Mint az első alkalommal, Magyarország a második keresztes hadjárat alkalmából sem tudott valami túlnagyon lelkesülni a jeruzsálemi szent eszméért, bár egyes magyar emberek, így többek között valami Petronella nevű nő és egy Kozma nevű magyar remete, nagy buzgalommal álltak a szent cél szolgálatába.[1] Egyébként a hivatalos Magyarország már annak révén is buzgó támogatójává és előmozdítójává vált az ügynek, hogy a keresztes hadak átvonulása alkalmával, mely átvonulás a németek részéről kb. öt hétig, a franciák részéről ellenben csak 15 napig tartott, azokat minden szükséglettel bőven ellátta, dacára annak, hogy akkoriban Magyarországon is mint Európa többi államaiban a többévi rendkívüli szárazság okozta rossz termés következtében igen szűkösek voltak a viszonyok. Ennek az éhinségnek köszönhető, hogy az országon átvonuló németek közül többen Géza királytól letelepedési engedélyt kértek és kaptak is; így népesült be a Szepességnek és Erdélynek még lakatlan vidéke sok jóravaló és szorgalmas német polgárral.

Különben a keresztes hadak legnagyobb része, még mielőtt rendeltetési helyüket elérték és a szent cél érdekében a küzdelmet a mozlimokkal megkezdhették volna, szétforgácsolódott, aztán részint elpusztult, részint rettenetes nélkülözések és nyomorgások közepette visszavánszorgott hazájába. Igy járt Konrád hada is, amely Ázsiába érve, ott néhány nap alatt széjjelmállott. Konrád egy kis töredékkel utóbb Lajos francia király hadához csatlakozott.

[1] Rosiére, Cartulaire de Peglise de S. sepulore.