Az 1152. évi hadjárattal a tisztán csak dinasztikus célokat szolgáló orosz háborúk véget értek. Magyar szempontból ezeknek alig volt értelmük, hacsak a kievi és przemysli csata erkölcsi hasznát nem vesszük számításba. Utóbbi már abból a szempontból is nevezetes, hogy Géza ugyanazon a csatatéren vívta ki fényes győzelmét, ahol félszázaddal előbb Kálmán király a kúnokkal szemben oly csúfondáros vereséget szenvedett.

Hogy a magyar főbb uraknak és vezéreknek e hadjárattal kapcsolatban ismét felemlített megvesztegethetősége valódi tényeken vagy megint csak ráfogásokon nyugszik-e, azt biztosan nem tudjuk megállapítani. De már magából a tényből, hogy ily gyanú ismételten felmerülhetett, következtetést vonhatunk az akkori kornak felette feslett és romlott erkölcseire.

Az esküszegő Vladimirkónak a Szent István keresztjére tett esküvel és annak megszegésével kapcsolatba hozott halála minden esetre érdekes jelenség.