Amily gazdag a letárgyalt időszak általános érdekű eseményekben, amelyeket a teljesség kedvéért fel kellett említenünk, époly kevés érdekeset mutatnak az ezidőben lezajlott hadiesemények. A tisztán történelmi események taglalása és megbeszélése kívül állván e tanulmány keretén, itt csak a hadi eseményekről akarunk néhány szót szólni.

Fessler-Klein-nak az előző oldalon idézett, Péter hadviselését találóan jellemző véleményével minden tekintetben egyetérthetünk. Neki, ha már minden áron nem akart semleges maradni, inkább a német császár, mint a cseh herceg oldalán lett volna a helye. Azonban legjobban cselekedett volna, ha nyugton maradva, a két szomszéd közt felmerült konfliktusban teljesen semleges magatartást tanúsított volna. Ezt kivánták meg az országban mindjobban elharapódzó zavaros viszonyok is. Nincs kizárva, hogy olasz származása is a németek ellen való fegyverfogásra ösztökélte, mert tudvalevő, hogy főkép ebben az időben az olaszok a velük szemben minden áron fenhatóságot gyakorolni akaró németeket szívből gyűlölték. De amit egy magán ember, sőt gyakran egy egész nemzet a másikkal szemben érez, azt egy egész ország sorsát irányító uralkodónak célszerűségi okokból rendszerint gondosan takargatni és eltitkolni is kell tudnia. Erre azonban csak okos, jellemes, a következményeket gondosan latolgatni tudó ember képes, nem pedig egy olyan Péter-féle gyenge jellem, aki nem átallotta a történtek után a hatalmas német császár kegyét keresni.

A Bajorországba való betörés pedig feltétlenül oktalan cselekedetnek minősíthető. Hiszen neki, mint előtte sok más fejedelemnek, legbuzgóbb, legmegbízhatóbb támaszait itt kellett volna keresnie.

Hogy a magyar segítő csapatok épen Prkos generálisnak állítólag nem egészen tiszta keze alá kerültek, az már abból a szempontból is sajnálatraméltó, mert ezek a csapatok ezúttal meg sem mutathatták, hogy mire képesek.