak nyugatról, a hegy felől, ahol ők mint támadók magasabban állottak a védőknél, hamarosan rést ütöttek a falon és az elővárosba betörve, a bennlakókkal kézitusába elegyedtek, akik közül mindössze tizen estek el, a többiek a belső városba húzódtak vissza. Az ostromló magyar-horvát hadnak körülbelül 30 főnyi vesztesége volt, miért is az haragjában felgyújtotta a külvárost, ahol mintegy 500 fából, vesszőből épített ház lett a lángok matalékává.

Erre a spalatóiak attól tartva, hogy a tűz az egész városra átterjed, békét kértek Dénes bántól, amely július 19-én létre is jött a következő feltételek mellett: Spalato városa és káptalanja hűséget esküszik a magyar királynak és fiának és megfogadják, hogy ezentúl alázatosan viselkednek, 6 nemes polgárt kezesül adnak és 600 márka ezüstöt fizetnek; a város grófjául ezentúl csak magyar alattvalót választanak és visszaadják a Trauban vagy annak területén bírt összes házakat, földeket, szőlőket.[7]

A békekötés hírére Ninoszláv testvéreivel és főnemeseivel szintén megjelent Béla előtt, hogy meghódolását bejelentse, aminek szintén békés kiegyezés lett a vége.[8]

[1] Wenzel id. m. VIII. 149.

[2] Wertner Mór, Negyedik Béla király története 94.

[3] Lásd a 11. sz. mellékletet.

[4] “Iuxta castrum Galas.”

[5] Wenzel id. m. II. 156. és XI. 349. – Fejér id. m. VII. 5. 263. – Hazai okmánytár IV. 28. – Codex Trevisanus, 334.

[6] Fejér id. m. IV/II. 106. – Wenzel id. m. XI. 487.

[7] Fejér id. m. IV. 1. 319. – Spalatoi Tamás id. m. c. 47.

[8] Theiner. Mon. Slav. merid. I. 297. – Spalatoi Tamás c. 41-47. szerint Béla Ninoszlávot büntetésből megfosztotta báni méltóságától és helyébe Kotroman István német lovagot nevezte ki, egyúttal az Ozorai és a Sói bánságot is kapta. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Klaic horvát történetíró szerint (Klaic Vjekoszláv, Poviest Bosne, Bosznia története) IV. Béla az usora-soli (Ozorai és Sói) bánságot csak 1254-ben alapította és látszólag Boszniát is csak ebben az évben hódította meg.