11. számú melléklet.

Kiev eleste után Batu khán Magyarországot tekintette legközelebbi hadműveleti céljának. Hogy azonban erről Magyarország lehetőleg sokáig kétségben maradjon, összes előretolt csapatjait Magyarország határaitól 4-5 napi járóföldre visszarendelte, még pedig azért, „hogy majd ha visszatérnek, mind lovaiknak, mind magoknak élelmet találjanak és hogy hirük a magyarokhoz legkevésbé jusson el”[1] Végre 1240 december közepe táján a Magyarország felé való előnyomulást elrendelvén, ehez seregét 4 seregoszlopra osztotta. Ő maga a fősereggel Halicson át az akkor Orosz- vagy hegyi kapunak[2] nevezett Vereckei szorosnak vett irányt, hogy onnan a legrövidebb úton Magyarország szívébe hatoljon. Tőle jobbra Bajdár vezérlete alatt, akit a nyugati krónikák többnyire Peta néven említenek, a fősereget mintegy 4 héttel megelőzve, mint jobb seregoszlop indult Volhynián és a halicsi fejedelemségen át Lengyelországba, hogy ennek és Németországnak haderejét lekötve, a főoszlop oldalát és hátát a Kárpátokon való átkelés és a Magyarország belsejében való működés közben biztosítsa. A főoszloptól délre egy oszlop Kádán alatt Vinnica-Kamenec Podolszki-Csernovicon át Erdély északi részébe irányíttatott s végül Szubutáj a negyedik seregoszloppal talán Jampol-Jassin át Focsani felé nyomult előre, hogy egyrészt szintén Erdélybe benyomulva, az ottani erőket lekösse és másrészt a Bolgárország illetve Konstantinápoly felől esetleg jövő segélyhadakat távoltartsa. Kádán és Szubutáj seregoszlopai, tekintettel arra, hogy a főoszlopnak jóval rövidebb volt az útja, szintén megfelelő térelőnnyel indultak el Kiev mellől.[3]

A hadsereg és az egyes seregoszlopok erejére nézve megbízható adatok nem állanak rendelkezésre. Számbeli adattal egyedül Rogerius szolgál, azt mondván, hogy a tatárok 500.000 fegyveressel törtek be Magyarországba.[4] Ezt Kézai a tatárjárás után 30-40 év mulva írt krónikájában azzal egészíti ki, hogy ezenfelül még 40.000 tisztről és altisztről is tesz említést. A Pozsonyi és a Bécsi Képes Krónika ugyancsak 500.000 erejűnek mondja a tatár sereget.

[1] Rogerius id. m. 20. fej.

[2] Rogerius id. m. 14. fej. „ad custodiendum Portam Rusciae, quae Montana dicitur.”

[3] Ressideddin nyomán d'Ohsson id. m. 715. – Rogerius id. m. 20. fej.: „Bathus major Dominus, dimista tota familia, solus cum suis militibus et non multis, ad dictam Portam Rusciae, . . . recto tramite properavit . . . Peta Rex, per Poloniam dirigens gressus suos, uno ab ipso de Ducibus Poloniae interfecto, et destructa Uratislavia civitate nobilissima, et strage facta mirabili, ac in terram Ducis Moraviae aliis Ducibus praestare sibi auxilium nequeuntibus, simli crudelitate pervadens; ad Portam Hungariae festinavit. Rex Cadan, inter Rusciam et Comaniam, per silvas, trium dierum habens iter, sive viam, pervenit ad divitem Rudanam . . . Bochetor autem cum aliis Regibus, fluvium, qui Zerech dicitur, transeuntes, pervenerunt ad terram Episcopi Comanorium et expugnatis hominibus, qui ad pugnam convenerant, ceperunt terram totaliter occupare.”

[4] Rogerius id. m. 19. fej.: „qui cum quinquies centenis millibus armatorum regnum Hungariae invaserunt.”