950-ben Henrik bajor herceg volt a támadó és bevonulván Magyarországba, alighanem a Rábáig, sőt talán még tovább is jutott előre. Oly eredmény volt ez, aminőre a németek 907-óta még gondolni sem mertek volna. Henrik ezúttal kétszer is győzött és „nagy prédával, az előkelők nejeit és gyermekeit foglyul ejtve, bántatlanul tért vissza hazájába.”[1]

A bajor győzelem híre gyorsan szétterjedt egész Nyugat-és Dél-Európában; Flodoard rheimsi pap feljegyzése szerint Franciaországban már arról beszéltek, hogy a magyarok Ottó alattvalóivá váltak.[2] De ha ez nem is felelt meg a valóságnak, egy másik német krónikás fején találta a szöget és a legfontosabb eredményt emelte ki mondván, hogy Henrik a magyarokon kivívott győzelmével „becsukta előttük az összes hozzánk vezető utakat”.[3]

[1] Widukind id. m. II. 36. fej.: Ducatu igitur Baioariorum accepto nequaquam desidia torpuit, sed abiens Aquilegiam cepit, Ungarios duabus vicibus armis superavit, Ticinum transnatavit, et preda magna intra regionem hostium capta exercitum incolumen patriam reduxit”. A Ticinus alatt Riezler a Tiszát, Vancsa a Traisent érti. Lüttich is úgy gondolja, hogy Henrik a Tiszáig jutott, ami azonban nem valószínű.

[2] Flodoard, id. m. 950. old.

[3] „Ad nos pergendi calles secluserat omnes”. (Hrotsuitha.)