Mánuel halálával Béla király feloldottnak tekintette magát esküvel fogadott kötelezettsége alól és nyomban megtette a szükséges intézkedéseket, hogy egyrészt Zimonyt a Szerémségnek hozzátartozó részével, másrészt Dalmáciát is újból visszacsatolja az országhoz.

A Zimony várát védő görögök azt egyszerű felszólításra átadták és egyidejűleg végleg kiürítették a Szerémséget is.

Ép így minden erőszakos nyomás nélkül önként tértek vissza a magyar király uralma alá a dalmát városok is. Midőn aztán néhány hónap mulva 1181 elején III. Béla Spalato és a többi városok őrségének megerősítésére Farkas nádor vezérlete alatt némi hadat küldött Dalmáciába, a Velence fenhatósága alatt álló Zára is követte a többiek példáját.[1] Tudván azt, hogy Velence ebbe bele nem nyugszik, Béla rögtön kijavíttatta annak falait, amelyekre nagyszámban tornyokat is építtetett s így Zárát „a világ egyik legerősebb, legszebb városává tette“ és azonkívül oly erős őrséget helyezett belé, hogy ez a város lakosai által támogatva, szerencsésen visszaverte a velenceiek többször megismételt támadásait.[2] Mastropier Orio doge hiába erőlködött, flottája hiába ostromolta a legnagyobb kitartással a várost, azt többé elfoglalni nem tudta. Az éveken keresztül folytatott harcnak csak annyi eredménye volt Velencére nézve, hogy a zárai szigetek és Pago birtokába jutott, de maga a tengerpart egészen a Narentáig Brazzával együtt Magyarországot vallotta urának.

Hogy uralmát e fenyegetett vidéken még jobban megszilárdítsa, III. Béla horvát-dalmát, illetve tengermelléki bánnak Dénes ispánt nevezte ki, a spalatoi érseki székbe pedig Chitilényi[3] Pétert ültette.

[1] Lucius id. m. Lib. III. c. 12. – Farlatus, Illyr. sacra, IV. II.

[2] Dandulus Muratorinál VII. 311.

[3] Pauler szerint Keteleny.