A két elbeszélés között a lényeges különbség abban áll, hogy a magyar krónika szerint a magyar biztosító csapatok, a besenyők és székelyek, amelyek akkoriban minden hadi vállalatnál előljártak, ezúttal semmikép sem állották meg helyüket, hanem mindjárt eszeveszetten megfutottak, Cosmas pedig ép ellenkezőjét állítja: ezek támadása elől még a herceg is kénytelen volt megfutamodni. A magyar krónika szerint az ütközet a magyarok, Cosmas szerint ellenben a csehek győzelmével végződik. És utóbbi valószínűbbnek látszik. Mindkét krónikás megegyezik abban, hogy az ütközet véletlenül, félreértésből támadt.

Az is fontos Cosmas előadásában, hogy a csehek megkerülő mozdulattal, a szó legszorosabb értelmében meglepték a mit sem sejtő, lakománál ülő magyarokat, akik elég elővigyázatlanok voltak, hogy a találkozásra fegyver nélkül mentek el. Az nincs kizárva, hogy János nádorispán az összeütközés hírére annak színterére sietett, de valószínű, hogy mire ő odaért, a csehek már önszántukból visszahúzódtak a határ mellől.

A fejedelmi találkozás eszerint ép ellenkezőjét eredményezte annak, amit általa elérni akartak. Nem hogy sikerült volna annak révén a barátságot még jobbn kimélyíteni, ellenkezőleg, még nagyobb gyűlölködés és harag járt annak nyomában és mindez majdnem kizárólag eygetlenegy ember kétszínűségének és gaz ármánykodásának volt a következménye.