IV. Henrik, kínos vergődései nagyszámú világi ellenségeivel és a pápával szemben mind nagyobb biztosítékot kezdtek nyújtani arra nézve, hogy Magyarország önállóságát a német császárság részéről fokozatosan mindig kisebb veszély fenyegeti. Világosan kitűnik az a legutóbbi hadjárat eredménytelen voltából is. Ennek a hadjáratnak egész menete, befolyása olyan volt, hogy ahhoz valami nagy reményeket fűzni nem lehetett. Hogy Géza és László herceg ennek dacára kerülték a nyilt csata elfogadását, ez talán azért történt, mert a németekkel szemben a kiéheztetés módszere már eddig is igen hathatós eszköznek bizonyult erejük megtörésére és e mellett ilyenformán legalább a már eddig is annyi véráldozatot hozott országot és hadsereget meg lehetett kímélni újabb veszteségektől. Hogy Géza a végeredmény érdekében az erkölcsi szempontból nem épen eszményinek mondható megvesztegetés módszeréhez folyamodott, még pedig a legjobb eredménnyel, az azt bizonyítja, hogy akkori időben még a legmagasabb körökben is felette romlottak voltak az erkölcsök. E fölött különben elég oka és alkalma volt Salamonnak is tünődnie, amidőn annak tudatára ébredt, hogy mindkét pártfogójánál, úgy Ernő őrgrófnál, mint Henrik császárnál is az volt a legfőbb szempont, hogy ők a kialkudott közbenjárási díjat az elért eredményre való tekintet nélkül megkapják. Mellettük igen érdekes szerepet játszik Gergely pápa is, aki a világi hatalomra alapozva vélte legjobban és legkönnyebben kiterjeszthetőnek a mennyei hatalmat is. Hogy Géza ezt a csapdát is igen okosan kikerülte, ahhoz nem férhet kétség.

A külső körülmények és viszonyok az akkori politikai konstalláció között – IV. Henrik tehetetlensége, Dukasz császár barátsága, tartós jó viszony az északi szomszédokkal – Magyarország szempontjából felette kedvezőknek mondhatók, ellenben belsőleg, mint nagy viharok után a tenger, az ország és annak lakossága is csak lassan és elég nehezen tudott megnyugváshoz jutni. Géza az ő szerény és békülékeny természetével a legjobb úton volt, hogy ezt is hamarosan nyélbe üsse, de korai halála megakadályozta őt, hogy a közvélemény által is olyannyira óhajtott nyugalmat és békét tető alá hozza. Azonban szerencsére itt volt László testvére, aki még nálánál is nagyobb eréllyel és szerencsével ragadta meg a kormány gyeplőjét.

Salamonnak a besenyőkkel és az őt körülzáró László herceggel való apróbb hadakozásai minden esetre érdekes epizódok, de a nagy helyzet végső kialakulására lényegesebb befolyást nem gyakorolhattak.